Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

A nemzetgyűlés 400. ülése 1925. évi április hó 3-án, pénteken. 277 pen az egész kérdést abból a szemszögből ítélem meg, hogy a kormány valamiképen módot akar találni arra, hogy valahonnan meginduljon végre a pénzáramlás s máshol nem tudván a kérdést megfogni, a kormány befolyásának legjobban kitett, ezeket a pénzeket iparkodik ebbe a csatornába beleterelni. (Hajós Kálmán közbeszól.) Igen t. képviselő ur, ha én a zálogleveleket az árvapénzek tulajdonosainak, a letétek tulajdonosainak, stb.-nek adom el, vagyis az ő pénzeiket a záloglevelek ellenében logleveleket kibocsátó intézetek rendelkezésére bocsátom, ez azt jelenti, hogy az árvapénzek, letétpénzek végeredményben a mezőgazdához kerülnek és az ő hitelszükségletét elégítik ki. Ez csak egy bankfolyamat, amely egyik kézből a másikba adja a pénzt s végeredményben ezek, az állam befolyásának legjobban kitett pénzek fognak agrárhitelekben — többféle retortáii átmenve — közvetve elhelyezkedni. Én tehát egyfelől látom azt, hogy bizonyos belföldi pénzek kétségtelenül fognak az agrárhitelek céljaira rendelkezésre állani. Mármost, hogyan állunk a külföldi tőkékkel? Emlékszem arra — körülbelül egy éve lehet —, hogy amikor a szanálási javaslat vitájában ugyanerről a helyről alkalmam volt beszélni, kétségemet fejeztem ki afölött, hogy ha a szanálási törvényjavaslatból törvény lesz, akkir a külföldi tőke nagyobb mérvben fog Magyarország felé áramlani, mint azelőtt. Ma változatlanul ugyanezen az állásponton vagyok és sajnálattal állapitom meg, hogy tavalyi prognózisomban tökéletesen 100%-ig* igazam volt. Az a pénz, amely Magyarország felé gravitál, vagy gravitálna, nem azt nézi, hogy ezidőszerint Magyar országon minő szanálási javaslatok, minő népszövetségi befolyások s nem tudom én minő politikai áramlatok érvényesülnek; a pénz üzletet keres és az a pénz, amely jó és biztos üzletet talál, ide fog jönni bármiféle felfogások és politikai szempontok legyenek is itt irányadók (Mozgás jobbfelől.), az a pénz pedig, ame±y nem lát itt biztos elhelyezkedést, amely mm lát itt biztos üzletet: nem fog ide jönni semmiféle szirénhangra, semmiféle csábításra. S végigházalhatjuk a világ összes zsidó, szabadkőműves és nem tudom milyen internacionális hatalmasságait — csak egyetlen kopogtatásra, egyetlen csodaszóra fog az ő szivük megindulni, arra, ha jó üzlettel fogunk hozzájuk fordulni. Ezt a kérdést tehát kizárólag üzleti szempontból kell elbírálni; ha pedig üzleti szempontból nézem a kérdést, kénytelen vagyok a következő momentumokat megállapitani : A kontinensen — a pénzügyminister űr maga is igy mondta — agrárhitelek céljaira hosszabb lejáratra, vagy csak rövidebb lejáratra is, pénzt kapni ma nem lehet. Kizárólag az angol és az amerikai pénzpiac áll rendelkezésre, de ez utóbbi is többnyire csak az angol piacon keresztül dolgozik Európában. Vagyis a kérdés kulcsa az, hogy az angol piachoz hozzá tudunk-e férni ezen a javaslaton keresztül. Az angol piac helyzete azonban ezidőszerint olyan, hogy záloglevelek plaszirozását az angol piacon az angol kormány egyenesen megtiltotta —, amint ezt Bud pénzügyminister ur is a múltkor a bizottságban épen nekem adott válaszában kénytelen volt elismerni —, az angol piacon tehát e tilalom következtében záloglevelek nem helyezhetők el és belátható időn belül nem is lesznek elhelyezhetők. Mert hiszen az aug*ol kormány ezzel a font árfolyamát védi, a fontnak a külföldre való özönlését akarja megakadályozni és legalább is addig, amig a font nem éri el teljesen az aranyparitást -— ami egyelőre még nem következett be —, sőt amig bizonyos jelentékeny tartalékokat nem gyűjtenek össze, addig az angol fontnak jelzáloglevelekben külföldön való plaszirozása az angol kormány rendelete folytán lehetetlen és tilos. Ennek következtében csupán arról leheti, szó, hogy esetleg magántőkések, anélkül, hogy a tőzsdén, a piacon forgalomba akarnák hozni ezeket a zálogleveleiket, saját tárcájuk részére megvásárolják ezeket az állampapírokat. Ha azt nézem, hogy Angliában lehet-e nagyobb hajlandóság ilyen záloglevélüzlet kötésere, ismét kénytelen vagyok megállapitani, hogy Angliában a záloglevélüzlet teljesen ismeretlen. Ismeretlen pedig" azért, mert Angliában nincs telekkönyv. Angliában minden egyes ingatlanügyletről külön jogügylet köttetik olyan értelemben, hogy külön mérnöki felméréseket eszközölnek és az illető ingatlanra vonatkozó adatokat magjában a jogügyletben szögezik le részletesen, anélkül, hogy telekkönyv etekintetben rendelkezésre állana. Ennélfogva« ha Angliában ingatlantulajdonos pénzt akar felvenni, ezt csak névre szóló kötelezvény formájában teheti Záloglevelet, amely személytelen, a piacon, a tőzsdén forgatható, tehát zálog levélüzletet, Angliában egyáltalában nem ismernek. Teljesen kizártnak tartjuk teliát,^ hogy a középeurópai kaotikus viszonyok közé, a financiális szempontból egyébként is rosszhírű Közép.-Európába akkor, amikor nmgában Angliában sem köthető meg ilyen természetű ügylet, jelentékeny angol tőke jönne abból a célból, hogy ilyen üzletben elhelyezkedjék. Abból a körülményből, hegy a 3. §-ban intézkedés foglaltatik, amely a kamatláb magasságát megszorító rendelkezéseket ennél az üzletnél, a külföldi tőke plaszirozásánál el akarja torolna, azt a nagyon sajnálatos konzekvenciát vagyok kénytelen levonni, hogy eddigi puhátolódzásai alapján az igen t. kormány arról győződhetett meg, hogy normális kamatteher mellett ilyen záloglevelek nem plaszirozr hatók és ennek következtében akar lehetőséget hagyni arra, hogy a. normális kamatnál drágábban is legyenek kötvények külföldön elhelyezhetők. Talán aforizmának hangzik, amit mondok, de bátor vagyok azt a kijelentést tenni, hogy sokkal kedvezőbb a helyzetünk akkor, ha semmiféle pénz nem jön ide be, mint akkor, ha igen drága külföldi pénz jön be. (Uffjf van! a baloldalon. —- Kiss Menyhért: Ötmillió katasztrális hold!) A törvényjavaslat a maga indokolásában arra hivatkozik — bátor vagyok felolvasni —, hogy a mezőgazdasági termelés fokozása csak ugy lehetséges, ha a birtokosok a hosszú háború alatt megrongálódott, vagy elhasznált és ellenséges megszállások miatt is megfogyott gazdasági berendezkedéseiket felújíthatják és kiegészíthetik. Azt kérdem ennek a Háznak bármely mezőgazdasággal foglalkozó tagjától, vájjon beruházásokra a mezőgazdaság tud-e 8%-osnál drágább pénzt produktivan használni'? Szabad-e a mezőgazdaságnak 8%-nál drágább pénzt beruházásokra kínálni*? Szabad-e a magyar mezőgazdaságot arra az útra vinni, amelyen sajnos, 1848 után a magyar középbirtoknak és nagybirtoknak igen tekintélyes része elvérzett, ami-