Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

386 A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. és ha két év alatt el nem helyezhető, végleges nyugdijba megy. Ugy vélem, hogy ez a javaslat a legszerencsésebben egyesiti az összes szempontokat (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és pedig ugy a közhivataloknak és maguknak a tisztviselőknek, mint a törvényhozásnak érdekeit is. (Strausz István: Hátha nincs még nyugdijigénye!) Ezzel kapcsolatosan a választójogi bizottság az inkompatibilitási törvény 23. $-ának megváltoztatását, illetőleg hatályon kivül helyezését javasolja. Ez a szakasz azt mondja ki, hogyha a képviselő ministerré, vagy államtitkárrá neveztetik ki, uj választásnak köteles magát alávetni. (Kiss Menyhért: Ez most is helyes volna!) Tudjuk mindnyájan, hogy a gyakorlati élet régen rácáfolt erre az intézkedésre (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és sem célszerűségi, sem gyakorlati, sem államjogi szempontból ezt többé megindokolni nem tudnók. (Barla-Szabó József: Sőt csak ártalmai vannak!) Fejtegetéseim végén megállapítom, hogy a választójog célja más nem lehet, mint a nemzeti képviselet összeállítása, de viszont a nemzeti képviseletnek sem lehet más^ célja, r mint megteremteni törvényes kereteit és feltételeit egy átfogó, nagy nemzeti politikának. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A választójogi törvényjavaslatban védelmet kerestek azelőtt a dinasztikus és nemzetiségi törekvések veszedelmeivel szemben. Védelmet keresünk mi is. védelmet keresünk a magyar állam nemzeti jellegének megóvása érdekében (Helyeslés a jobboldalon), védelmet a demagógia ellen (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), védelmet a társadalomfelforgató törekvésekkel szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a védelemnek szerves részként be kell illeszkednie abba a nagy ivelésü magyar nemzeti politikába, ameb/ csak akkor lesz eredménythozó, ha annak munkás részesévé válik minden jó magyar ember, akit nemzeti érzés, műveltség és erkölcsösség hevit. Az előterjesztett törvényjavaslat szerencsésen megtalálja a jogkiterjesztés határát. (Mozgás a baloldalon. — Létay Ernő: Az egységes pártra nézve! — Szilágyi Lajos: Végzetesen!) Megvédi a nemzeti állam szempontjait, biztosítja a polgári társadalom preponderanciáját és az intelligencia vezető szerepét. (Ellentmondások a baloldalon.) Nevezetes lépést jelent alkotmányos életünk teljességének és folytonosságának helyreállítása terén. (Kiss Menyhért: Visszafelé!) Kiterjeszti a választójogot ea-y uj társadalmi osztályra, miként azt tette az 1848-iki nagy reform is. S épen azért bízva abban, hogy ezzel a reformmal megvetjük mi is további nemzeti és demokratikus fejlődésünk alapjait (Szilágyi Lajos: Az egységespárt uralmának alapjait!), a választójogi bizottság nevében ajánlom, méltóztassék az előterjesztett törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha igaz az, amit olvastam, hogy a politikus mestersége abban áll, hogy kitekerje az igazságok nyakát (Mozgás a jobboldalon. — Huszár Dezső: Maguk ezt nagyon értik!), meg kell állapitanom, hogy a törvényjavaslat indoklásának szerzője épugy, mint az igen t. előadó ur is, nagyszerűen érti a maga mesterségét. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Gyönyörű udvarias hang!) Az a szofizina és rabulisztika. amely ugy ebben az indokolásban, mint az igen t. előadó ur előadásában megállapítható, csaknem felülmúlja a magyar szofizmának nagymesterét, Rakovszky Iván belügyminiszter urat (Mozgás a jobboldalon.), sőt a hires görög szoüstákkal vetekszik. Mi egyáltalában helytelenítjük azt, hogy ezt a kérdést ilyen zavaros viszonyok között, ilyen politikai légkörben tárgyalja a Ház. Már, tegnap Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felhívta a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy mivel a kormány nem teremtette meg azt az atmoszférát, amelyben ezt a fontos kérdést higgadtan, nyugodtan, szenvedélytől mentesen tárgyalhatjuk, nem volna-e szerencsésebb dolog, ha levennék ezt a napirendről. Hiszen a nemzetgyűlés egyhatodrésze távol van innen, három párt kénytelen távolmaradni. (Halász Móric: Miértkénytelen! — Szijj Bálint: Ki tiltotta ki?) azért, mert a kormányban nincs belátás, nincs logika, nincs bölcsesség és nincs meg az az előrelátás (Szijj Bálint: A többi ellenzék miért lehet ott !), amely m egparancsolná neki, hogy ezt a törvényt azí összes pártok részvételével, bevonásával tárgyalja. (Zaj. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez nem alkotmányos felfogás, ez a liberum veto!) De ha azt a részvétlenséget szemlélem, amely a nemzetgyűlésben megnyilatkozik e javaslat tárgyalásánál, akár a karzatokat is tekintem (Kiss Menyhért: Semmi érdeklődés!), könnyű megállapítanom, hogy a parlamentnek nagy, hatalmas erői mintha passzivitásba vonultak volna e kérdés elől, ami egyik oka annak, hogy egy középszerű erőnek, középszerű tehetségnek kellett elsősorban felemelnie szavát e választójogi törvényjavaslat ellen. (Kiss Menyhért: Az ország is passzivitásban van! — Meskó Zoltán: Az ország nyomorban van, nem passzivitásban! — Kiss Menyhért: Nyomorgó passzivitásban!) A ministerelnök urnák ama kijelentésével, illetőleg magatartásával szemben, hogy: nem egyezkedünk, egy jottányit sem engedünk, bátran ajánlhatom én is, a magyar kövélemény is a ministerelnök ur figyelmébe azt, hogy itt igenis^ őszinte, becsületes, jóindulatú megegyezésre lett volna szükség-. Mert a ministerelnök urnák azt a kijelentését, hogy nem rajta múlt az, hogy csak egyoldalú szerelem volt az, amely részéről megnyilatkozott, mert viszonzásra nem talált, nem vehetjük komolynak, minthogy nyilvánvaló volt, hogy a leányzó kacér volt és a közeledés nem volt őszinte. Igenis, a kormányzatnak lépéseket kellett volna tennie az iránt, hogy az ellenzék legnagyobb pártjait kiengesztelje, hogy őket arra az elhatározásra birja, hogy ennél a fontos alkotmányjogi törvényjavaslatnál megjelenjenek a nemzetgyűlésen. (Szijj Bálint: Bocsánatot kérjen, amiért megrágalmazták! — Szilágyi Lajos: Személyes kérdések itt nem játszhatnak szerepet! Ha sértve érzi magát Bethlen István, kérjen elégtételt, megkapja! — Kiss Menyhért: Ez a szabály! — Zaj. — Elnök csenget.) A kormányzatnak mindent el kellett volna követnie abban az irányban, hogy ez, a kérdés gyűlölet nélkül és az ellenzék megsemmisítésére irányuló szándék nélkül kerüljön a törvényhozás házába. A diktátornak cinikus elbizakodottsága az ellenzékkel szemben nem jó tanácsadó. Az ellenzék lekicsinylését, lebecsülését és az azzal való nemtörődést, vájjon itt van-e eme fontos törvényjavaslat tárgyalásánál, nem tarthatjuk helyesnek, mert hiszen megmondotta már My ne, a hir-es angol közjogász: Ami Angliát naggyá tette, a kisebbségek műve volt, néha igen jelentéktelen