Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-389
%& À nemzetgyűlés à89. ülése ÏÙ25. évi március hó 11-ên, sxerdárt. kedélyeket) Ez egy rémséges helyzet, amely nem szolgál az ország javára. Legyen szabad itt megjegyeznem teljes tisztelettel és devocióval, hogy én abszolúte nem vagyok képes magamat kiismerni a ministerelnök ur nézeteiben. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Talán önök, akik őt körülveszik, ebben a tekintetben szerencsésebb helyzetben vannak, én azonban abszolúte nem ismerem ki magamat. A ministerelnök ur emlékeztet engem a thebai sphinxre, amelynek rejtvényét csak Oedipus volt képes megfejteni. (Lendvai István: Nálunk meg Berki Gyula! — Élénk derültség.) Én azt látom például, hogy á ministerelnök ur az egyik oldalon kiküldi Ripkát a város élére és az kiáll mint egy középkori lovag teljes vértezetben s nekimegy a Wolff-pártnak oly erős vehemenciával mint Bethlen bizalmi embere (Petrovácz Gyula: Meg sem érezzük!), hogy nem értem, hogyan élhet még ma ez a Wolff-párt és maga Wolff. (Zaj a középen.) Olyan vehemenciával ront reá Ripka, hogy ha én tenném ezt meg, valószínűleg már megköveztek volna érte. Ez van az egyik oldalon. S ott látom ugyanazon az oldalon, hogy a Wolff-párt plakátjait aláírja — nem akarom Őket megnevezni —- a kormánypárt három képviselője. Bethlen István gróf beszél a redutban, és az ellenzék plakátjait aláírja az önök pártjának három képviselője. (Petrovácz Gyula: Egységes!) A ministerelnök ur tehát kiállítja itt Ripkát szabadelvű irányban, a másik oldalon pedig azok, akik Wolff hoz tartoznak — s közöttük az általam tisztelt Wolff képviselő ur is — ott vannak a ministerelnök ur pártjában és segítik Bethlen István grófot az ő munkájában. Hát ne jusson nekem eszembe a thebai sphinx, ha ezt az arculatot látom. Bismarck azt mondotta, hogy két vas i van a tűzben; én ugy látom, hogy Bethlen István grófnak tíz vasa van a tűzben. (Derültség. — Nagy Emil: Egy is sok!) Én szeretném tisztázni ezt a helyzetet, szeretném tudni, hogy hova megyünk, quo vadis! A liberális iránynak barátja-e Bethlen István ministerelnök és önök, azon irány felé törekednek-e, vagy pedig Wolff ék felé törekednek! (Zaj a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek ha felvetem ezt a kérdést, azonban nem akarom önöket bántani, egy szót sem szólok akarattal, amely önöket bánthatja, mert nem akarom megzavarni azt, amit mondani akarok. Csak azt szeretném tudni, mik önök (Gr. Hoyos Miksa: Emberek!), liberálisok, vagy reakciósok! (Petrovácz Gyula: Keresztények és hazafiak!) Nem akarok a kereszténységre kitérni (Neubauer Ferenc: Ne is térjen ki! — Derültség.), de ha már provokálnak, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy önök bejöttek ide mint patentirozott hazafiak a legszentebb szimbólumokkal, pedig nemrég még pogány isteneknek áldoztak. (Felkiáltások a középen: Hogyhogy?) A képviselő urak megértik ezt, nem kell magyaráznom. Önök a politikát abban látták, hogy egy kis apró vallásfelekezetet üldöztek. (Felkiáltások a középen: Kis vallásfelekezetet! — Wolff Károly: Soha! — Zaj.) Én más politikát nem láttam. Én most nem ezt kérdezem, hanem azt mondom, nyilatkozzék a ministerelnök ur vagy mondják meg önök, hogy micsodák, hogy micsoda mixtum compositum van abban a pártban! Liberálisok-e önök vagy keresztények vagy micsodák? Az involválja-e a kereszténységet, hogy a ministerelnök ur kiküldi Ripkát az egyik oldalon, a másik oldalon pedig Woffék benn vannak a ministerelnök ur pártjában! Ez a kereszténység? Én ugyan azt eddig^ máskép ismertem, de ha ez a kereszténység, én hajlandó vagyok tanulni. (Lendvai István: A legnagyobb kortesük nekik Ripka! — Zaj.) Emellett őszintén beismerem, hogy igenis évek óta haladást látunk Bethlen István gróf ministerelnök ur működésében. Ami igaz, azt én sohasem fogom eltagadni. Igenis a ministerelnök ur a vagyon- és személybiztonságot helyreállította ebben az országban (Dénes István: Csak a nagy vagyon biztonságát. — Ellentmondások jobbfelöl.) Az az érdeme megvan gróf Bethlen Istvánnak — s tőle ezt a história el nem veheti —, hogy ezt a két erős postulátumot helyreállította. Remélem, hogy sikerülni fog neki ezt továbbra is fentartani. De én nem képzelek szanálást ebben az országban és nem képzelem Magyarország felvirágoztatását, mielőtt Magyarország rendes alkotmányához vissza nem tér. Addig, míg nekünk itt királyunk nincs, nem tudom elképzelni, hogy Magyarország abba a rendes mederbe visszaterelődjék, amelyben volt (Ugy van! balfelől); amig nem szabályoztuk alkotmányjogi kérdéseinket, addig_ képtelenek vagyunk ebben az országban teljes rendet tartani; az általános bizalom csak akkor fog helyreállni, ha törvényes királyunk van, mert más nem lehet. De, t. uraim, én kérdezek még mást is. 1918-ban összeomlott a liberális világ. 1918-ig azt hitték, hog v y a liberalizmus Magyarország vezércsillaga. Most már majdnem ig*azat kell adnom Mikszáth Kálmánnak, aki nvS mo^rKi, hogy addig* voltak liberálisok a képviselők, amig bementek és belül voltak a liberális párt kapuján, azon kivül nem. De kérdezem, tén7/leg olyan semmi lett volna Magyarországon a liberalizmus, mint amilyennek látjuk? Tényleg eltűnt volna mindaz, ami 1918-ban eltűnt! (Barthos Andor: Október 31-én!) Tisza István gróf szomorú végzete tényleg teljesen széttörte volna azt a hatalmas giédát, amely akkor Magyarországban fennállott? Vagy pedig azok a liberálisok, akik most is még abból csinálnak szentséget, hogy Tisza emlékét évről-évre megünneplik — hozzáteszem: teljes joggal — ebben találják egyedüli működésüket! Vagy talán azoknak a liberálisoknak, akik akkor az élén állottak, kimerül működésük azzal, hogy ők cikkeket innak, vagy azzal, hogy ők Rákosi Jenőt, Magyarországnak ezt a hatalmas oszlopát, kidobták a Budapesti Hírlaptól! (Zaj jobbfelől.) Ebben merüljön ki az ő működésük? (Vargha iGábor: Nem a liberálisok tették!) Hol vannak a Beöthyek, hol vannak a Szász Károlyok, hol van Hadik, hol van Berzeviczy, hol vannak mindazok, akik akkor támaszai voltak a liberális világnak és akik ma is élnek? (Barthos Andor: Kint vannak, extra muros! Nem választották meg őket!) Tényleg alszanak ők az egész vonalon, tényleg történelmi passzivitásba vonulnak vissza és nem csinálnak semmit? Tényleg ugy volna, hogy Magyarországon a liberális éra meghalt? Én, t. uraim, ezt nem tudom elhinni! (Felkiáltások jobbfelől: Pedig ugy van!) Én azt látom, hogy Magyarország más, mint liberális nem lehet; Magyarország nem épülhet fel másképen, mint liberális alapon. Magyarország vidéki lakossága határozottan liberális (Barthos Andor: Tévedés!), csak a városban találjuk meg az ellentéteket a liberalizmus és a reakció között. (Zaj a középen. — Wolff Károly közbeszól.) De azt látom, hogy akik nem liberálisok, azok csupa sváb neveket viselnek! (Wolff Károly:
