Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-404

338 A nemzetgyűlés 404. ülése 1925. évi május hó 6-án, szerdán. már az 1926. évi házadóalapból levonaiidónak mondja kL Ezek szerint tehát a pénzügyi bizottság javasolja, hogy ha a tatarozási költség az 1925. évi házadóalapnak 20 százalékát eléri, de 60 százalékát nem éri el, akkor ennek a költségnek a fele az 1926. évi házadóalapból levonandó; másodszor pedig: ha a költség az 1925. évi házadóalap 60 százalékát eléri, de nem éri el a 100 százalékot, akkor a költség fele az 1926. évi adóalapból, másik fele pedig az 1927. évi adóalapból vonandó le; ha pedig a költség az 1925. évi házadóalap 100 százalékát eléri vagy ennél nagyobb, akkor a költségeknek az a része, amely az 1925. évi házadó alapjául szolgáló bérjövedelem összegét eléri, levonandó már az 1926. évi házbóradóalapból, a fenmaradó kisebb rész pedig az 1927. évi házadóalapból vonandó le. A javaslat végül kimondja, hogy olyan épületeknél, amelyek még ideiglenesen házadómentesek, a tatarozásokra nézve adható kedvezmények miatt a házadómentesség meghoszszabbitható félévre, ha a költségek az 1921. évi házadó alapjául szolgáló bérjövedelem vagy haszonérték 40 százalékát elérik, de nem érik el a száz százalékot. Abban az esetben, ha a 300 százalékot elérik a költségek, de a 150 százalékot nem érik el, egy évvel, ha pedig a 150 százalékot érik el, vagy ezt meghaladják, akkor egy és fél évvel hosszabbítható meg a házadómentesség. Ezt a fontos közgazdasági és szociálpolitikai jelentőségű törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben ezekben voltam bátor előadni s kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék azt ugy általánosságban, mint részleteiben a pénzügyi bizottság módosításaival elfogadni. Elnök: Van-e valaki szólásra feljegyezve*? Forgács Miklós .iegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a javaslat érdemi birálatába kezdenék, bátor vagyok szóvátenni azt a körülményt, hogy ennek a javaslatnak a pénzügyi bizottság által megállapitott uj szövege csak ma, közvetlenül a tárgyalás napján osztatott szét az egyes képyiselők között, ugy hogy csak ma az ülés előtt juthattunk ennek az uj szövegnek birtokába, aminek természetesen az a hátránya, hogy egy lelkiismeretes képviselő más alapon nem készülhetett ennek a törvényjavaslatnak bírálatára, mint azon eredeti szöveg alapján, amely már régen a kezünkben van. Bármilyen sürgős legyen is egy javaslat, legalább egy nap közbevetést kellene kérnünk ahhoz, hogy a javaslatnak a bizottság által lényegesen' módosított szövege a képviselők kezében legyen, hogy tehát ne közvetlenül az ülés előtt legyünk kénytelenek megnézni azokat a jelentős módosításokat, amelyeket a pénzügyi bizottság n törvényjavaslat eredeti szövegén tett. Azt hiszem, ez annyira közérdekű dolog, hogy az egész nemzetgyűlés egyértelmüleg hozzájárul ahhoz, hogy kérem a mélyen tisztelt elnökséget, hogy a jövőben a törvényjavaslatoknak jelentősebben módositott szövegét legalább a tárgyalás napját megelőző napon kézhez kaphassuk. Ami a törvényjavaslatot magát illeti, mindenekelőtt megállapítom azt, hogy ha a mai nagy gazdasági válság okainak vizsgálata közben azt keressük, hos'v mi a lesn'elentősebb oka annak a nagy üzleti pangásnak, amely az egész gazdasági életbeu uralkodik, annak a nagy ipari válságnak, amely az egész ipart megrendelésnélkülivé teszi, s annak a horribilis munkanélküliségnek, amely munkásaink tízezreit hagyja kenyér nélkül, akkor az egyik jelentős kórokozót abban kell találnunk, hogy az építőipar pang, hogy az épitőipar nem tud megindulni. Az épitőipar megindulásával a gazdasági pangás minden körülmények között lényegesen enyhülne. Én minden olyan törekvést, amely az építőiparnak, még pedig a magánépitőtevékenységnek a megindítását előmozdítani igyekszik. ha arra nem is teljesen alkalmas, örömmel üdvözlök, mert hiszen én nem találok sürgősebb tennivalót, mint az épitőipar lábraállitását, a tönk szélén álló épitőipar meg-mentését. Ebből a szempontból üdvözlöm ezt a javaslatot is. bár őszintén megmondom, nem tudom kinek köszönjem ezt meg, mert nem látom., hogy a kormány részéről ki képviseli ezt a javaslatot: csak ezek az üres székek-e, vagy pedig van-e ennek felelős képviselője is. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már intézkedtem, hogy a minister ur megjelenjen a tanácskozáson. (Eőri-Szabó Dezső: De még nincs itt! De facto nincs itt, ezidőszerint tehát jogos ez a kritika!) Petrovácz Gyula: Mondom, örömmel üdvözlöm a javaslatnak ezeket a törekvéseit, de azt hiszem, hogy ez a javaslat azt a célt, amelyet elérni szándékozik, nem fogja tudni elérni azoknál a hibáknál fogva, amelyekre bátor leszek rámutatni. Ha ez a törvényjavaslat meg tudná indítani a magánépitkezést, akkor egyszerre három fronton venné fel a harcot a gazdasági pangással, három fronton támadná meg azt, Elsősorban a lakáskrizisnél, mert hi szén ennek a törvényjavaslatnak sikere, ille tőleg hatása esetén az az én általános ceterum censeo-m, hogy minden lakáshivatalt és min den lakásügyi intézkedést meg kell végre szüntetni, kiküszöbölhető volna. Másodszor megtámadná a r.agy gazdasági pangást az épitőipar lábraállitásával, mert -— amit ezerszer és ezerszer hangsúlyozunk és ismételünk — az épitkezés legalább 30 különböző iparág foglalkoztatására alkalmas, aminek következtében az iparnak legtág'abbkörü fog-lalkoztatását idézné elő. Megtámadná azután a munkanélküliség frontját is, mert az épitkezés minden réven nevezendő munkásnak feltétlenül kenyeret, illetőleg munkát tud juttatni. Eddigi törvényeink, amelyeket a lakásépítkezés előmozdítására hoztunk, az 1921. évi LT. te. és az 1923 : XXXIV. te. a magáné/Ditkezések megindítására tökéletesen alkalmatlanok voltak. Nemcsak azért, mert az előbbi tisztán városokra és községekre vonatkozott, az utóbbi pedig favorizált magántestületekre, igy például bankokra és iparvállalatokra — tehát magára az építkező közönségre egyáltalában nem vonatkozott —. de főként azért, mert rendkívül korlátolt időbeli terjedelemre hozatott. Az 1921. évi törvény érvénye mindössze 1923-ig tartott, tehát két esztendőre szólt, az 1923. évi törvény pedig csak 1926-ig marad érvényben. Márpedig egy ilyen törvény hatása nem az első órákban és esztendőkben szokott nyilvánulni, hanem akkor, amikor a törvény rendelkezése a köztudatba átmegy, amihez pedig minálunk sokkal hosszabb idő szükséges. Magának a törvényjavaslatnak főbb rendelkezéseit tökéletesen helyeseknek tartom. Helyes az, hogy a lakásokat felszabadítjuk az újonnan való építkezésekkel, átalakításokkal és kitoldott építkezésekkel; hogy végre vissza-