Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

1 ?6 A nemzetgyűlés B94. ütése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. En kénytelen vagyok Kassa y Károly t. képviselőtársamnak a felszólítására igenis igennel felelni, ellenben nagyon kifogásolom az ilyen külföldi példák idézésének azt a módját, amelyik egy nagy jogrendszerből kiragad egy momentumot, amely neki kedvező és mély hallgatással mellőzi mindazokat, amelyek az ő álláspontjára nem kedvezőek. Ha az ember egy külföldi intézményt a képviselőházban ismertet, akkor kötelessége az egész intézmény szellemét, az egész atmoszférát venni alapul, amely az illető országban kifejlődött, de mindenképen kifogásolandó az az eljárás, hogy Rassay Károly t. képviselőtársam az egész angol jogrendszerből kiragadott egy tételt, amely az ő álláspontjának kedvező és — felteszem, hogy jóhiszeműen^— elhallgatta mindazokat a végtelenül fontos tételeket, amelyek az ő álláspontját merőben helytelennek mutatják angol szempontból. Ugyanis, mélyen t. Nemzetgyűlés, Angliában a bíróságnak olyan óriási nagy a joga, hogy nemcsak azt tartóztathatja le, aki az ő saját tárgyaló termében rendzavarást követ el, hanem letartóztathatja és hónapokra elzárhatja mindazokat, akik a biróságot akár a bíróság falain kivül is megsértik. Ezt Contempt ( of Court-nak hivják és a bíróságok ezért évszázadokon keresztül több hónapos büntetéseket szabtak ki. (Sehandl Károly; Mit szól ehhez Vázsonyi! — Zaj a jobboldalon, •— Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha tehát valaki Angliával érvel, lehetetlenség erre a kérdésre rá nem mutani és lehetetlenség Angliát még csak említeni is anélkül, hogy a Contempt of Court intézményével valaki közelebbről ne foglalkozzék. Nemcsak a rendzavarásra, nemcsak arra vonatkozik ez. ha valaki — legyen képviselő, főrend, vagy bárki — odaáll egy bíróság elé, s azt mondja: nekem maga nem parancsol, hanem az angol mentelmi bizottság 1831-ben, 1837-ben, 1874-ben, 1877-ben, 1882-ben és 1902-ben egyenesen egyhangúlag kimondotta, hogy a bíróság megsértése, a Contempt of Court esetén nem lehet mentelmi jogra hivatkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne tessék azt gondolni, hogy én egy

f ilyen angol kérdést bizonyos elfogultsággal tárgyalok. Hozzáteszem mingyárt, hogy az angol példára igy mereven nem mernék hivatkozni, mint döntő szempontra, még pedig azért nem, mert Angliában a bírói függetlenség kétségkívül tetemesen nagyobb, mint Magyarországon és hazánk kultúrája egyik ballépésének tartotta azt, hogy az elmúlt kormányrendszerek a bírói függetlenséget nemhogy nem építették ki kellőképen, hanem még inkább megcsonkították. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Csik József: Nagyon szomorú!) Ezért nem merek az angol példára olyan teljes merevséggel hivatkozni, hogy azt mondhatnám, vegyük alapul mindazt, ami Angliában évszázadokon át kifejlődött. Az azonban, hogy egy biró a maga tárgyalótermében a saját rendfentartása szempontjából abszolút szuverén tényező és semmi néven nevezendő mentelmi jog, vagy más szempont a birót saját tárgyalótermében a rendfentartás joga és kötelessége szempontjából nem hátráltathatja (Ugy van! a jobboldalon.), ez még a magyar speciális viszonyok szemelott tartásával is az angol példának a magyar viszonyokra való kellő vonatkoztatásában olyan kétségtelen tantétel, hogy szerintem e tekintetben közjogi szempontból — igazán mondom — nehéz alaposan állítani az ellenkezőjét. Ha 1831-ben és a későbbi időkben maga a mentelmi bizottság, a Comifcee of Privilégies ismételten kimondotta, hogy a birósértés esetén nincs helye a mentelmi jog firtatásának, akkor erre nyilván elegendő oka volt ott a mentelmi bizottságnak. Ma még nagyobb oka van erre, amikor olyan társadalmi ellentétek korszakát éljük, amikor megeshetik az, hogy bejutnak forradalmi, kommunista képviselők is (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), amint látjuk, pl. Franciaországban is. Akkor tehát nem lehetséges egy birót arra kényszeríteni, hogy tárgyalási rendjének fentartása közbea kutassa, hog3^ valaki főrend, vagy pedig képviselő-e esetleg, hiszen a főrendeknek épugy megi van a mentelmi joguk, mint a képviselőknek. Ez annyira ellentétes volna a birói függetlenség fogalmával, hogy soha arra az álláspontra a törvényhozás nem helyezkedhetik, hogy egy biró saját tárgyalótermében a rendfentartás szempontjából különböztessen polgár és polgár között. Kétségtelen az, hogy azért itt hibák is történtek, mert az igen t. tanácselnök urnák nincs igaza abban, hogy nem is nézte, hogy az illető rendzavaró egyéniség képviselő-e vagy nem. A helyes beállítás az, hogy ezt igenis nézni kell. Nem azért kell nézni, mintha az illetővel â biró valamit nem tehetne meg, de meg kell nézni azért, mert ha egy biró kénytelen egy képviselőt letartóztatni, ez mindig konfliktus a kétféle tényező között. Ilyennek tehát csak a legritkábban szabad megtörténnie: igen flagrans súlyos esetekben. Azonnal át kell irni a képviselőházhoz, hogy: tisztelt Ház, egy tagját letartóztattam. A képviselőháznak igenis joga van megnézni, hogy a letartóztatás jogosan történt-e, nincs-e szó hatásköri túllépésről. Az illető biró urnák abból a szempontból kellett volna vizsgálnia, hogy az illető egyéniség képviselő-e vagy nem, mert a képviselővel szemben kétségkívül nagyobb figyelemmel, tapintattal kell eljárnia, mivel nem lehet tagadni, hogy a képviselő a törvényhozótestület tagja lévén, letartóztatása közjogi szempontból mégis más megítélés alá esik. Ismétlem, az intézkedésben a birót nem gátolhatja annak mérlegelése, hogy valaki képviselő-e vagy nem, ellenben kötelessége azonnal közölni a szuverén nemzetgyűléssel, hogy egy tagját letartóztatta, és ha a nemzetgyűlés azt látja, hogy a biró hatáskörét túllépve, helytelen rnódon járt el, akkor joga van a nemzetgyűlésnek megtenni a megtorló lépéseket az illető biró megbüntetése iránt. Ennek az incidensnek, minden pártszempont és személyi szempont mellőzésével ez a helyes közjogi beállítása, amely szerintem egyedül lehet irányadó. Lehetetlenség azt szankcionálni, hogy egy biró, ha egy képviselő, mondjuk, borzasztó nagy lármát csinál, ismételten zavarja a rendet, ne tartóztathassa le őt azért, mert képviselő, viszont azt sem lehet mondani, hogy ezt a biró anélkül tehetné meg, hogy nekünk ezért felelőséggel tartoznék. A felelősségnek ez a helyes beállitása. A konkrét rendet a biró mindig fentarthatja mindenkivel szemben, ellenben ténykedéseért felelős és ha hatáskörét túllépi, ezért annakidején bűnhődnie kell a megtorlás utián. Ez a kérdés egyedüli helyes beállitása és a magam részéről semmiféle beállítást nem fogadhatok el, amely ezzel ellenkezik. Semmikép sincs igaza Rassay Károly t. barátomnak, mikor azt mondja, hogy Rupert Rezső nem mondott valami rettentő dolgokat, csak csúnyán és nem megfelelő hangon mondta. (Rassay Károly: Én nem hallottam, még a tanácselnök ur sem hallotta. — Dénes István: Ez az, hogy senki se hallotta! — Meskó Zoltán: Talán le sem tartóztatták! — Élénk derültség.) Engedje meg t. Rassay barátom, hogy vele