Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

254 A nemzetgyűlés 399. ülése 1925. telküket, rettenetes uzsoraáron tudnák a vetőmagot beszerezni, földjüket learatni és^ termésüket betakarítani. Ilyen körül­mények között kérdésessé válik az a magasabb szociális, etikai és nemzeti cél, melynek érde­kében a magyar földet^ egyáltalában szabad volt "megmozgatni, kérdésessé válik az is, hogy azok a nemzetfentartónak mondott elemek, amelyeket földhöz juttattunk, iiemzetfentartó elemek maradhatnak-e, fenn tudnak-e egyálta­lában maradni mint önálló egyének, mint ön­álló gazdák és ki tudják-e gazdasági egysé­gekké építeni azokat a földdarabokat, amelye­ket kezükbe kapnak? Mert — és ebben a dolog­ban sajnálattal kell újból megjegyeznem — tel­jesen érthetetlen előttem, hogy akkor, amikor egy-elsőrendű agrikulturális és birtokpolitikai problémát tárgyalunk, az igen t. földmivelés­ügyi minister úrhoz nincs szerencsém. (Forster Elek: Nincs érzéke hozzá!) Meg kell jegyez­nem, az ő távollétében is, hogy óriási különb­ség van a között, hogy valakit beültetünk eg*y földbe és egy földdarabot adunk neki és a kö­zött, ami egészségesebb mezőgazdasági kul­túra szempontjából egyedül irányadó, hogy őt olyan egészséges gazdasági egység birtokába juttatjuk-e, amely egészséges mezőgazdasági egység termelésre alkalmas és idővel a termelés fokozásával nem csak arra teszi alkalmassá. # az illető földhöz juttatottat, hogy maga megéljen abból a földből, hanem hogy a termelés foko­zása utján az eladásra is képessé teszi. Mi e helyett csodálatos taktikát követtünk egész bir­tokpolitikai reformunkban. 1916-ban — és nem győzök erre elégszer hivatkozni — e probléma tárgyában egy határozati javaslatot terjesz­tettem be, egy szerény határozati javaslatot, amely azonban megindította a birtokpolitikái reformot. A határozati javaslat az akkor hatal­mas függetlenségi párt nevében adatott be, amely — nem titok — ebben a kérdésben kon­zervatív és radikális elemekre oszlott és épen azért annak a pártnak akkori vezére, Apponyi Albert gróf kérésére tisztán arra szorítkoztam, a kérdés felvetésével kapcsolatban, hogy a há­ború rettenetes tanulságaira hivatkozva indít­ványoztam, mondjuk ki, hogy a földreformmal foglalkozni kívánunk és tegyük meg olyan bir­tokmegoszlási statisztika pontos felvételére az első lépéseket, melyek abba a helyzetbe juttas­sanak bennünket, hogy megtudjuk, mink van, mi felett rendelkezünk, mit oszthatunk fel. (Forster Elek: Ma sein tudjuk!) Ehelyett — Forster tisztelt barátom igen helyesen jegyzi meg — ma is még csak a sötétben tapogatód­zunk, mert még ma sincs pontos és tiszta fel­vételünk arról, hogy mennyi és milyen megosz­lású földbirtok felett rendelkezik csonka Ma­gyarország; még ma is a sötétben tapogatódzva alkottunk meg jogcímeket, ahelyett, hogy előbb konstatáltuk volna, hogy a termelés egyönte­tűsége, folytonossága és fokozása érdekében az ország milyen földterületeket nélkülözhet és bocsáthat a megosztás céljaira rendelkezésre. (Forster Elek: Hamis jogcímeket!) Ehelyett egyszerűen jogcímeket alkottunk és a jogcímek alapján kívántunk földet elvenni. Ebből kifo­lyólag azután mi történik? Az. hogy egészségtelen és szerencsétlen birtokkategóriákat csinálunk a közép- és nagy­birtokoknál, de csináltunk a kisbirtokosok kö­zött is, akiknek tizei, százai és ezrei jelentkez­nek, hogy egyfelől olyan földterületeket kap­tak, amelyeken megélni nem tudnak, másfelől semmiféle segítséget a megélhetésre nem ta­évl április hó 2'án, csütörtökön. Iáinak. (Halász Móric: Mikor ezt megmondtuk, ez reakció volt! — Meskó Zoltán: Mi mondtuk ezt! — Zaj.) Ez a vád, t. képviselőtársam, azt hiszem, engem nem illethet, mert én soha mást nem mondtam, mint amit most mondok. (Cson­tos Imre: Mindenki mondotta, de senki sem csinálta meg! — Meskó Zoltán: Ők nem csinál­hatták meg, mert az ellenzéken ültek! — Zaj. — Elnök csenget.) Annak ellenére, hogy ezt konstatálom, mégsem csatlakozhatom ahhoz az indítványhoz, amelyet Eckhardt t. képviselő­társam terjesztett be, ha nem is konkrét indít­vány formájában a pénzügyi bizottságban. Eckhardt t. képviselőtársam t. i. szóvátette, hogy mennyire szükséges volna annak meg­állapítása, hogy mink van és mennyire szük­séges volna esetleges uj felvétel utján annak konstatálása, hogy mi felett rendelkezünk, és hogy a további földbirtokreform a novella alapján milyen határok között mozoghat. Én nem osztozhatom teljesen ebben a vélemény­ben, mert én, aki mindig a kisemberek és a földbirtokreform keresztülvitele érdekében tör­tem lándzsát — és ez szól Csontos t. képviselő­társamnak — (Csontos Imre: Minden becsüle­tes törekvést megbecsülünk!), aki itt ültem már akkor, mikor t. képviselőtársam talán még a politika iskolájába járt (Csontos Imre: Lehet, hogy én hamarabb benne voltam, mint az nr!), és aki húsz év óta hirdetem ezt az elvet, előbb, mint Istenben boldogult nagy­atádi Szabó István, én mégis azt az elvet val­lom, t. képviselőtársam, hogy ezt a kérdést, a birtokpolitika kérdését végre nyugvópontra kell juttatni. (Ugy van! balfelől.) Enélkül béke, nyugalom sem szociális, sem társadalmi, sem gazdasági értelemben nem lehet. Már­pedig, sajnos, ha mi ezt az Eckhardt t. kép­viselőtársam által megkívánt reformot ina ke­resztül akarnók vinni, attól tartok, hogy újra csak megbolygatnék az egészet és újra csak késleltetnők magának az egész kérdésnek vég­leges rendezését, úgyhogy fájó szívvel kell tovább haladnunk a rosszul kivágott ösvé­nyen, fájó szívvel kell törekednünk ezen a helytelen utón legalább is annyit, amennyit megtenni annak érdekében, hogy egyrészt azok az igényjogosultak, akik megérdemlik azt a földet, végre annak háborítatlan birtokába jussanak, másrészt azok, akiktől elveszik a földet, nyugodtan hozzáláthassanak a termelés fokozásához. Azonban — és itt válaszolnom kell röviden az elhangzott eddigi felszólalásokra is — nem osztozhatom azoknak véleményében, akik leg­újabban azt hangoztatják, hogy a pénzügyi megalapozás nem is volt oly rendkívül fontos ennek a kérdésnek eldöntésénél. Én akkor, amikor ez a nemzetgyűlés megnyílt, mingyárt hangsúlyoztam, hogy a levegőben lóg az egész földbirtokreform — és végtelenül sajná­lom és csodálom, hogy az első nemzetgyűlés ezt nem világosította meg teljes mértékben^ — addig, míg ennek a kérdésnek pénzügyi bázi­sát megteremteni nem tudjuk. Keserű és fáj­dalmas elégtételül szolgál az, hogy az igen t. ministerelnök ur előbb hivatkozott interpel­lációmra adott válaszában azt mondotta: Mi keresztülvittünk egy birtokreformot, amely­nek financiális lebonyolítására tulajdonképen sajnos — be kell vallanom —, eddig még semmi sem történt. Nem kívánom feszegetni azt, hogy mennyi­ben és kit terhel ezért a felelősség, én csak azt csodálom, hogy egy annyira előkészített probléma, mint volt a. földbirtokreform, amely annyi kiváló agrárpolitikus kezén fordult meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom