Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-396

A nemzetgyűlés 396. ülése 1925 sem, hogy politikát keverjek ebbe a kérdésbe, az már magából ebből a tényből kiviláglik, A székesfőváros tanácsát hivtam fel, hogy intézkedjék ebben az ügyben. A székesfőváros tanácsa azonban folyó évi 144.471. szám alatt keit feliratában kijelentette, hogy ő ezt az ügyosztályösszevonást nem hajlandó véghezvinni. A törvény rendelkezései következtében tehát reám hárult az a feladat, hogy ebben a kérdésben az intézkedéseket megtegyem. Hogy intézkedésre szükség van, azt is néhány rövid számadattal tudom igazolni. Valamikor a székesfőváros igazgatási szervezete az 1872. évi XXXVI. tc.-en nyugodott, később azután az állami kerületi anyakönyvek vezetése ... (Eckhardt Tibor : 1872 óta változtak a viszonyok !) Majd elmondom, mit változtak. Később, 1872 után, az állami kerületi anyakönyvvezetőségek felállitásával, változott ez a szervezet, majd az 1894. évi XXXIII. te. a székesfőváros központi igazgatásának szervezetét is meglehetős nagymértékben kiterjesztette. Végül 1911ben két szabályrendelet, amelyeket az akkori közgyűlés alkotott meg, sokkal szélesebb és bővebb alapokra fektette a székesfőváros központi igazgatásának szervezetét. Ezek a szabályrendeletek állitottak fel hat ügyosztályt, s emellett megszüntették a mérnöki hivatalt és a tanácsi ügyosztályokba osztották be a mérnöki hivatal teendőit, különben helyesen. Szerveztek egy harmadik alpolgármesteri állást, a segédhivatalt messze komplikálták, amennyiben az ügyiratok kiadását decentralizálták, végül pedig — méltóztassék jól idefigyelni — a hivatalos munka idejét az eddigi napi hét órában történt megállapítással szemben, napi hat órára csökkentették. 1911-ben tehát tényleg történt a főváros központi igazgatásának egy ilyen kiterjesztése és igy egészen érthető lenne, ha ennek megfelelően a következő esztendőben a székesfőváros központi igazgatásában egy nagyobb létszámemelkedés mutatkoznék. Ez természetszerűleg be is következett, a különböző ügy ágazatokban az 1911- évi szabályrendelet következtében meglehetős nagymértékben emelkedett az állások száma. A leglényegesebb emelkedés, amelyről szó van, a fogalmazói létszám emelkedése, amely 151 főről 184-re emelkedett. Mit látunk azonban ezzel szemben

1

;? Ez a 184 főnyi létszám, amely már egy ilyen közigazgatási kiterjesztésnek következménye volt, a háború és forradalmak során, egészen 206 főre emelkedett. Tehát anélkül, hogy a székesfőváros központi igazgatásában változás történt volna, némileg, természetesen, annak következtében, hogy a hivatalos órák számát is redukálták, mégis nagy létszámemelkedés mutatkozott. Ugyanezt látjuk az összes szolgálati ágak terén. Az ügyészi létszám 1911-ben 7-ről 15 re, tehát több mint a kétszeresére emelkedett. Ennek ellenére 1917-ben 22 volt az ügyészek száma és csak a múlt évben történt létszámredukció köveikeztében csökkent a számuk 19-re, az 1911-ben rendszeresített 15 állással szemben. Ugyanezt látjuk sorban az összes ügyágazatok terén. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét ezzel a részletkérdéssel sokáig igénybevenni. A helyzet mindenesetre az, hogy a nagy létszámemelkedés nemcsak az ügyosztályok szaporítása után mutatkozott közvetlenül, hanem ennek nyomai e téren általában a mai napig is mutatkoztak. A múlt évi létszámcsökkentés során igyekeztünk ezen segiteni, sajnos, azonban kevés eredménnyel. A kérdés az, hogy mi hozta létre ezt a létszámszaporitást, mi tette szükségessé az ügyosztályok számának emelkedését, az ügyosztályok ügykörében való emelkedését isi A háborús viszonyok. A háború alatt minden kommunitás, tehát a székesfőváros is, gondozása körébe vont egész . évi március hó 30-án, hétfőn. 213 csomó olyan f ügyet, amelyet azelőtt a magángazdálkodás és a magánélet látott el. A székesfőváros üzemeinek során végigtekintve, még ma is fennáll a háborús üzemeknek egész légiója, amelyek lassan-lassan, természetesen, meg fognak szűnni. Ha méltóztatnak a részletekre is kiváncsiak lenni, megemlíthetem, hogy itt van pl. a zöldségüzeni, amely békés viszonyok között a magángazdaság által sokkal helyesebben látható el ; itt van a tüzelőszerraktál', a pótkávégyár, a cipő- és ruhaüzemek, a borkereskedéssel foglalkozó üzem stb. Mindezeket meg kell szüntetni és mindezekkel kapcsolatban egyszerűbbé kell tenni az adminisztrációt. Én a. magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy ha arra törekszünk, hogy a közigazgatás minél egyszerűbb és gyorsabb legyen, a legnagyobb hiba az egyes hivatalokban túlságosan mély és részletes tagozódást .létrehozni. Ez az 1911-ben hozott szabályrendelet hibája volt. Mi ennek a következménye ? Több a revízió, amely az egyes ügyosztályokon belül történik, azután a szuperrevízió és sokkal több az egyes ügyosztályok közötti levelezés és komplikált érintkezés. Ennek a helytelen állapotnak következményeit a kormány az összes ministeriumokban levonta. Nemcsak a belügyministeriumra hivatkozom, hanem az összes ministeriumokra, ahol ez a rendszer kitűnően bevált. Mert nem áll, amit Szabó József t. képviselő ur mond, hogy a belügyministérium ügyosztályainak összevonása után építeni kellett a belügy minisíeriumra. Nem azért épitettünk, mert több lett a tisztviselő. A tisztviselők létszámát igen nagy mértékben redukáltuk és a fogalmazási létszámban most már tul vagyunk a 3U%-on is ; ellenben azért .volt szükséges az épités, inert a belügyministérium különböző ügyosztályai, számvevőségei, az I. kerületi rendőrkapitányság és egyéb, a belügyministérium alá tartozó hivatalok nagy bérhárakat, sőt egy egész szállodaépületet foglaltak le. Ezeket mind behoztuk a belügyministeriumba s azzal a negyvenegynéhány szobával, amelyet a belügyministeriumban épitettünk, több száz szobát szabadítottunk fel a székesfőváros területén, tehát egészen más célból, nem az uj hivatalos személyzet elhelyezése céljából építkeztünk, hanem azért, hogy a most már redukált személyzetet ugy tudjuk elhelyezni és dolgoztatni, hogy egyrészt egy épületben a munkaerő jobban kihasználható legyen, másrészt pedig felszabadítsuk a magánhasználat céljaira igénybevett épületeket és lakásokat. Az igen t. képviselő ur tudni véli, hogy én az ügyosztályok összevonását milyen alapon akarom megcsinálni? Azon az alapon, hogy a rokonügyekkel foglalkozó ügyosztályokat egyesítsük. Nem arról van itt szó, amint a kifejezést általában használni szokták, hogy megszüntessünk ügyosztályokat, hanem arról, hogy összevonjuk a hatásköröket. Egyetlen egy olyan szolgálati ág, amely ma a közönség érdekében fennáll, nem fog megszűnni, ellenben egyesitve lesznek egyszerűbb formában. Megszűnni egyedül a katonai ügyosztály fog, amelynek hatásköre a sorozások beállításával teljesen feleslegessé vált, de az ezenkívül megmaradt illetőségi ügyek természetszerűen elláthatók lesznek, azonban fölöslegesnek mutatkozik, hogy külön önálló illetőségi és közjogi ügyosztály legyen. Ugyanígy állunk a közgazdasági ügyosztállyal is. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a közgazdasági ügyek ellátását akarom megszüntetni. Arra se méltóztassék gondolni, hogy én a közgazdasági ügyosztályt egyszerűen részekre bontva bele akarom dobni egy másik ügyosztályba. (Kiss Menyhért : A tanácsok ellen van csak kifogásunk l) Közgazdasági jellegű ügyekkel foglal-