Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

174 À nemzetgyűlés 394. ülése Í925. évi március hé i9-én, csütörtököm nem felelő birák elmozdítása iránt feliratot intéz, a kormányhoz és az ottani alkotmá/jyos állapotok szerint az ilyen feliratok nyomában természetszerűen bekövetkezik a biró elmozdítása. (Nagy Emil: A főrendiház hozzájárulásával!) Minthogy azt mondtam, hogy az országgyűlés két háza, tehát természetes, hogy a főrendiházat is bele kell foglalnom. Arra vonatkozólag, hogy az alkotmányosság hazájában hogyan fogják fel ezt a kérdést, legyen szabad két rövid idézetet felolvasnom. Az egyiknek szerzője • Bürke Edmond angol államférfiú, aki a következőket mondja (Olvassa): „A Nagybritan'nia parlamentjében összegyűlt képviselők egyik legfőbb kötelességének és feladatának a törvényszékek figyelemmel kisérését és arra való felügyeletet tekintik, hogy ugy a legalsó, mint a legfelső törvényszékek közül egy se legyen olya]], hogy a birodalom törvényével, alkotmányával, vagy pedig az igazsággal és az egészséges jogi elvekkel vagy igazságkeresés céljával ellenkező nj eljárási módot követhessen". A másik államférfiú Sir Robert Peel volt, aki a következőket mondja (Olvassa): „A parlamentnek nemcsak arra van joga, hogy valamely birónak elmozdítása végett a koronához feliratot intézzen, hanem a birák rossz magaviselete esetén joga van alkotmányszerü felügyeletet gyakorolni afelett is, hogy miként teljesitik azok kötelességüket és vizsgálatot rendelhet el e tekintetben". És az angol parlament tényleg gyakorolta nemcsak a parlament egyes tagjai részéről érkezett, hanem még a kívül álló egyének beadványai alapján is ellenőr&ési jogát a törvényszékek Ítélkezései felett. Nem akarok ebből messzemenő konzekvenciát levonni, csak azért hoztam ezt fel és állitottam ide a nemzetgyűlés elé, hogy ilyen hamis tanokkal, áligazságokkal ne engedjük inasunkat feszélyeztetni. Nekünk kötelességünk a törvény uralmának biztosítása, bármely állami intézmény részéről lássunk is törvenvtelen lépeseket. Hiszen talán csak pár hónap van_ hátra addig, amikor ez a nemzetgyűlés át fogja magát adni a történelem megítélésének. Pár hónap, hogy a nemzetgyűlés helyébe fog lépni a képviselőház, a kétkamarás országgyűlés. Hogy ez a nemzetgyűlés nehéz időkben nem tudott nagy dolgokat produkálni, az részben a körülményektől függött. Az objektiv igazságkeresés meg fogja állapítani, hogy mennyiben hiányzott ehhez a megfelelő légkör, vagy mennyiben hiányzott ehhez a megfelelő jószándék. Egy azonban bizonyos, az, hogy súlyos megítélés alá esne, ha ez a nemzetgyűlés nemcsak uj értékeket nem tudott volna produkálni és maga után hagyni a nemzetnek, hanem ha a megléA>-ő értékeket is elfecsérelte volna. Mi a mentelmi jogot kisajátítottuk magunknak. A képviselőházat megillető mentelmi jogot az 1920 :

1. tcikkben egyszerűen átszármaztattuk a saját testületünkre is. A legkevesebb, amivel tartozunk az, hogy ezt a mentelmi jogot olyan állapotban adjuk vissza az összeülő, vagy átalakuló képviselőháznak, amelyben mi átvettük és nem lerongyolva, elértéktelenedve. Ezek a szempontok vezettek engem kisebbségi véleményem megalkotásánál és ezeknek a szempontoknak alapján kérem a Házat, méltóztassék a kisebbségi javaslatot elfogadni. (Éljenzés a\ szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Kaas Albert! B. Kaas Albert: T. Nemzetgyűlés! Rassay Károly t. képviselőtársamnak egész beszédére nem ki'vánok reflektálni, mert nem akarom oly sokáig terhelni a Ház türelmét olyanokkal, amelyek a képviselő urakat ebben az ügyben kevésbé érdekelhetik. Szívesen állok rendelkezésére Strausz István t. képviselőtársamnak Pribicsevics Szvetozár ügyében és más ügyben is, ha tanulni akarna és azzal szemben kérem, hogy én a ' számviteltanból tanulhassak. De itt, a Ház szine előtt szorosan a mentelmi jogkérdés keretében kívánok maradni. (Rassay Károly: Az előadó ur hozta ezt fel mint argumentumot!) Én a t. képvi'selő ur beszédének csak azzal a részével óhajtok foglalkozni, amelyben a tényállást tárgyalta, mert ebből a tényállásból vezeti le a képviselő ur különböző részekre és fázisokra való bontás utján, hogy pl. egy képviselő a bíróság előtt esetleg raóg rosszabb helyzetben is lehetne, m'irjt bárki más. A t. képviselő ur törvénymagyarázó argumentációja, és annak részletei inkább tartoznék a törvény kritikájához, mint a konkrét eset mee.'bírálásához. A mélyen t. képviselő ur abban a pillanatban meggyengítette a saját argumentációját, amelyben azzal foglalkozván, hogy a, diszkrecionális jog nem illeti meg korlátlanul és teljesen a biróságot, illetve a tárgyaló elnöi köt. hárem köti az illető paragrafusnak 5. és 6. bekezdésének magyarázata, közben egy közbeszólásra azt felelte, hogy a sértés durvaságát csak akkor lehetett volna megállapítani, ha fényképező géppel és fonográffal megrögzítették volna a gesztust és a hangot. A t. képviselő ur ebben a momentumban elismerte, hogy itaiijén kivülről akármilyen tanúkihallgatások alapján, akármilyen közvetlenül is nézünk bele a tényállásba, ezt az imponderábilis dolgot nem lehet felülbírálni. Sőt odáig megyek,. hogy hiába nézném a fényképet, vagy hallgatnám a fonográfot, azt a hangulatot, amelyben a kifogásolt megjegyzés elhangzott, nem tudja felülbírálni más, csak az, aki ott volt, és aki jogosított annak felülbírálására, akinek a törvény erre a jogot megadja és ez a tárgyalási

1 elnök. Hogy a törvény talán másképen intézkedhetnék, hogy a törvény ezt talán jobban precizi I rozhatná, erről egyáltalán nem vitatkozom, ezt j megengedem, de a magyar törvényben ki van j mondva, hogy ez az elnöknek jogköre, ós ez az elnök diszkrecionális hatáskörébe tartozik. I {Rassay Károly: Nincs kimondva!) De igenis, következik abból, hogy a magyar perrend ebben a tekintetben tovább megy, mint a német perreiiid, amely ezt a jogkört a bíróságra ruházza. A magyar törvény az elnökre ruházza ezt a hatáskört. Ez élő jog, amelyet kritizálni lehet, de tagadni nem lehet. A bíróság ezzel a joeeal nay élhet, ahogyan lelkiismerete parancsolja. (Rassay Károly: Ilyen nincs a törvényben!) Valószínűnek látszik mégis — ha szabad psichologiai momentumot beievegyitenem —. hogy bizonyos mértékig durva sértés történt. Ezt legyen szabad azzal indokolnom, hogy amint a t. képviselő ur idézte egyrészt azt a tényállást, amelyet Rupert képviselő ur adott elő és másrészt Schandl tanácselnök ur vallomását, ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy Rupert képv&elő ur akkor, amikor a mentelmi bizottság előtt megjelent, motiválni kívánta felháborodását és még ekkor is azzal érvelt, hogy a tárgyalás egész menete bohózat benyomását tette rá, komédiának, operettnek látta a tanács eljárását, Rigoletto kegyetlenségével, de annak intelligereiája nélkül, és annál a tanácsnál nem először és nem utoljára — minit mondotta — el akarnak ítélni embereket azért, mert az igazságot védik,