Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. 363 zet ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl. — Zaj es ellentmondások jobbfelől.) A választójogi törvényjavaslat bírálatába természetszerűleg nem bocsátkozom bele, mert az az általános vita keretébe való volna, de mégis álláspontom indokolására meg kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat igy, ahogy van, nem alkalmas a nemzeti akarat kifejezésére. Ez a törvényjavaslat igy, ahogy van, egy lelkiismeretlen kormány kezében (B. "odmaniczky Endre: Na! Na!) végzetes lehet a nemzetre. Mi ugy Ítéltük meg, hogy ez a törvényjavaslat nem a nemzet érdekében, nem az ügy érdekében alkottatott és nem számol külpolitikai es belpolitikai helyzetünkkel. Akik csinálták, akik szerkesztették, azok, ugy látszik, nem tanultak az elmúlt esztendők és speciálisan a magyar nemzet elmúlt esztendeinek történetéből. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez a törvényjavaslat igy, ahogy előttünk van, pártokra és politikusokra van szabva, ebben farkasvermek vannak pártok és politikusok számára. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez az alkotás egy félkezü alkotás. Amihez hozzányúl, ahhoz is félkézzel nyúl hozzá, mint például az emigráció kérdéséhez. Nincs bátorsága ahhoz, hogy egész kézzel nyúljon bele, hanem csak félkézzel és ezt rosszul teszi. Igazságtalan és a bajokat nem) előzi meg; bajokat emleget és lát, de azokat nem előzi meg, hanem a megtorlás és bosszúállás fegyvereit rejti magában. Ez a törvényjavaslat nem haladó semmi

1 tekintetben, hanem épen ellenkezőleg retrográd, visszaeső, tehát életveszélyes az államra. Ha én írtam volna azt az indokolást, amelyet a belügyminis ter ur . indokolásul fűzött hozzá, akkor a királyi ügyészség engem perbe foghatott volna a magyar nemzet jó hirneve ellen elkövetett bűncselekmény miatt. (Dénes István: Megtette ezt 1918-ban is!) Mi a választójogi bizottságban felboncoltuk ezt a törvényjavaslatot, ezt az anyagot feltártuk a nyilvánosság előtt. Módosítások történtek rajta, az bizonyos; számottevő módosításokat is fogadott el a választójogi

1 bizottság, ezt lojálisán elismerem. De az összes módosítások értékét teljesen és tökéletesen lerontja az, hogy a választójogi bizottság Rubinek István képviselő ur indítványát elfogadta és ezután Ernszt Sándor képviselő ur indítványával egy olyan módositást eszközölt, amely nemcsak hogy nem

1 szünteti meg a tervbevett igazságtalanságokat, hanem épen ellenkezőleg fokozza p.zokat, (Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Mi, a választójogi bi'zottság tárgyalásaiból csak egyetlenegy konkrét eredményt szűrtünk le, amely konkrét eredmény az, hogy a nemzet fel van világosítva arról, hogy ebben a törvényjavaslatban mi van benne. Mi tiltakozunk ez elien a választójogi törvényjavaslat ellen, annak egésze ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy most utólagosan jóváhagyassék a ministerelnök urnák e nemzetgyűlés összeállítására vonatkozólag kiadott választójogi rendelete. Mi tiltakozunk az ellen, hogy ez a nemzetgyűlés átalakitassék, degradáltassék (Ugy van! Ugy van! bal felől.) képviselőházzá, alsóházzá ós mi nem fogadhatjuk el a választójogi törvényjavaslatot már abból az okból sem, mert ennek egyik paragrafusa az uj házszabályokra is vonatkozik. Épen ezért tiszteletteljes kérésünk az igen t. ministerelnök úrhoz, hogy méltóztassék ezt a törvényjavaslatot visszavonni, méltóztassék a parlamenti béke útjait keresni; állítom, hogy ennek minden lehetősége megvan. Ha már a választójog terjedelme tekintetében nem engedhet a ministerelnök ur a saját meggyőződésére hivatkozva, akkor méltóztassék a választójog titkossága, tehát annak tisztasága tekintetében (Zaj jobbfelől.) az ellenzéki pártok felé közeledő lépést tenni és akkor állitom, hogy megvan a lehetősége annak, hogy néhány napi pártközi konferencia után lehetséges lesz olyan választójogi törvényjavaslatot hozni a nemzetgyűlés elé, amely rövid néhány napi tárgyalás után törvényerőre emelkedik; törvényerőre emelkedik nem többségi erőszakkal és a többség érdekében, hanem az egész nemzetgyűlés hozzájárulásával. (Dénes István: A sajátos j hazai viszonyok nem engedik! — Barthos | Andor: Nincs megegyezés!) Azt hiszem, hogy I ez a nemzet érdeke és nem az a nemzet érdeke, | hogy (

minekutána egy „sehol a világon ilyen j nincs" házszabályt méltóztattak itt megsza| vazni, akkor a „sehol a világon ilyen njncs" választójogi törvényjavaslattal méltóztatnak ezt az országot, mint a reakciónak, az elmaradásnak szigetét Európa közepén meghagyni. (Egy hang half elől: Senki szigete! — Helyeslés balfelől.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur azt az indítványt teszi, hogy a napirendre tűzött javaslatot vegyük le a napirendről és ne tárgyaljuk, mert ezen az alapon nem lehet a pártközi békét megkötni, s hogy ezzel szemben egy pártközi konferenciát hívjunk össze, amelyen meg lehet beszélni azokat a fontos kérdéseket, amelyek a pártokat szétválasztják és ezen az alapon lehet egy olyan megegyezésre jutni, amely a parlament nyugalmát biztosítaná. T. Nemzetgyűlés! Én felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ezelőtt három évvel egy pártközi konferenciával vezettem be az akkori választójogi javaslat tárgyalását. Az akkori választójogi javaslat egy pártközi konferencián alapuló megbeszélés folytán jutott a parlamentbe és azok a képiselő urak, akik akkor elegendőnek tartották azt a javaslatot, hogy azt itt megbeszélhessük és letárgyalhassuk egy pátközi konferencia után, nem tartják megfelelőnek a mai javaslatot, amely nem jött létre egy pártközi konferencia rendjén: holott a mai javaslat sokkal több garanciát tartalmaz az ellenzék szempontjából, mint amennyit tartalmazott az akkori javaslat. (Drozdy Győző: Különösen a titkosság kérdésében!) Elsősorban esak arra utalok, hogy az akkori javaslatból teljes mértékben hiányoztak azok a paragrafusok, amelyek a választások tisztaságát, a petíciót és annak elintézési módját tartalmazzák a jelenlegi javaslatban. De rámutathatok arra is, hogy a választójogi bizottság tárgyalásai rendjén az indítványoknak egész sorozatát fogadtuk el, amelyeket épen a t. képviselő ur nyújtott be és amelyek mindenesetre alkalmasak voltak érvényre hozni mindnyájunknak azt az akaratát, hogy a választások tisztaságát fokozottabb mértékben biztosítsuk és a választások feletti biráskodás sikerét is biztosítsuk. Mondom, ezek a javaslatok általunk elfogadtattak és benne is vannak a javaslatban. Nem tudom tehát megérteni és illogikusnak tartom a t. képviselő urnák azt a felfogását, hogy ma nem lehet tárgyalni egy olyan javaslatot, amely sokkal több garanciát tartalmaz az ellenzék szempontjából, mint az a javaslat, amelyet 1922-ben tárgyaltunk egy pártközi konferencia után, s amelyet ekkor a t. képviselő ur alkalmasnak tartott arra, hogy