Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-404

340 A nemzetgyűlés 404. ülése 1925. évi május hó 6-án, szerdán. Van itt azután egy szakasz, amely r azt mondja, hogy ha az eddigi térfogatnak négyszeresét épitík be, akkor a régi térfogat teljes egészében' harmincévi adómentesség alá esik, ép ugy, mint a többi. Az ilyen arányú építésnek azonban, legalább is a székesfővárosban, bizonyos akadályai vannak az épitési szabályzatban. Ezt a lehetőséget a székesfővárosban nem lehet kellőképen kihasználni, mert az épitési szabályzat meghatározza, hogy egyes helyeken milyen épületeket lehet emelni. Ahol például csak kétemeletes épületet lehet emelni és régi földszintes épületről van szó, fizikailag lehetetlen négyszer akkora térfogatot beépíteni, mint amilyen eddig volt, vagyis ezekre az épületekre a székesfővárosban nem vonatkozna tik ez az egyébként helyes adókedvezmény. Ami az átalakításokat illeti, nagyon helyesnek tartom, hogy itt a régi 12 évi mentesség helyett a pénzügyi bizottság a 15 évi mentességet iktatta be a törvényjavaslatba, de az átalakitás kezdő terminusának kitolását kell kérnem, mert ebben a formájában az egész kedvezmény értéktelenné válik. Nagyon helyes, hogy a pénzügyi bizottság a tatarozásnál a 40%-ot 20%-ra szállította le éri igy lehetővé tette a kisebb hozamú házak tatarozását, is, mert az előbbi esetben csak a nagyobb házak tatarozása lett volna lehetséges t» módszer szerint. A tatarozásnál az 1925. év végéig terjedő megkezdési terminust feltétlenül kitolandónak tartom. Ezt a terminust ki kell tolni azért, mert hiszen itt úgyis egy abszurdum van a törvényjavaslatban, amennyiben azt mondja, hogy 1925. év december 31-ig meg kell kezdeni és 1927. év december 31-ig be kell fejezni az átalakítási munkálatot. Ki fog átalakíttatni két teljes esztendőn keresztül? Ilyen lehetetlenséget nem szabad a törvényben hagyni. Röviden összefoglalva az elmondottakat, magának a törvényjavaslatnak az intencióit örömmel üdvözlöm, magát a javaslatot általánosságban elfogadom. Hogy a részleteknél mégis néhány módositást óhajtok proponálni és majd azoknak elfogadását kérem, ennek az az oka, hogy szeretném, ha ez a törvényjavaslat hatályosabb lenne, szeretném, ha ez a törvényjavaslat elérné azt a célt, amelyet szolgál, hogy tényleg módjában legyen előmozdítani az építést és tényleg megfeleljen címének. T. i. az a szerény véleményem, hogy ebben a formában, amelyben van, címének nem felel meg. Valamit félmarokkal ad ott, ott, ahol két marokkal kellene adni. A javaslatot általánosságban elfogadom és a részleteknél módosítást fogok benyújtani. Elnök: Van még valaki szólásra feljegyezve? Forgács Miklós jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor. _ amelyet Bud János péiiziigyminister u.r nyújtott be, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy ezekről a padokról is kijelentsem, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter urnák _ személye, sőt szándékai iránt is határozott jóindulattal, sőt bizalommal viseltetem. Végre-valahára elérkezett az az idő, hogy az agrár Magyarországon is akad egy pénzügyminiszter, aki — ha nem is épen a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak tárgyalásánál, de egyebekben — megmutatta, hogy van érzéke az agrárérdekek megvédése és felkarolása iránt. Már ez ab ovo bizalmat kelt bennem és abban a pártban, amelynek tagja vagyok, amely az agrár Magyarországnak, elsősorban az agrárdemokrata irányzatnak képviseletét tűzte zászlajára. Ezt a törvényjavaslatot is melegen üdvözlöm s a magam részéről elfogadhatónak tartom bizonyos módosításokkal, amint az előttem szóló i. képviselőtársam is hangsúlyozta. Mindenképen szükség van arra, hogy a jelenlegi nehéz munkaviszonyokat bizonyos mértékben kedvezőbbé tegyük és, mint Petrovácz igen t. képviselőtársam is mondotta, ennek egyik fő előmozdítója az építkezésnek minél nagyobb mértékben való megindítása lehet. Azok a kedvezmények tehát, amelyeket ez a javaslat az építkezések előmozdítására kontemplál, a legnagyobb örömmel üdvözölhetők és azokhoz a legteljesebb mértékben hozzá is járulok. Amikor felszólalok, ezt azért teszem, hogy rámutassak néhány visszásságra, amely fennáll az építkezések előmozdítását célzó előbbi törvények rendelkezései és a most előttünk fekvő törvényjavaslat intézkedései között. Ezeket feltétlenül súlyosaknak tartom, különösen az általam és pártom által képviselt falusi agrárlakosságra nézve, amelynek nagy része az 1920:XXVII. te. alapján házhelyhez jutva, különösen 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban építette fel a maga kis házát, mely építkezésekre az 1921 :LI. te. vonatkozik. Ez a tcikk bizonyos fokig fösvényebb volt a kedvezmények megadásában, mint a mostani, mert az adómentességet csak magára a házadóra terjesztette ki, ellenben nem terjesztette ki a községi pótadóra és a házbérben való kincstári részesedésre sem. Előállt az a helyzet, hogy azokra a szegény emberekre, akik nagy nehezen, minden állami és más támogatás nélkül felépítették a maguk házikóját, ha háromszobás lakásig menő fényűzést engedtek meg maguknak, vasrv inarosok lévén, műhelyt építettek, bár a házadómentesség biztosítva van részükre, a kincstári házhaszonrészesedést kivetették, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez, sajnos, sokkalta nagyobb terhet jelent, mint maga a házadó. Ezek a kisemberek tehát, akik a törvényadta kedvezmény révén és igen nehéz körűiményék között, a maguk csekély erejéből házhelyhez és lakóházhoz jutottak, bár házadómentességük v$tlna, mégis abban a szórnom helyzetben vannak, hoffv kincstári házhaszotirészesedést kell íizetniök. Ezt még magával az eredeti törvénnyel sem tartom teljesen megegyezőnek, mert az! 1921 : LI. tcikk 9. %-•& azt mondja, hogy az adómentesség nem terjed ki többek között a .házbérekből való kincstári haszonrészesedésre, tehát expressis verbis „a házbérekből való" kincstári részesedésre nem terjesztette ki a kedvezményt. Be kérdem, az az egyszerű ember, akinek háromszobás lakása van, vagy iparos lévén műhelye van, és nem kap házbért senkitől, mert bérbeadva sem háza, sem házának egyik lakása sincsen, hogy jut ahhoz, hogy mégis kincstári részesedést fizessen, holott a törvény kifejezetten azt mondja, hogy „a házbérből való" kincstári részesedésre nem terjed ki a kedvezmény. Ha nincs házbér, miképen lehet ezekre mégis kivetni a kincstári részesedést? Szerintem ez magával a törvénnyel ellenkezésben van. Mint mondottam, nagyon súlyos az, hogy régebbi törvényeink ig*y intézkedvén a legsúlyosabb teher tekintetében, amely tulajdonképen mégis csak & házadóval vau kapcsolatban, a kincstári részesedés alól való mentessé-