Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-400
280 A nemzetgyűlés 400. ülése 1925. évi április hó 3-án, pénteken. Ha így marad a helyzet tovább is, akkor igazán szomorú sorsra jutunk, mert kisgazdáinkat a szociáldemokraták karjaiba hajtjuk és akkor csakugyan elkövetkezhetik újból, amit ne adjon a Mindenható, egy felfordulás. Egészségem sem engedi meg, hogy sokat beszéljek, tehát csak egy határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (Olvassa): „Határozati javaslat. Mondja ki a nemzetgyűlés, hqgy sürgősnek tartja a kis- és törpebirtokosokon segiteni és ezen sürgős segítség egyik módszerét abban látja, hogy a mai uzsorakamatok megszüntetendők lennének és utasitsa a magas kormányt a nemzetgyűlés, hogy a mai uzsorakamatokat rendeletileg szüntesse meg". Tudom, látom, hogy a javaslat világosan a nagybirtokra vonatkozik, mert kimondja, hogy elsősorban azoknak a földje mentesítendő, akikkel szemben a vagyonváltsággal kapcsolatos és a megváltási eljárást már lefolytatták. Világosan kimondja a javaslat, hogy azokon kivan segíteni hitel nyújtásával elsősorban. Eckhardt igen t. képviselőtársam nagyon szépen kifejtette, hogy ezért tulaj donképen nem is kellene külföldre mennünk, hiszen belföldön is megkapnék ezt a kölcsönt, csak meg- kell fogni, vissza kell szorítani az uzsorakamatokat, Ha ezt nem tesszük, akkor belekényszeritjük a birtokosokat abba, hogy minden pénzért, 50— 60— 70%-ra is vegyenek fel kölcsönöket. Bizonyos ideig tengetik igy szerencsétlen életüket, talán egy félévig, talán egy évig, de amikor majd elvégre a, birói végrehajtások is bekövetkeznek, akkor ezen emberek alól, akik olyan magas százalékra vettek fel kényszerkölcsönt, bizony kirántják a talajt. S vonatkozik ez általában minden kisbirtokosra. Kisbirtokosaink bizonyos százaléka egyáltalában nem volt tisztában azzal, hogy mit hozhat a jövő, felvették a háromszázezerkoronás buzakölesönt, 30—36— 40%-ra és most, amikor a kölcsönt vissza kellene fizetni, a búza ára háromszázezer koronáról hatszázezer koronára emelkedett. A magas kamatot előre levonták és ezenkivül most a dupláját kell a kölcsönnek visszafizetni. Ha egy métermázsa búzának megfelelő kölcsönt vett fel az illető, most két métermázsa árát kell egyszerre visszafizetnie, mert a búza ára emelkedett. Világosan látom, hogy a javaslat a nagybirtokok mellett szól, de tekintettel arra, hogy a nagybirtokosok tönkrejutása is az ország leromlását idézné elő, a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Én is elsősoriban azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, amelyet most Csizmadia képviselőtársam megpendített és amelyre alkalmat adott egyrészt Beck Lajos képviselő ur felszólalása, másrészt Csik József t. képviselőtársam beszéde. Hivatkoztak arra, hogy a magyar föld ritka konjunkturális időszakot élt át, de elmulasztotta ezen időszaknak saját céljaira való felhasználását. Nem akarok senkinek védelmére kelni, de méltóztassanak elhinni nekem, akinek alkalma volt a háború alatt, azt lehet mondani, minden gazdasági kgba mélyen belelátni és foglalkozni annak minden egyes részével, mindent el tudok fogadni, csak azt nem tudom magamévá tenni, hogy a magyar föld konjunkturális időszakot élt át. Méltóztassanak csak figyelembe venni azt, hogy a háborús beavatkozások, az állami gazdálkodás mindenütt érvényes itëtte a maga hatását, kivétel nélkül, az egyik gazdasági ágra erősebben, a másikra kevésbé erősen, de a földbirtokkal szemben általános szociálpolitikai szempontból és a nyugalom fentartása érdekében ez a beavatkozás a legélesebb formában nyilvánult Ebben az irányban teljes élességgel érvényesítettek olyan beavatkozásokat, amelyek nem állottak arányban a föld termelési költségeivel s hogy ez nem volt teljesen katasztrofális, annak csak egy magyarázata, egy oka volt. hogy tényleg volt mindig pár termény, amelynek segítségével ki tudott valamennyire | minden baj nélkül szabadulni a föld ezen háborús beavatkozásokból. Mint közélelmezési minister egyszer már számokkal igazoltain, hogy a maximálások, rekvirálások, a különös tilalmak, amelyek a kivitel szempontjából fennállottak, minő hagy károkat okoztak a mezőgazdaságnak. Tessék elővenni az adatokat és. méltóztassanak utánanézni, hogy akkor, amikor a világpiacon 40 korona körül volt a búza ára, a háború alatt és akkor, amikor már kialakult a szabadforgalmi ár mindenütt, itt nem egyszer öt-hatkoronás árakon vettük át a búzát. Ez végeredményben adózása volt a földnek, amely megmagyarázza azt, hogy nem tudott ugy berendezkedni, mint ahogy kellett volna. Nem tartom helyesnek és igazoltnak azt az állítást, hogy mulasztás terhelné a gazdaközönséget. Nehéz időket élt a gazdatársadalomnak minden része, nagybirtokos, középbirtokos és kisbirtokos, egyaránt sok áldozatot hozott és tulajdonképen nem volt módjában sem olyan befektetéseket tenni, amelyek szükségesek lettek volna. (Beck Lajos: Részben!) Még részben sem. Méltóztassék csak utánanézni. Ha ilyen nagyon jó konjunktúra lett volna, el lehetne képzelni azt, ami történt az állattenyésztés terén. Itt először a kisgazdákat említem meg*, hiszen a legszebb tejszövetkezetek voltak az országban és ma tessék megnézni, alig van egy pár tejszövetkezetünk, újra kell as egészet or| ganizální; a nagybirtokosok pedig a tehenészeteket fel kellett, hogy oszlassák. Rámutatok arra hogy ezek a beavatkozások mennyire visszavetették pl. sertéstenyésztésünket, minek ma is nyögjük a következményeit, (Csik József: Csak a spekuláció szedi le a hasznot a kisgazdák munkájáról, az a baj!) Én csak azért hivom fel erre a szempontra a figyelmet, mert amig az egyik oldalon a gazdatársadalom javára irható, hogy megszabadult a terhektől, addig a másik oldalon végigszenvedte mindazokat a következményeket a földbirtok, amelyek a háborús és utánakövetkező időszakokban előállottak. Nem akarok itt szemrehányást tenni % nem akarok mélyebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, de merem, állítani, hogy egy gazdasági ág sem fizetett és fizet olyan komoly vagyonváltságot, mint a föld, (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassék emellett figyelembe venni azt is, hogy a legnehezebb helyzetbe jutott azáltal, hogy a gazdasági nagy egység teljesen megszűnt,^ s a föld oda van dobva a világpiac versenyének, pedig tudjuk, hogy azelőtt tulajdonképen erős j vámvédelemre szorult, hogy a gazdálkodás egyensúlyát fenn tudja tartani. Ezek azok a szempontok, amelyek méiíegelendők. Ezekkel csak azért foglalkoztam, mert sajnos, minden gazdasági ág óriási sokat szenvedett. Áll ez az iparra is, mely ugyanezeket a sérelmeket szén-