Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

360 À nemzetgyűlés 405. ütése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. gyan most előttünk van, tulajdonképen csak egy hézagpótló intézmény. Nem kutatjuk most, hogyan merészelt akkor ez a hézagpótló intézmény hozzányúlni elvi jelentőségű nagy kérdésekhez, olyan nagy kérdésekhez, amelyek az ország, a nemzet sorsát évtizedekre, esetleg száz esztendőre is, szóval messze időre előre; meghatározták. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1920-ban, amikor a« első nemzetgyűlésbe bejöttünk, senki kétségbe nem vonta azt — maguk a kormány tagjai állitották —, hogy mi voltaképen egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek vagyunk tagjai, és azt hrttük, hogy az a választójog, amelynek alapján akkor meg lettünk választva, egy igaz valami volt, az a választójog nem az entente által reánkoktrojált választójog volt, hanem a vezető köröknek az elmúlt idők tapasztalataiból (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) leszűrt okosságából eredő választójogi rendelet, általános titkos választójogi rendelet volt, amelynek alapján aztán mi bevonultunk az akkor alkotmányozó nemzetgyűlésnek nevezett nemzetgyűlésbe. Ma már ezt a multat illetőleg is zavarban vagyunk. Ma már számolnunk kell azzal, hogy ebben a tekintetben is kétséget kezdenek az állampolgárok lelkében támasztani. A belügyminister ur a választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondotta, hogy a Friedrichféle választójog tulajdonképen incidentaliter alkotott olyan választójog volt, amely a véletlen körülmények szüleménye volt. Itt vagyunk tehát most ezen a nemzetgyűlésen és zavarban vagyunk, e kormánynyilatkozatok folytán valóban nem tudjuk, hogy minő törvényhozási testületnek vagyunk tehát tagjai. Folytatása vagyunk-e az itt incidentaliter alkotott és véletlen körülmények szüleménye gyanánt keletkezett választójog utján megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlésnek, igen vagy nem, és hozzányulhatuiiik-e ma, 1925-ben, a választójogi törvényjavaslathoz, amely kétségtelenül alkotmányozás, amely kétségtelenül olyan fontos közjogi alkotás, amely messze időkre eldönti az ország sorsát? Rá kellett, hogy mutassak erre a zűrzavaros helyzetre épen a legutóbb elhangzott kormánynyilatkozatok folytán. De egyébként is reá kell mutatnom a kormánynak az elmúlt hónapokban az ellenzékkel szemben követett magatartására. Mi ebben a tekintetben, hogy a kormányt alkotmányellenesen és inparlamentárisan kormányzó kormánynak tartjuk, az ország lakosságát már figyelmeztettük. Idestova évek óta hirdetjük, konkrét tényekkel bizonyítottuk, hogy ez igy van. hogy a kormány külpolitikailag és belpolitikailag súlyos mulasztásokat követett el és minden okunk megvolna arra, hogy vád alá helyezési indítványt terjesszünk be a kormány ellen. (Derültség jobbfelől. — Mozgás.) Ez is kétségtelen ás az egész ország lakossága ©lőtt érthető volna. A mi véleményünk szerint a kormány, amellyel szembenállunk, reakciós és —. nem akarok bántó kifejezést használni — politikailag elvakultnak, politikailag megsiketültnek tartjuk a kormányt. (Ugy van a szélső baloldalon. — Derültség jobbfelől.) Azon a véleményen vagyunk, hogy a kormány legfőbb törekvése a saját uralmának prolongálása, meghosszabbitása. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kormánynak ugy törvényhozási javaslataiból, mint rendeletek utján tett intézkedé! seiből az a meggyőződésünk keletkezett, hogy a j kormány fokozatosan diktatúrára törekedik., ! arra rendezkedik be. (Ugy van a bal- és szélsö\ baloldalon.) Mi a kormány, különösen a kort mányelnök ur magatartásából azt látjuk, hogy ' nemcsak nem keresi a parlamenti békét, hanem homlokegyenest ellenkezően inkább az ellen dolgozik. (Ugy van half elől.) A ministerelnök ur provokáló nyilatkozata az, amely az ellenzékből a kifakadásokat, az elkeseredett kiszólásokat kiváltja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A november végi eseményeket is a ministerelnök ur magatartása idézte elő. A ministerelnök ur magatartása, ama bizonyos törvényszéki tárgyaláson való megjelenése .(Ugy van! balfclől), a ministerelnök urnák ott tett vallomása kétségtelenül elegendő ok volt arra, hogy az ellenzék részéről súlyos kifogások és kifakadások hangozzanak el. (Ugy van! balfelől. — Nemes Bertalan: Ezt nem lehet némán végighallgatni!) A ministerelnök urnák útja és módja lett volna arra, hogy Friedrich István képviselő urnák itt elhangzott vádjait, Györki Imre képviselő ur felszólalását és ezen felszólalások anyagát rendes, normális útra terelje. A ministerelnök urnák azonban — azt kell hogy állitsam — kellemes volt az, hogy itt az ellenzék, a baloldal egy botrányba belekeveredett. Hangsúlyozom ezt a kifejezést, hogy: belekeveredett és ezzel kereken tagadom a ministerelnök urnák távollétünkben itt hirdetett azt az állítását, hogy az ellenzék ama emlékezetes novemberi napon parlamenti öszszeesküvést vagy parlamenti lázadást tervezett. Ezt nagyon könnyű megcáfolnunk egyszerűen azzal, hogy egyenkint kellett ide bennünket behivni a parlamentbe és meglepetéssel vettük tudomásul, hogy Friedrich István képviselő ur minő levelet olvasott fel a ministerelnök ur vallomásának kérdésében. A ministerelnök ur tehát igaztalanul vádolta az ellenzéket összeesküvéssel és lázadással. Ilyen nem volt, nem is lesz; de ha valakinek ilyen gondolat keletkeznék az agyában, megnyugtathatom a ministerelnök urat, hogy sem én. sem az elnökletem alatt álló képviselők valami ilyen parlamenti akcióra odadni magukat nem fogják. (Mozgás jobbfelől.) A ministerelnök urnák akkor kellemes volt az, hogy tizenöt képviselőt innen karhatalmi erőszakkal eltávolítottak; kellemes volt az, hogy távollétünkben a házszabályokat könnyen megszavaztathatta. Meg kell állapitanom, hogy a baloldalon visszamaradt képviselők passzivitása, tehát az aktívnak nevezett baloldal passzivitása folytán sikerült a ministerelnök urnák nem remélt rövid idő alatt megszavaztatni olyan házszabályokat, amilyen házszabályok sehol a világon nincsenek. (Egy hang jobbfelől: De olyan botrányok sincsenek!) A ministerelnök urnák azóta tenger sok alkalma akadt volna a béke útjait keresni; hiszen ott vplt — ha olyan nagyon emlegetjük a kereszténységet — rögtön a szeretet ünnepe: a karácsony, akkor mingyárt alkalma lett volna erre. A ministerelnök ur azonban örült annak, hogy a béke utjai helyett a megtorlás útját keresheti ugy a kormány, mint a mögötte álló többség. (Zsirkay János: Az igazi ellenzék nem akart karácsonyi ajándékot a kormánytól! — Hegymegi-Kiss Pál: Átengedjük Zsirkaynak! A tarpai mandátum is karácsonyi ajándék volt!) És akkor is csak utólag, az ellenzéknek mintegy a kifigurázására, a ki gúnyolására hoz-