Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

248 Â nemzetgyűlés 399. ütése 1925, Neubauer Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági hitel kérdésével a lefolyt költségvetési és appropriációs javaslat vitája során a nemzetgyűlés számos szónoka kimeritően foglalkozott s igy tulajdonképen ezzel a kérdéssel ennél a törvényjavaslatnál nagy vonások- I ban foglalkozni felesleges. Ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági hitel tényleges megszer- I zésének könnyítését célozza és ennek megfelelően kétségtelenül olyan sürgős, amilyen sürgősnek azt a kormány jelezte akkor, amikor bizonyos mértékben ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi megszavazása érdekében sürgősen összehívta a nemzetgyűlést. A magam részéről tehát nem akarok a mezőgazdasági hitel kérdéseivel általában foglalkozni, hanem rátérek közvetlenül a törvényjavaslatra és arra vonatkozóan kivánom konkrét megjegyzéseimet 'megtenni abban a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb megszavaztassák s igérem, hogy minél kevesebb idejét fogom igénybevenni a t. Nemzetgyűlésnek. (Halljuk! Halljuk!) Ami magát a törvényjavaslatot illeti, az négy fejezetben foglalkozik azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a mezőgazdasági hitel megkönnyítését célozzák. A törvényjavaslat tartalmával foglalkozva, kiindulok a legutolsó részből, amely összefüggésben van a földbirtokreform végrehajtásával és lehetővé teszi a földbirtokreform végrehajtása által érintett földbirtokoknak mezőgazdasági hitelben való részesítését. Én a magam részéről ennek a fejezetnek a megitélésében eltérek tegnap felszólalt Griger Miklós t. képAnselőtársam véleményétől és egyáltalában nem tekintem ezt a fejezetet olyannak, amely a földbirtokreform végrehajtását lényegében érintené. (Kiss Menyhért; Nagyon is érinti!) Nem tekinteni pedig azért, mert ennek a reformnak a végrehajtása ugyanannak a fórumnak a feladatává tétetett» mely fórum ezen kérelmek felett határozni fog, illetőleg az intézkedéseket meg fogja tenni. Amennyiben a birói fórum megfelelően érvényesi ti Ítéleteiben és határozataiban a törvényhozás álláspontját, nyilvánvalókig ugyanolyan mértékben fogja azt a jelen törvényjavaslat negyedik fejezete alapján előtte felvetett kérdésekben is megtenni. Nekem ebben a tekintetben csak egy aggályom van, nevezetesen az, hogy ez a fejezet nagy tömegekben fogja meginditani a kérelmeket a földbirtokrendező bírósághoz ós ez megint a földbirtokrendező bíróság annyira lassúnak minősített és gyorsítani kívánt működését fogja megnehezíteni. A biróság ugyanis mindig formaságok szerint jár el és ennek megfelelően ilyen közbeeső határozat meghozatala végett minden egyes esetben be fogja szerezni az iratokat, felfüggeszti az eljárást és ezzel az eljárás megint hosszabbá, válik. Bátor vagyok ezért felvetni és az igazságügyminister űr szives ügyelmébe ajánlani azt, hogy a végrehajtási eljárás során azon reh del kezesek alapján, amelyeket ez a fejezet tartalmaz, oly kénen intéz- | kedjék, hogy a földniivelésügyi minister urnák, mint szakértőnek intézkedésére, azoknak, akik mezőgazdasági hitelt ezen törvény alapján kivannak igénybevenni, gyorsajbban és sürgősebben lehessen az Országos Földbirtokrehdező Bíróságtól nyilatkozatot szerezni, ha igazolják, hogy ezt a kérelmet ä hitelező terjeszti elő. Ezzel konkretizálnánk ezeket a kérelmeket, illetőleg azokra az esetekre szorítanánk, mely „.setékben tényleg ilyen hitelt kérelmező mező- ; évi április hó 2-án, csütörtökén. gazdával áll széniben a földbirtokrendező biróság. Ezeket az ügyeket azután soronkivül intézné el a biróság, a többiek pedig abban az esetben lényegileg elesnének, mert nem nák célszerűnek ilyen kérelmekkel tovább bombardirozni a földbirtokrendező bíróságot. A törvényjavaslat további rendelkezései, különösen a III. fejezet rendelkezései nagymértékben modernizálják jelzálogjogunkat és ennek megfelelőleg tényleg nagymértékben előmozdítják mezőgazdasági hitelünk igénybevételének lehetőségét. Még a 3. § is általános rendelkezést tartalmaz és pedig abban az irányban, hogy a kamatbekebelezésnél bizonyos tágítás engedtetik meg. Szerettem volna, ha ebben a tekintetben szélesebb körben történt volna intézkedés, de megnyugtatott az a tudomás, hogy az igazságügyministeriumbaii erre vonatkozólag a törvényjavaslat már ki van dolg-ozva és az mihamarább ide fog kerülni. Ugyanúgy általános rendelkezés foglaltatik a 2. §-ban is, mely különösen azzal a fontos kérdéssel függ össze, mely eddigi zálogleveles jelzáloghitelünk sorsára van kihatással. Nevezetesen zálogleveles jelzáloghitelünknek a háború folytán való tönkremenetelét az okozta, hogy ezek nem értékállandó jelzáloghitelek voltak s az a hitelező, illetőleg az a papirostalajdonos nem kapta meg értékállandó pénzben a maga követelését. Ezért azután ma már teljesen megszűnt ez a hitelforma. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának az az intézkedése, hogy mindenütt, ahol záloglevelek kibocsátásával történő hitelnyújtásról van szó, az 1925 január l-e után kibocsátandó kötvények elkülönitendők az azután -való kötvényektő], tényleg azt szolgálja, hogy az 1925 január l-e után kibocsátandó kötvényekben bizonyos biztosíték fog tartalniaztatni abban a tekintetben, hogy azok értékállandóságukat meg fogják tartani. Felhívom azonban a t. igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy az 1876:XXXVI. te. 16. §-a megállapítja, hogy milyen valutában lehet zálogleveleket kibocsátani és ebben a tekintetben ez a törvényjavaslat intézkedést nem tartalmaz. Már most kétséges lehet, hogy bár a zálogjog bekebelezésére nézve a telekkönyvben már meg van engedve az idegen valuta haszmegvan-e a lehetőség a zálogleveleknek nemcsak kiállítása tekintetében, hanem abban a tekintetben is, hogy az a zálogleveles követelés is feltétlenül teljes összegben megfelelő értékállandóság mellett legyen biztosítva. Ebben a tekintetben felvetem azt a kérdést, nem volna-e szükséges ebben az irányban a törvényjavaslatba konkrét rendelkezést belevenni. Elérkeztem igy gyors tempóban a törvényjavaslat 1. §-ához, inely körül vannak tulajdonképen nagyobb nézeteltérések. Ha a törvényjavaslat 1. §-át nézzük — ugy, ahogy

T az a törvényjavaslatban magában foglaltatik —, tulajdonképen semmi ki fogást nem elmellietnénk ellene, mert hiszen nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy egy, bizonyos pénzintézetekből alakult közület is felhatalmaztatik zálogleveles hitelekkel való foglalkozásra és pedig — mint ahogy az 1. ^ első bekezdése mondja — egyáltalában nem kivételesen, hanem azon intézményeken felül, amelyek ezekkel a hitelekkel eddig is foglalkoztak. Ami a közönséget és a közvél eniényt ebben a tekintetben jobban megmozgatta, az nem is magának a törvényjavaslatnak a szövege, hanem egyrészt az ezen paragrafushoz fűzött indokolás, másrészt a sajtóban megjelent ama közlemények, amelyek