Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

"A nemzetgyűlés 399. ülése 1925, évi április hó 2-án, csütörtökön, . 265 sorban a háborúban tényleg" részt vett földmi­ves és földmunkás katonák és a háborúban el­esett katonák árvái és özvegyei jussanak föld­höz". Értem Beck Lajos t. képviselőtársain ál­láspontját, aki egy személyben szerencsés, de általam nem irigyelt nagybirtokos is, amikor kimutatja, hogy a nagybirtok van Magyaror­szágon elsősorban bajban és a nagybirtoknak van elsősorban hitelre szüksége. Ezzel szem­ben rá kell mutatnom, hogy Magyarországon 1,300.000 földnélküli munkás van. 350.000 olyan kisgazda, akinek 1—5 holdig terjedő földterü­lete van. Ezekhez hozzá kell venni a kisiparo­sokat és Magyarországon 30.000 önálló foglal­kozást üző kisiparos van és 80.000 olyan tiszt­viselő, akinek igénye van egy hold kerti földre. Ez összesen 1,760.000 olyan egyén, aki­nek igénye van a földreform végrehajtásában részt venni. A ministerelnök ur legutóbbi be­szédében bejelentette, hogy a nagybirtokosok több mint 400.000 katasztrális ; hold birtokot adtak le vagyon váltsa g címén és a ministerel­nök ur körülbelül 500.000 holdra becsüli azt a földmennyiséget, amit az Ofb. földbirtokpoli­tikái! célokra már megállapított. Ez a szám egyébként egyezik az igazságügyminister ur statisztikai számadatával is, amelyet múltkori interpellációmmal kapcsolatban bejelentett, r Ha ezt a 400.000 hold földet az 1,760.000 igénylő között kiosztom, világos dolog, hogy fél hold sem jut egyre, holott a földbirtoktör­vény értelmében bizonyos kategóriáknak egy holdra van igényük, a teljesen nincsteleneknek három holdra, a kisbirtokosnak, törpebirto­kosnak 15 holdig való kiegészítésre. Itt meg kell állapitanom a kormánynak óriási mulasz­tását és azt a köztudomású tényt, hogy egész Magyarországon — az én tudomásom szerint — egyetlen egy olyan földreform végrehajtás nem volt. ahol á kereteket teljesen kitöltötték volna. Például az én kerületemben, ahol iga­zán a legnagyobb erővel történt a végrehajtás és elegendő nagybirtok állott rendelkezésre, sőt az utóbbi i'dőben egy tipikus háborús szer­zeményű nagybirtok is, amely az alaptörvény 28. § és a novella 7., 8., 9. §-ai értelmében tel­jes egészében kisajátítandó lett volna, sem 1 tar­tották be a kereteket. Csak a teljesen nincste­lenek kaptak két holdat, a törpe birtokokat hat holdig egészítették ki és amikor háborús bir­tokkal állottunk szemben, nem tudtam érvényt szerezni a törvénynek és a novella rendelke­zéseinek, hogy t, i. az iparosok részére egy katasztrális hold hasittassék ki és a tisztvise­lők részére szintén egy katasztrális hold, mert az igen t. Ofb. arra az álláspontra helyezke­dett, hogy ezeknek a kategóriáknak földigé­nyét 1200 négyszögöl földben állapította meg. Ezek a száraz adatok, számok, amelyeket voltam bátor röviden elősorolni, egymaguk bi­zonyítják, hogy itt a földreform révén oly megmozdulása a magyar földnek, oly meg­rázkódtatása a termelésnek, amire a nagybir­tokos urak hivatkoznak, nem történt. A. nagy­birtokos urak között is _ vannak szociális fel­fogásúak, akik nem állítják ezt és nekem nem esik jól hallanom ezt épen egy baloldalon ülő képviselőtársamtól, Beck Lajostól, amikor 6 más beszédeiben mindig szívesen hangoztatja, hogy elsősorban a kisemberek érdekeit tartja szem, előtt. A kisemberek érdeke pedig az, hogy ez a földbirtokreform-törvény és a hozzá fűződő novella becsületesen, intenziven, kiadósan és gyorsan hajtassék végre. Ezzel szemben olyan lassúságot látunk és az igen t. kormányzat olyan kevés birót bocsát a törvény végrehaj­tásához rendelkezésre, hogy ha végigmegyünk a vármegyékben a falvakban, a népnek csak zúgolódását és elégületlenségét halljuk. Ben­nem él atavisztikus felfogás, hogy az előbbi pénzügyministereknek Hegedűs Lóránt­tól kezdve — s ez különösen Kállay pénzügy­ministerben csúcsosodott ki 1 — az volt a poli­tikai felfogásuk, hogy mereven elzárkóznak a földbirtokreform tényleges végrehajtásától. Megtörtént, hogy amikor a legtöbbet beszéltek róla és a legtöbben követelték a törvény végre­hajtását, akkor ment az a leglassabban és megtörtént az, amire most a jobboldal és a bal­oldali képviselő urak is rámutattak, hogy amikor a törvényt végrehajtották, öntudato­san hagytak nyitva egy ajtót, a legfontosab­bat, mert nem alkották meg azt a pénzügyi bázist, amelynek megalkotásával ebből egész­séges dolog- lehetett volna. Megtörtént az a komikum; hogy magának a törvénynek végre­hajtását a megboldogult Nagyatádul kívül, különösen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület_ spiritus-rektora Bubinek Gyula for­szírozta, Ö készítette ezt a munkát, tehát' egy olyan gazdasági testületnek exponált főtiszt­viselője, akinek felfogása mindig az volt. hogy Magyarországon a föld túlságos felpar­oellázása végveszedelmet jelent, A magyar gazdatársadalom, a magyar agrárdemokrácia legnagyobb sajnálatunkra nem tudta kiter­melni magából azokat a férfiakat, vagy leg­alább nem olyan nagy mennyiségben, mint kellett volna, akik ennek a kérdésnek óriási jelentőségét átlátták volna. Már a régi ország­p-vüMseken akadtak — Polonyi Géza, Sebess Dénes és mások—, akik könyveket irtakés be­szédeket mondottak arról, — legutoljára Tus­nádon á székely kongresszuson —, hogy mi­lyen nagy jelentősége van egy becsületes föld­birtokreform keresztülvitelének. Prohászka. Ottokár székesfehérvári püspök ugyancsak ezt a felfogást hangoztatta énen az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesület gyűlésén. Mikor azonban elkövetkezett a megvalósi'tás ideje, akkor megtörtént ugyan a törvény megalko­tása, de — amint az igen t. ministerelnök ur és a jobboldali képviselő urak közül ma Neu­bauer képviselő ur elismerte — semmiféle pénzügyi bázist nem teremtettek hozzá. Csi­náltak tehát egy törvényt, amely a nép vá­gyát, kívánságát, óhajtását felkeltette, de nem gondoskodtak arról, hogy a nép tényleg' föld­höz jusson és igy előkészítették azt, hogy most elégületlenséggel, panasszal, zokszóval, jajszó­val, kétség-beeséssel van tele a magyar fartf, hogy a magyar földbirtokreformi-törvénnyel és a novellával nincsenek megelégedve és a nemzetgyűlésnek ezirányu működését a legna­gyobb bizalmatlansággal nézik. Az előttem felszólalt képviselő urak közül reflektálnom kell Neubauer képviselőtársam beszédére ós ellenzéki mivoltom ellenére is el kell. fogadnom — mert igazság szerint és meg­győződésem szerint nem tehetek mást — azt a határozati javaslatot, amelyet benyújtott s amely azt célozza, hogy azoknak az összegek­nek, amelyek a kormányzat rendelkezésére álla­nak s amelyeket ő mint hazáig hiteleket fog majd a nagybirtok rendelkezésre bocsátani, 50%-át fordítsák a nagybirtok hiteligényeinek kielégítésére, 50%-át pedig a kisemberek hitel­igényeinek kielégítésére. Szerettem volna egy határozati javaslatot benyújtani — és talán a részleteknél a holnapi »

Next

/
Oldalképek
Tartalom