Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

'À nemzetgyűlés 400. ülése 1.925. évi április hó 3-án, pénteken. 285 Lovász János: T. Nemzetgyűlési Méltóztassanak megengedni, hogy röviden hozzászóljak az 5. §-hoz. amely arról a szomorú aktusról szól, hogy a telekkönyvi hatóság árverést tüz ki valamely ingatlanra. Nagyon jól tudom azt, hogy talán inkább az általános vitánál kellett volna ezeket elmondanom, de őszintén megvallom, nem mertem; nyújtani a vitát, hogy a javaslat még ma letárgyalható legyen. Szeretném, ha a laptudósitók ezeket a megjegyzéseimet és kijelentéseimet is hoznák innen, ahonnan a szó elhallatszik nemcsak az ország fővárosába, hanem a legkisebb faluba is. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy aa ilyen életbevágó és a kisemberek érdekét szolgáló kijelentéseket nem hozzák a lapok, hanem inkább mázsás botrányok közlésére kaphatók. (Ugy van' .jobbfelől.) Szereméin, ha a vidéki kisgazdák megtudnák azt, hogy elmúlt már az ax idő, amikor játszva lehetett az adósságot visszafizetni és amely időkre vonatkozólag egyszer s máskor fejünkhöz vágta Sándor Pál és egyik másik képviselőtársunk, hogy a kisgazdának még: a szalmazsákja is bankóval van megtömve, bár, ezek mind valótlanságok voltak. Tudom, hogy a kisgazdatársadalom rá van szorulva arra, hogy kölcsönt vegyen fel, én azonban innen, erről a helyről óva intem a kisgazdákat ettől. Mégegyszer ismétlem, elmúlt az az idő, amikor ez nem járt hátrányával. Ezelőtt egy vagy két évvel jó lett volna ez, ma azonban nagyon gondolja meg ezt mindenki. Nem állítom azonban azt, hogy ha valaki beruházásokra vagy hasznot, jövedelmet hozó befektetésekre akar kölcsönt felvenni, azt ne tegye. Ám vegyen kölcsönt. De figyelmeztetem arra, hogy ne verje magát meggondolatlanul köícsönökbe, nehogy bekövetkezzék ennek az 5. §-nak az a szomorú aktusa, hogy árverésen a legtöbbet Ígérőnek adják oda az ő birtokát. Ennyit akartam csak elmondani. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. §. Bódé János jegyző (olvassa a 6—10, §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 11. §-í). — Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az 1924. évi VII. te. 18. §-a a földrendező eljárásoknál módot ad arra, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak elnöki tanácsa bizonyos méltányossági okokból a folytatólagos eljárásnak az Ítélettől számított egy éven belül is belyt adjon, még abban az esetben is, ha a földrendező elj S Tel S tekintetében már Ítélet történt volna. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 11. §-a ezzel szemben kimondja, hogy az Ítélettel befejezett ügyeket többé megbolygatni nem lehet, sőt határozottan ki kell mondani az ítéletben, hogy itt más megváltási eljárásnak helye többé már nem lehet. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak ez a rendelkezése tehát ellenkezésben van az 1924. évi VII. te. 18. §-ával. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister urat ennek a törvényjavaslatnak megszövegezésénél az a szempont vezette, hogy a földreform-eljárás sikerét a legkevésbé érintse, sőt a földreform-törvényt a maga teljes egészében és teljes formájában meghagyja. Épen azért én szükségesnek tartanám a 11. §-hoz második bekezdésként a következő módosítást (olvassa): „A 11. § első bekezdése után uj bekezdésként iktattassák be: „Ez a rendelkezés nem érinti az 1924:

VII. te. 18. §-ában foglalt rendelkezést." Elnök: Kivan mé^ valaki szólani! Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! Csik József képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban legyen szabad rövid pár szóval rámutatnom a novella 18. §-ának és a törvényjavaslat 11. §-ának egymáshoz való viszonylatára jogi szempontból. A novella 18. §-a két rendelkezést foglal magában. Nevezetesen az első bekezdésében akként rendelkezik, hogy az eljárást az Országos Földbirtokrendező Bíróság az ítéletével befejezi, fentartja azonban a további eljárást bizonyos kivételes esetekre. A novella 18. §-ának második bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ítélettől számított egy éven belül a megváltást szenvedő kérheti az eljárás végleges befejezését. Mármost mit jelent ez? A novella 18. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésben említett fentartás azt jelenti, hogy a megváltási eljárás függőben marad továbbra is arra az illető birtokra, vagyis azzal a birtokos a maga szempontjából mint tulajdonos nem rendelkezhetik korlátlanul. Mármost ezzel szemben állítom én azt, hogy a 11. § valójában a jogi helyzeten nem változtat semmit, csak megoldja azt a kérdést, hogy vájjon az ilyen birtok tulajdonosa miként juthat mégis hitelhez. Nevezetesen a 11. §-ban két rendelkezés van. Az első mondatában az a rendelkezés foglaltatik, hogy az ítélettel az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezt az eljárást az eljárás keretébe bevont földbirtokra nézve befejezi. Ez azt jelenti, hogy ha arra a birtokra több részről van igény bejelentve és megtörténik az, ami gyakran megtörténik az Ofb. eljárásában, hogy csak az egyik igénycsoportot veszi elbírálás alá, a másik igénycsoport pedig még elbírálás alá nem jön, akkor ez a befejezési rendelkezés azzal a tartalommal áll meg, hogy csupán az ítélkezés " körébe bevont igényekre nézve áll fenn a befejezési rendelkezés, ;mig a niásik igénycsoportra, valamint azokra az igényekre, amelyeknek eldöntése az Ofb. szempontjából még nem áll fenn vagy még nem következett el, ott következik a második mondat, amely akként rendelkezik (olvassa): „Ha a megváltási eljárást függőben levő s egyidejűleg el néni dönthető kérdések miatt az eljárásba bevont földbirtokra az említett ítélet hozatalakor még véglegesen befejezni nem lehet", az Ofb. e részben függőben tarthatja az eljárást. (Csik József: Egy birtoknál több igénycsoport lehet!) Egyes ember igényére vonatkozólag, tömegek igényére vonatkozólag, minden igényre vonatkozólag fentarthatja az eljárást; egy kötelesség áll fenn csak, ez már aztán a megváltás alá kerülő birtok tulajdonosa szempontjából és a mezőgazdasági hitel szempontjából, nevezetesen az a kötelessége, hogy megállapítja azt a maximális birtokrészt, amely birtokrész ezeknek az igényeknek szempontjából még figyelembe jöhet és az ezenfelüli részt teszi szabaddá. Ennek a rendelkezésnek lényeges tartalma az. hogy az Ofb.-nek. minden látható igényt mérlegelve, módjában áll akként rendelkezni, hogy ezeknek az igényeknek kielégítésére, igenis, rezerváljon, a maga részére bizonyos ingatlanokat és csak ezeknek az ingatlanoknak