Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. 365 cióival összhang-bán áll. Ez egyik célja annak a javaslatnak, melyet bátrak voltunk előterjeszteni és ezek alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék annak tárgyalásába belemenni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita tárgyát, sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk Marsehall Ferenc képviselő ur napirend előtti felszólalására. Marschall Ferenc képviselő urat illeti a szó. Marschall Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy a mai nap politikai jellegű bevezetése után nekem néhány szürke gazdasági kérdésre kell igénybe vennem^ a t. Ház figyelmét. E szürke kérdések: kenyérkérdések és én meg vagyok győződve róla, hogy a nagy tömegeket e kérdések ma jobban érdeklik a legrevaszabbul kieszelt politikai szenzációknál. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A nemzet rezonáló képessége talán sohasem volt olyan érzékeny, mint épen ezekben a napokban, amikor súlyosabbnál súlyosabb gazdasági gondok nehezednek mindannyiunk vállára, (Igaz! ügy van!) amikor a termelési válság a fokozódó fogyasztási válság s ennek a kettőnek előidézője és megteremtője: a hitelválság egyik napról a másikra semmisít meg vagy gyengít meg eddig erősnek hitt gazdasági exisztenciákat. Én ugy látom, t. Nemzetgyűlés, hogy a termelési válsághoz, fogyasztási és hitelválsághoz most egy uj válság következett be és pedig a magyar publikum idegválsága. Már nem birja idegzettel, amin utóvégre nem lehet csodálkozni, az után a tiz esztendő után, azok után a rettenetes gazdasági, szociális bajok után, amelyeken ez a nemzet keresztülment. Ez az idegrendszerében megtépázott publikum hihetetlen gyorsasággal tud magának kiszínezni kedvező eseményeket, de — sajnos — még gyorsabban reagál az esetleg kedvezőtlen vagy kedvezőtlenül beállított híresztelésekre. (Ugy van! a jobboldalon.)^ Ennek rossz hatása politikai kérdésekben is jelentkezik, de százszorta végzetesebb a hatás a gazdasági kérdésekben, ha nem beszélünk gazdasági kérdésekben világosan, mindenki által könnyen megérthetően és ha csak azt nem akarjuk, hogy itt ilyen végzetesen beállított problémák hatásaképen hetek alatt és hónapok alatt összeomoljon mindaz, amit mi évek alatt felépítettünk, ha azt nem akarjuk, hogy ettől a nemzedéktől még egy jobb jövő illúzióját is elvegyük, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) ha azt nem akarjuk, hogy itt az egyensúlyt vesztett gazdasági exisztenciák a gazdasági krizist egy szociális krízissel tetézzék. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mi itt az embereket holdkóros optimizmussal telítsük, sem azt, hogy pesszimizmust hirdessünk, hanem azt, hogy a mai nehéz viszonyok között kerüljük a diplomáciai rejtélyes tolvajnyelvét és pénzügyi, gazdasági kérdésekben, kenyérkérdésekben beszéljünk a magyar ember ösztönös nyíltságával és őszinteségével. (Helyeslés.) Ez ma a nemzet érdeke, az ország érdeke. Miután ugy tudom, hogy a pénzügyminister ur is ezt az elvet vallja, engedje meg nekem az igen t. pénzű gyminister ur, hogy három kérdést vessek fel, amelyek teljesen félremagyarázva és ezért érthetetlenül állanak ma a magyar közvélemény előtt, amelyek téves beállítása folytán ma millió és millió ember szenved az országban és amelyekre el lehet ismételni Goethe mondását: mehr Licht! r m A három kérdés közül a sajtóban és a tájékozatlan közvéleményben is a legnagyobb izgalmat a Népszövetség magyarországi főbiztosának legutóbb megjelent jelentése keltette, illetőleg ennek a jelentésnek az a része, amely arról számol be, hogy a Nemzeti Banknál a magyar állam „Követel" számláján két és félbillió korona, tehát közel hétmillió font sterling szerepel. A főbiztos ur erre vonatkozó jelentésének csak egyes mondatai, illetőleg mondatfoszlányai kerültek — meggyőződésem szerint — a nagy publikum elé és elképzelhető, hogy ilyen súlyos gazdasági és szociális viszonyok között a nagy publikum fantáziája mit csinál ezekkel a mondatfoszlányokkal. Én nem csodálom, t. Nemzetgyűlés, hogy .ma, amikor ilyen súlyos tavaszt élünk, amikor rettenetes hitelkirizisben vagyunk, amikor az adóterhek irtózatosan nyomják az egyes gazdasági alanyok vállát, amikor a csődök és kényszeregyességek tömegével állunk szemben napról-napra, amikor a májusi negyed, amely máskor is eléggondot adott az iparnak és kereskedelemnek s általában a polgári társadalomnak, az idén sokkal súlyosabb gondokkal jelentkezett, hogy akkor egy alaposan megszerkesztett jelentés — egyes részleteit kikapva azokat bizonyos beállításban szerepeltetve — a legnagyobb konsternációt tudja kelteni ennél a szegény publikumnál. Megvallom azt is őszintén, hogy én elolvastam a főbiztos urnák ezt a jelentését, különösen azt a részét, amely a Nemzeti Banknál szereplő feleslegekre vonatkozik, elolvastam, kétszer-háromszor is és konstatálnom kell, hogy mindenesetre helyesebb lett volna többet mondani, jobban kifejteni ezeket a dolgokat, mert a mai publikumnak nincs gazdasági iskolázottsága, gazdasági megértése, nincs is türelme hozzá, hogy ilyen kényes gazdasági kérdések felett hosszasan immoraljon: mingyárt a legrosszabbat veszi ki belőle és csak azt látja, hogy amikor óriási adóterhek vannak, amikor nem lehet hitelt biztosítani sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, sem a mezőgazdaságnak, a Nemzeti Banknak állítólag hét millió font sterling feleslege szerepel. Én azt hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur ezt a problémát meg fogja magyarázni nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem a egész országnak, mert szükség van arra, hogy megnyugvást keltsünk az egész országban. Másképen mi nem tudunk kimenni — akár kormánypártiak, akár ellenzékiek —, nem tud kimenni senki a választóihoz a falura, ha nem tudja megmagyarázni, hogy mi történik a keservesen befizetett^ adófillérekkel. A nép helyesen gondolkodik és azt mondja: utóvégre a magyar államnak nem az a feladata, hogy feleslegeket gyűjtsön. A magyar állam ebben a vonatkozásban nem takarékpénztár. Amenynyiben feleslegnek mutatkoznak, akkor arról kell beszélni, hogy a súlyos adóterheken könynyitsünk. (Igaz! Ügy van!) Akkor esetleg arról lehet beszélni, hogy a mai kor legigazságtalanabb adónemét, a forgalmi adót megszüntessük, vagy a 20%-os kulcsát leszállítsuk, vagy pedig arról lehet szó, hogy a házhaszonrészesedés, amely annyi embert érdekel ebben az, országban, egyszerűen kassziroztassék a költségvetésben. De hogy itt milliárdokra menő feleslegeket gyűjtsenek — igy gondolkodik a nagypublikum —, az nem engedhető meg. "Én ezt a kérdést olyképen akartam beállítani, ahogy erről nemcsak Budapesten, hanem