Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-401
294 A nemzetgyűlés 4.01. ülése 1925. évi áprUis hó 4-én, szombaton. időre halassza el tárgyalásait s méltóztassék az elnököt felhatalmazni arra, hog-y a szünet utáni első ülést a minis terel nök úrral egyetértésben történő megállapodás szerint hívhassa egybe, a ^ további 1 teendők iránti intézkedés napirendjével. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni, illetőleg a felhatalmazást megadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Felhatalmazást kérek még a t. Nemzetgyűléstől arra. hogy a nemzetgyűlés szünetelése alatt esetleg megüresedő választókerületekben az uj választások elrendelése, illetőleg a pótképviselők behívása s a netalán érkező meghivások tekintetében intézkedhessem. Méltóztatnak erre a felhatalmazást megadni'? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen mondom ki. Következik Szabó József képviselő ur sürgős interpellációja a tatabányai bányászsztrájk ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a házszabályok értelmében az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa): „Interpelláció a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. Tett-e a t. kormány kise rietet aziránt, hogy Tatabányán immár 9 hete" sztrájkban álló bányamunkások amúgy is egyenlőtlen fegyverrel vivott gazdasági harca békés és a munkásság jogait megvédelmező megoldást, illetve befejezést nyerjen? Ha a t. kormány eddig nem tartotta szükségesnek, hogy ezen áldatlan harcba a gyengének megvédelmezósi gondolatával beavatkozzék, 9 hét eltelte után immár elérkezettnek látja-e a kormány az időt arra, hogy magas befolyását latba vetve, rábírja a munkaadókat, hogy a munkásokkal szemben békésebb és megértőbb álláspontot foglaljanak eH Vajn-e tudomása a t. népjóléti és munkaügyi minister urnák arról, hogy a munkaadók merev magatartásukban és erőszakosságukban már annyira mentek, hogy a sztrájkban álló munkásokat minden természetbeni kedvezmény megfosztása után lakásaikból akarják kilakoltatni? . Ha tud erről a t. népjóléti és munkaügyi minister ur, hajlandó-e az illetékes járásbíróságnál tett ezirányu megkeresést, illetve az esetleges kilakoltatási Ítéletet felfüggeszteni, illetve azt megsemmisíteni 1 ?" Elnök: Szabó József képviselő urat illeti a szó! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok 197. §-ára való hivatkozással tisztelettel kérem a Házat, méltóztassanak hozzájárulni, hogy interpellációm előterjesztése a megszabott időn felül még egy negyedórával tovább tarthasson. (Helyeslés.) Elnök:. Méltóztatnak-e a képviselő urnák a házszabályok értelmében jogosan előterjesztett kérelmére az engedélyt megadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A tatabányai bányász-sztrájk ügyében jegyeztem be interpellációt, amelyet most kivánok megindokolni. " Mielőtt azonban az interpelláció lényegére rátérnék, szeretném a jelenlevő tisztelt képviselő urakat legalább - képzeletben elvezetni azokra a bányavidékekre, ahol a bányamunkásság keresi mindennapi kenyerét. Szeretném, ha a t. képviselő urak látnák, hogyan élnek ezek az emberek és milyen fáradságos munkával keresik meg mindennapi — hogy milyen | kenyerüket, később fogok még erről beszélni. i (Kiss Menyhért: Fekete és sótlan kenyerüket!) Szeretném, ha látnák a t. képviselő urak azt a bányamunkást, aki megérkezik az aknanyiláshoz és onnan 300—400 méter mélységre megy le, s hogy ott sokszor térdig vizben állva, sötétségben, csupán csak kis bányalámpájának, mécsesének világítása mellett egész napon keresztül, milyen verejtékes munkát végez. Szeretném, ha látnák a t. képviselő urak. hogy az a bányamunkás a tárna szájától három-négy kilométer távolságra megy be, hogy munkahelyét megközelitse és bányalámpája csak a szénportól szürke levegőt világítja meg, ahol a bányamunkás hosszú időn keresztül keserves körülmények között dolgozik és keresi meg a fekete kenyeret. (Kiss Menyhért: Fiatalon halnak meg!) A bányamunkások egész napon át a bánya mélyén dolgozva, a friss, jó levegőtől elzárva. Isten szabad levegőjét és meleg napsugarát úgyszólván sohasem élvezve, a világtól is elzártan, külön életet élve keresik meg maguknak és családjuknak ezt a fekete kenyeret. „Szerencse fel!" Ez a bányász jelszava és én azt hiszem, hogy ők nem csupán kedvtelésből választották ezt a jelszót, hanem azért, mert ahányszor leszállnak a munkahelyre, mindig tudják, hogy nekik szerencsére vau szükségük, hogy onnan egészségesen térhessenek vissza családjukhoz. A bányamunkás elmegy családjától reggel és nem tudja, vájjon visszatér-e oda, nem tudja, mikor marad ott a bánya mélyén, mikor fizeti meg életével azt a, keveset, amit a bányatársulatok neki nyújtanak. Hiszen a napokban olvastunk egy óriási bányakatasztrófáról, amely Dortmund vidékén történt, amikor közel másfélszáz ember hagyta ott életét, akik csak azért mentek oda dolgozni, hogy a szükségletüket, a mindennapi kenyerüket megkereshessék. Most Tatabányáról kivánok beszélni, a tatabányai munkások ügyében kivánom néhány perere a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Hogy Tatabánya hol van, arról itt csonka Magyarországon a nemzetgyűlés tagjainak beszélni sem kell. De ha mégis le akarnám írni. hogy hol van Tatabánya, akkor azt mon danáin: Ha felülünk a bécsi gyorsvonatra, mielőtt elérkezünk Bánhidához, ahol a turulmadár hirdeti az ezeréves magyar nemzet dicső múltját és hirdeti jövőjét, azt megelőzőleg néhány kilométerre fogunk találni serlésólakhoz, ketrecekhez hasonló düledező viskókat és — ott van Tatabánya. Ezek a düledező viskók, ezek a sertésóiakhoz hasonló ketrecek pedig a bányamunkások lakásai. (Ugy van! balfelől. — Halász. Móric: Ezt nem lehet mondani, ez egy kissé erős! — Felkiált ásol: balfelől: De ugy van!) Itt töltik a bányamunkások szabad napjukat, amikor elhagyták a munka színhelyét. Lehet, hogy abból a gondolatból indulnak ki azok, akik ezeket a viskókat építtették, vagy azok, akik nem építtettek helyettük tisztességes, rendes, levegős munkáslakásokat, hogy ezeknek a bányászoknak ugy sincs szükségük rendes lakásra, mert a nappalt a bánya mélyében töltik, éjszaka pedig meghálni s a napi munka fáradalmait kipihenni elégséges az a kis ketrec, elégséges a sertésólhoz hasonló tákolmány, nincs nekik kultúrára, egyéb földi jóra szükségük, mert hiszen ezek a szerencsétlen emberek barmokhoz hasonló életet élnek. (Kiss Menyhért: Ugy van! Elég
