Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

A nemzetgyűlés 334. ülése 1925. t (Nagy Emil: Mese kell torolni! Van erre mód!), mi ezt nem akceptáljuk, mi a bíróságot minden körülmények között védjük. Én azt állítom, hogy a biróságnak elsősorban saját magának kell védenie magát és saját magának kell kerülnie mindent, hogy a birói tekintélyen csorba ne essék. Ha ez megtörténik mindig az egész vonalon, akkor nem is lesz »szükséges ilyen erőszakos rendszabályokkal védeni a birói tekintélyt, de addig is teljesen lehetetlen dolognak tartom már a jövőre nézve is azt, hogy itt előfordulhasson az — amint előfordult ebben az ügyben —, hogy a királyi tábla elutasítja a felfolyamodást azzal (Rassay Károly: Visszautasította!), hogy itt rendbüntetésről lévén szó, ez ellen orvoslás nincsen. A jövő szempontjából nagyon veszedelmes dolognak tartom, hogy Magyarországon ügyészi indítvány nélkül valakit 8 napra el lehessen zárni, mikor ez határozottan ellentétben áll szerintem a bűnvádi perrendtartásnak azt hiszem egész szellemével és. ha szószerint akarom idézni az 1. %-t, ez azt mondja, hogy bűnvádi ügyben birói eljárás csak vád alapján lehetséges. (Pesthy Pál igazságügyniinister: Ez összezavarása a fogalmaknak!) Az első főfogaíom: „Ülj!", mert azután tulajdonképen már nem annyira lényeges az, t. igazságügyminister nr, hogy valaki milyen alapon ül. Még az sem egészen fontos, hogy- szabályszerűen, vagy törvényesen, tartják-e fogva az illetőt, mert ha valamit nem lehet reparálni, vagy esetleg csak indirekt, utón, úgyhogy a biró ellen eljárást indítanak, ugy ez az eset az. Mert végeredményben azt még a magyar jogászok és jogmagyarázók sem tanítják, hogy a törvény a bírónak a kezét nem köti meg és hogy a biró birói tisztében a kezére adott hatalommal derüre-borura rendelkezhetik, hanem a birónak is be kell tartania a szabályokat ós a törvényt még akor is, ka egy véletlen folytán ezen birói tévedések orvoslására törvényes mód nem kínálkoznék. . Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy mielőtt ebben a kérdésben, amelyben annakidején me.gr oszlott a mentelmi bizottság véleménye, és pedig erősen megoszlott, döntene, mindenesetre utasítsa a mentelmi bizottságot, hogy ennek az ügynek egész anyagát terjessze ide be. (Helyeslés balfelől.) Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval én is hozzászóljak röviden ehhez a kérdéshez. Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam a t. előadó urnák és a t. Nemzetgyűlésnek, hogy egyáltalán nincs eldöntve az a kérdés, hogy Rupert Rezsőt tulaj donképen milyen alapon és milyen törvény alapián tartóztatta le a biró. E kérdésben én is tökéletesen igazat adok Rassay Károly és Farkas Tibor képviselő uraknak, amidőn azt mondom, hogy tényállás nélkül a nemzetgyűlés ilyen fontos kérdésben, amelyben nyilvánvaló a nemzetgyűlés mentelmi jogának megsértése, állást nem foglalhat. A kérdést felfogásom szerűit ugy a t. előadó ur* mint a többségi pártok részéről felszólalt képviselő urak, rossz helyen fogták meg. Egy mentelmi sérelem elbírálása esetén a nemzetgyűlésnek a törvények és jogszokásaink értelmében csak egyetlenegy szempontot szabad figyelembe vennie és ez a szempont az, hogy vájjon Rupert Rezső i képviselőtársunk követett-e el x>lyan bűncselekményt, ri március hó 19-én, csütörtöki) >i. 179 tehát bűntettet vagy vétséget, amelyért hazai törvényeink értelmében Rupert Rezső képviselő ur ellen helye lehetett volna birói eljárásnak és a birói eljárás során letartóztatásnak. (Ellentmondások a jobboldalon.) Önök felkiáltásokkal tiltakoznak az ellen, de akkor kérdem, hogy az egyes esetekben mire való a mentelmi bizottsági Arra való, hogy elbírálja, vájjon az egyes képviselő urakkal szemben nem forog-e fenn zaklatás esete, vájjon jogos-e velük szemben az eljárás! (F. Szabó Géza: Zaklatták Rupertet! — Zaj.) Törvényellenes a t. előadó urnák és a mentelmi bizottságnak az a jelentése, amely ugy szól, hogy a mentelmi bizottság nem bocsátkozhatott annak elbírálásába, vájjon az alkalmazott rendbüntetés mérve helyes volt-e (Rassay Károly: Téves volt!), mert ennek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik, a jelen esetben tehát csak annak vizsgálatába bocsátkozott, vájjon Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő ur személyes szabadságának korlátozása nem terjedt-e a főtárgyalás időtartamán túl, amely esetben a mentelmi jog tényleg sérelmet szenvedett volna. Nem az a kérdés, vájjon tovább tartották-e fogva Rupert Rezső képviselő urat, vagy sem, a kérdés csak az, vájjon Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő ur követett-e el olyan büntetendő cselekményt, melynek következtében ellene birói eljárásnak és ennek kapcsán letartóztatásnak helye van. Ezt mondják jogszabályaink. Ezekután méltóztassanak meg-engedni, hogy rámutassak arra az ellenmoiidásra, amely Schadl tanácselnök ur előadása, tehát tényállításai és a t. előadó ur jelentése között van. Sehadi tanácselnök ur a mentelmi bizottság előtt második kihallgatása folyamán a következőket mondotta: „Precedens még nem volt arra, hogy ilyen esetben mit tegyek, mert a Btk. 296. i-a ilyen esetre nem intézkedik". Azt mondja tehát Schadl tanács-elnök ur, hogy ennek alapján kénytelen volt a tettenérés esetét megkonstruálni. Kérdem már most, minek alapján Ítélték el Rupert képviselő urat, a tettenérés alapján-e, vagy pedig a 296. § 6. pontja alapján? (Felkiáltások a jobboldalon: Ez utóbbi alapján!) Disztingváljunk, t. Nemzetgyűlés! A t. előadó ur összecsapja kezeit, ami azt jelenti, hogy a bűnvádi perrendtartással nem állhat valami jó lábon. (Rubinek István: Majd dmegvek tanulni Déneshez! — Zaj.) Ha Schadl tanácselnök ur a tettenérés címén ítélte el Rupert Rezsőt, akkor vizsgálnom kell azt a kérdést, vájjon a tettenérés esete fenforog-e vagy sem. A Bp. 142. §-a kimondja, hogy a tettenérés esete csak a bűncselekmény esetében lehetséges, büntetendő cselekmény pedig csak bűntett vagy vétség lehet. (Az elnöki széket Zsiívay Tibor foglalja el) ïtt pedig csak egyszerű rendbüntetésről lehet szó. Nincs bűncselekmény, ennek következtében tettenérés esetéről abszolúte szó sem lehet. Itt van azután a másik szempont, amelyre az előadó ur hivatkozik Schadl tanácselnök úrral szemben, — mert a jelentés ellenkezik a, tényállítással és Schadl elnök ur ítéletével. Az előadó ur jelentésében azt mondja, hogy a 296. § alapulvételével helyes volt az ítélkezés. Rassay t. képviselőtársam egész precízen kifejtette, ->•'