Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. szerint felsorolni ezeket, hisz méltóztatnak tudni, vám-, só-, dohányjöyedék stb. Ha egy kissé jobban megnéznék a jelentéseket, látnák, hogy a főbiztos ur iparkodik ebből a szükséghez képest feloldani bizonyos összegeket. De ez nem azt jelenti, mintha ezek olyan összegek volnának, amelyek feleslegként jelentkeztek. Ezek az államnak a rendes kiadások céljait szolgáló rendes bevételei, kötött jövedelmek, amelyekből a főbiztos ur, amint a kölcsön szolgálatát biztosítva látja, old fel további összegeket. Ez a két tétel rendben van; következik a harmadik tétel. Van nekünk ott egy nagyobb összegünk, amely a régi Jegyintézet és a Deviza központ felszámolásából származik. Ez az az összeg, amelyre nézve a népszövetség hozzájárult, hogy az a Nemzeti Bank által a kormány rendelkezésére bocsáttassak jelzáloghitel-kölcsönök teremtésére és a jelzáloghitel kérdésének megoldására. Ez sem pénzfelesleg. Ne méltóztassanak félreérteni, mert ez semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a Jegyintézet annak idején a vele kapcsolatos Deviza központ mórlegét ezzel a többlettel zárta le és ezt a megállapodások értelmében kötelesek vagyunk a Nemzeti Banknál levő 110 millió aranykoronát kitevő adósságunk törlesztésére felhasználni. Nem akarok most annak a kérdésnek mélyébe hatolni, hogy milyen nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ez a nagy nemzeti adósságunk a Nemzeti Banknál csökkentessék. Minden milliárd, amelyet erre a célra felhasználunk, csak azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank erejét növeljük és minden pénzösszeget fel kell használnunk, ami erre a célra rendelkezésre áll. (Helyeslés.) A mai gazdasági helyzetben ugy a Nemzeti Bank, mint a Népszövetség átlátták, hogy bármennyire megvan ennek a kérdésnek elvi jelentősége, ezt a pénzösszeget átmenetileg igenis a gazdasági élet rendelkezésére kell bocsátani. Ezt a Nemzeti Bankkal való megállapodás szerint öt évre meg is kaptuk és bizonyos törlesztési terv szerint ebben az- ötéves időszakban visszafizetjük a Nemzeti Banknál levő tartozásunk kiegyenlitésére. Ez tehát az a pénzösszeg, amelyet mégis el tudtunk vonni és a gazdasági életben fel fogunk használni. Ez körülbelül 250 milliárd. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényes intézkedések folytán az állam összes bevételei a Nemzeti Banknál kezeltetmk. Minden hónapban oda folynak be bevételeink, amelyek természetesen a következő hónán kiadásának fedezésére szolgálnak. Ez 400—500 milliárdot tesz ki, de természetesen havonta változik. Nem azt jelenti ez. hogy ez talán szabad rendelkezésre álló pénzösszeg, hanem azt, hogy, míg régente az állampénztárak kezelték ezeket a pénzösszegeket, addig most,mint kezelésszerű pénzek, a Nemzeti Bankhoz futnak be. Az állam a postatakarékpénztáron át igy jut a következő hónap kiadásainak fedezéséhez. Kérdem bárkitől, lehetne-e ebből egy fillért is elvonni? Ez azt jelentené, hogy a következő hónap pénzellátását veszélyeztetnők. Csak természetes dolog, hogy ennél jobb és célszerűbb megoldás nem volt elképzelhető, és ha ezt az összeget nem a Nemzeti Banknál, hanem az állampénztáraknál kezelnék, senki erről nem tudna, és akkor nem beszélnének ugy, hogy ami tulaj donképen nem felesleg, az felesleg. Végül van egy utolsó tétel: a postatakarékpénztár és az üzemek zsiró számlái. Azt hiszem, hogy aki a fogalmakkal tisztában van, tudja, hogy mit jelent a zsiró-számla. évi május hó 7-én, csütörtökön. 369 Ezek nem az állam rendelkezésére álló pénzösszegek, ezek az illető üzemek üzemviteléhez szükséges pénzek, amelyek itt kezeltetnek. Bizonyos eltérés abban van, hogy a postatakarékpénztárnál folynak be azok az összegek, amelyeket ez az intézmény bizonyos állami kiadások fedezésére vesz át, amelyek, ha a szükségesnél nagyobb összegre ragnak, természetesen visszajönnek és a következő hónapban használtatnak fel. Azt hiszem, elég világosan megmagyaráztam a dolgot és nem tudom elképzelni, hogy lehet helytelenebbül egyrészt kérdést beállítani, másrészt nagyobb tudatlansággal és oh

7 sok rosszakarattal, amint ezeknek a pénzösszegeknek beállítása folytonosan történik. Ez nem szolgálja abszolúte azt a célt, amelyet tulaj donképen akarnak, hanem igenis, minden .irányban alkalmas arra, hogy félreértést és zavart okozzon. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Mert senki nincs itten ebben a kormányban, aki ne volna azon az állásponton, hogy épen azért, mert ilyen nehéz gazdasági viszonyok között élünk, a gazdasági élet megköveteli, hogy azt, amit csak lehet, rendelkezésére bocsássuk. S a kormány, a ministerelnök ur, egyebet sem tesz, mint folyton ezen fáradozik. Meg vagyok győződve arról, hogy a népszövetség, mely nagyon behatóan szokott foglalkozni ezekkel a problémákkal, amely tisztán látja a helyzetet, ha látni fogja ennek az országnak gyenge gazdasági helyzetét, a mai viszonyok következtében, amely még kiélesedett a rossz termés folytán, nem fog elzárkózni attól sem, hogy azok a feleslegek, amelyek megmaradtak, tényleg a népszövetségi kölcsönből, a gazdasági élet javára forelittassanak és használtassanak fel. Áttérek most már a tisztviselőkérdésre. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Ebben a tekintetben is nap-nap után annyi hir jelenik meg a legkülönbözőbb formában, hogy ha még egy cáfoló irodát is tartanék fenn, akkor sem tudnék megfelelni annak, hogy ezeket a híreket minduntalan megcáfoljam. Kétségtelen, és azt hiszem, abban egyetértünk, hogy végeredményében el kell egyszer oda jutnunk, hogy egy olyan tisztviselő-létszám és olyan status legyen, amely az ország helyzetének megfelel. (Ugy van! Ugy van!) Enélkül soha senki az államháztartás kérdéseit végleges formában meg'oldani nem fogja tuelni. Enélkül lehetetlen lesz a gazdasági élet és az államháztartás között a kellő összhangot megteremteni. (Eckhardt Tibor: Csak nem Zilahi-Kiss Jenőt kell B-listára helyezni, hanem a szabadkőművesnagymestereket. — Zaj.) Bár ez rendkívül szomorú processzus lesz, de azt hiszem, ebben a tekintetben a kormány helyes utón jár akkor, ha ezt a processzust minél kevesebb fájdalommal akarja keresztülvinni. (Helyeslés.) Nekünk is meg kell állapítanunk egyszer már véglegesen azt a létszámot, amelyre szükségünk van. Ennek következtében elő fog állni mindenesetre egy felesleg, azonban nem arra gondolunk, hogy ezt a felesleget máról holnapra kitegyük az élet nehéz szenvedéseinek, hanem mi — amint ezt nem egyszer kifejezésre juttattam — lehetőleg természetes utón akarjuk ezt a kérdést megoldani, éspedig az, üres állások be nem töltésével. (Helyeslés. — Szakács Andor: Az uj kinevezésekkel!) Az állások be nem töltése azt jelenti, hogy uj kinevezés sem lesz. (Helyeslés.) Én csak anynyit tudok megállapítani, hogy ebben a tekintetben ez a rendszer eddigelé is eléggé bevall és azt hiszem, igy tudjuk azokat a szociális szempotokat összeegyeztetni az állam 58*