Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

\Ç)1 À nemzetgyűlés 39 A. ülése Î925. évi március hó 19-ón, cMitör tökön. gedett bizonyos legális jövedelmeket, adókai, az autonom testületeknek, hogy azokból fizessék tisztviselőiket Amikor azonban koncedálom azt, hogy az állam nem vállalhatja magára ezeket a terheket, ugyanakkor hangsúlyozom, hogy az egyenlő elbánás elve azt követelné, hogy ezek a tisztviselők szintén megkapják a segélyt nemcsak ebben az esetben, hanem minden más esetben is. A pénzügyministernek leghűségesebb munkásai épen a községi jegyzők. Hiszen, ha a költségvetésbe beállított a dó jövedelmek be nem folytak volna, az egész költségvetés felbillent volna. Ök viselik az állami igazgatás robotját, joggal sérelmezik és mondják tehát: ha mi viseljük az állam igazgatásának terhét, munkáját és súlyát, miért nem részesedünk mi is azokban a segélyekben, amelyeket az állami tisztviselők részére a kormány folyósít? Itt egy generális kérdést kell megoldani. Ugy az iskolafentartó felekezetek, mint a községek, a városok és a főváros megadnák alkalmazottaiknak a különbözetet, megadnák azt a 15%-os segélyt is, ma azonban nem! adhatják meg, mert ha az iskolafentartó, vagy a város, vagy a község azt mondja, hogy ő a tanítónak vagy a jegyzőnek megadja ezt a segélyt, akkor az állam ugyanennyit levon az államsegélyből, az illető tehát ngy jár, mint az a bizonyos mádi izraelita, mert tulaj donképen nem segítettek rajta, akármennyit szavazott is meg saját jószántából az ő autonóm testülete. Pedig nagy probléma az állami és felekezeti tanítók fizetése között mutatkozó differencia. Az állami és egyéb tisztviselők fizetése között mutatkozó differenciák eltüntetése fontos szociális és tisztviselői probléma. Ennek megoldását azonban megakadályozza az államnak az a merevsége, hogy valahányszor az illető fentartó testület megszavaz valamit a tisztviselők részére, ugyanannyit azonnal levonnak az államsegélyből. Ezek a kategóriák nem kérnek pénzt a pénzügyminister úrtól, nem akarnak ujabb terhet, róni az államkincstárra, hiszen tudják, hogy az állam úgyis meg van terhelve teherbiróképességének végső fokáig, csak arra kérik a pénzügyminister urat, méltóztassék ettől a merevségtől eltekinteni, és ha az illető iskolaszék, község, vagy város megszavazza ezt a 15%-os segélyt — de nemcsak erre a segélyre, hanem más esetekre is gondolok most —, és ha kiegészíti a fizetéseket az ugyanabba a kategóriába sorozott állami tisztviselők fizetésének szintjéig, akkor ne méltóztassék azt az államsegélyek terhére róni. Ezzel ezek a problémák egyszersmindenko'rra elimináltatnának a közéletből és megszűnnének a panaszok és a sérelmek, amelyek minden alkalomkor felmerülnek, valahányszor az állam ad valamit az ő tisztviselőinek. Arra kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ebben a tekintetben nyilatkozni és az érdekelteket megnyugtatni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A belügyminister ur az elhangzottfelszólalás egyik részére már tegnap választ adott, mégpedig arra a részére, amely a községi jegyzőkre vonatkozik, A magam részéről bhhez csak azt akarom hozzátenni, hogy méltóztassék elhinni azt, hogy az állam igen szívesen megadta volna 255* az előleget az összes kategóriáknak abban-az esetben, ha az állam erőforrásai ebben a tekintetben rendelkezésre állottak volna. Hosszas tárgyalás után sikerült egy bizonyos összeget megállapítani és meghatározni azokat a kategóriákat, amelyek ebben az előlegben rés:', sülni fognak. Hogy a felekezeti tanítók a rendelet által előirt mértékben kapják meg előlegüket, annak egyszerű magyarázata az, hogy az alapelv az, hogy 75%-át kapják annak az állami hozzájárulásnak, amelyet az állam végleges formában szokott az ő fizetésük kiegészitésekép nyújtani. A községi jegyzőknél ezt azért nem lehetett megcsinálni, mert ott ilyen végleges hozzájárulás nincs, ott tulajdonképen csak egy előlegezés van a fizetés kiegészítéseként, amelyet a-községek és a többi hatóságok később az államnak visszatéríteni kötelesek. Minthogy pedig nem állott rendelkezésre megfelelő öszszeg, azért nem lehetett ezt a kérdést ebben a formában megoldani. Ami azt a megoldást illeti, amelyet az igen t. képviselő ur felvetett, én a magam részéről nem tennék ez ellen észrevételt és azt hiszem* a belügyminister ur és a kultuszrainister ur sem elleneznék ezt. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ebből bizonyos anomáliák fognak keletkezni. Mert mi fog történni? Az, hogy azokban a községekben, amelyek kedvezőbb anyagi helyzetben vannak, meglesz a lehetőség arra, hogy épen a községi jegyzők részesüljenek ebben az előlegben, mig a nehezebb anyagi viszonyok között levő községekben, ahol tehát a jegyzőnek is tulajdonképen nehezebb a helyzete — mert hiszen jövedelmi forrrásai meg sem ütik azoknak a jövedelmeknek a mértékét, amelyek egy jobb vagyoni viszonyok között levő községben kialakulnak —, nem lehet majd megoldani ezt a kérdést, vagy legalább is nem kielégítő mértékben. Mindezek ellenére azonban a magam részéről nem kívánok elzárkózni a kérdés olyan megoldása elől, hogy a községek és az iskolafentartók maguk megszavazhassák ezt az előleget, természetesen egyrészt ha azokon a határokon belül maradnak, amelyeket az ország pénzügyi ^ helyreállításával kapcsolatban alkotott törvény előír a bevételek alakulására nézve, másrészt pedig, ha nem lépik túl azt az adóztatási határt, amelyet a pénzügyminister ebben a tekintetben megállapított. Mert ennek mindenesetre határt kell szabni és én mereven akarok ragaszkodni ahhoz, hogy lehetőleg megtartsuk ezt ahatárt, hogy ne térjünk megint vissza, arra a régi útra, amely a községi pótadóztatásnak minden korlátozás nélkül való kialakulásához vezetett. Hiszen csak egyszer kell túllépni ezt a határt északkor már megvan az útja-módja a további túllépéseknek. Ezeket kívántam a képviselő ur felszólalására megjegyezni. Elnök: Miután napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet, áttérünk napirendünkre. Napirendünk 1. pontja szerint következik a tejtermékeknek állami ellenőrző jeggyel való ellátásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A házszabályok 221. §--a alapján az előadó urat illeti a szó. Szily Tamás előadó: T. Nemzetgyűlés! Miután a t. Nemzetgyűlés a javaslatot a bizottságnak visszaküldte azzal, hogy a 4. §-t újra tárgyalja, az együttes bizottság a 4. §-t újból letárgyalván, tisztelettel javasolja, hogy a 4. § negyedik és ötödik sorában az angol kifejezések ugy módosíttassanak, hogy ezek teljesen megfeleljenek a magyar szövegnek. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a