Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-393
A nemzetgyűlés 393. ülése 1925. évi március hó 18-án, szerdán. 155 második interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy annak szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a belügy- és a honvédelmi minister urakhoz. 1. Hajlandó-e a belügyminister ur szabadkőműves és volt kommunista hatósági közegek méltatlan garázdálkodásának Nyírbátorban véget vetni? 2. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur gondoskodni arról, hogy kortescélokra a nemzeti hadsereg tisztjei forradalmi elemekkel közös társadalmi szereplésre kényszeríthetők ne legyenek! Budapest, 1925 március 16-án. — Eckhardt Tibor." Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Ebben a tárgyban alkalmam volt már 1924 március 12 r én egy interpellációt előterjeszteni. Én akkor ebben az interpellációban többek között kötelezettséget vállaltam arra nézve is, hogy mindazt, ami ebben az interpellációban foglaltatik, ha kétségbevonatnék, hajlandó vagyok a sajtóban, vagy bárhol, ahol felelősségre vonható vagyok, megismételni, mert minden szót, amelyet elmondtam, állok, és azért vállalom a felelősséget. Amint mondottam, ezt az interpellációt 1924 március 12-én mondottam el, azonban £1-1*1*3/ <X% illetékes minister úrtól, vagy a kormány bármely tagjától választ eddig nem kaptam. Ellenben Szabolcs vármegyének — ugy emlékszem — 1924 március 26-án tartott közgyűlésén nem is egy, hanem több kirohanás intéztetett ellenein és vádjaimat könnyelműeknek és léháknak minősitették csak ugy általánosságban, megcáfolni azonban egyetlen egy vádat sem cáfoltak meg. A vármegye főispánja akkor kijelentette: a mai napon a részletes választ Rakovszky Iván belügyminister ur fogja a Házban megadni. Ezt a választ vártam a mai napig, mivel azonban azt nem kaptam meg, ezzel az ujabb interpellációval módot akarok nyújtani a belügyminister urnák arra, hogy várva-várt válaszát e tekintetben el is mondhassa. A nyirbátori állapotokról órákhosszat lehetne beszélni, azonban, mivel az uj házszabályok csak egy negyedórát engedélyeznek az interpellációra, méltóztassanak megengedni, hogy csupán néhány kis tényt ragadjak ki, amelyet röviden el lehet mondani. Ezek a tények illusztrálják az általános helyzetet is. A helyzet Nyirbátorban az, hogy a gazdag embernek, pláne, ha zsidó, minden szabad, a szegény embernek azonban csak akkor van életlehetősége, ha térdet, fejet hajt és engedelmes cselédje a zsidó, szabadkőműves irányzatnak. Ak'i keresztény akar lenni, aki keresztény felfogását és gondolkozását bátran, gerincesen vallja, és ettől semmi körülmények között nem tagit, annak a legméltatlanabb és — ezt a kifejezést kell használnom — embertelen üldözésekben van része és minden egyes alkalommal érvényesitik vele szemben a hatóságok azt a bizonyos terrort, azt a felső nyomást, amely a nem tetsző, nem kívánatos elemekkel szemben némely, az Istentől GS «X világ figyelmétől messzefekvő vidéken ilyen esetekben érvényer sülni szokott. Két példát hozok fel. Az egyik Oberle János volt nyirbátori adóügyi segédjegyző esete, aki az ottani ébredő magyarok titkára volt, Ezt a titkárt Baloghy László községi főjegyző behivatta magához, és tudomására hozta, hogy a főszolgabíró ur nem jó szemmel nézi, hogy ő az ébredőkkel összeköttetést tart fenn és figyelmezteti, hogy az ébredőknél viselt tisztségéről mondjon le. Minthogy Oberle János ezt nem cselekedte meg, a legrövidebb időn belül B-listára került. A másik Kovács Győző forgalmi adóellenőr, akit ugyancsak Baloghy László községi főjegyző magához hivatott és tudomására hozta, hogy ha egyszer be mer lépni a Nemzeti Társaskörbe, amelynek vezetősége az ébredők kezében van, akkor ugy kidobja állásából, hogy a lába sem éri a földet Számtalan esetben megtörtént az, hogy Nyirbátor községben, vagy a környékbeli falvakban kértek derék magyar emberek letelepülési engedélyt. Ha azt mondták, hogy ébredő magyarok, kivétel nélkül elutasitották őket. Ugyanez időben pedig Deme Sándor dr. nyirbátori ügyvéd közbenjárására számtalan zsidónak adták ki a letelepülési engedélyt Nyirbátorban a főszolgabíró intézkedésére. (Zsirkay János: A zsidóktól nem kérdezték, hogy ébredők-e?) 1924 március 12-iki interpellációmban ismertettem már egy esetet, Kovács József kereskedő esetét, aki 1922 január 3-án, amikor még nem volt tagja az Ébredő Magj^arok Egyesületének, a főszolgabírótól erkölcsi bizonyítványt kért és kapott, mert italmérési engedélyt óhajtott nyerni. Időközben belépett az Ébredő Magyarok Egyesületébe, s akkor ugyanerről a Kovács Józsefről a^ főszolgabíró ur olyan bizonyítványt adott ki, amelyben kijelentette, hogy Kovács József a forradalom előkészítésében résztvett, a direktóriumnak^ tagja volt, a tanácsköztársaság alatt vezető szerepet játszott, kommunista és államellenes cselekedeteket követett el. Ez a Kovács József e miatt a rágalom miatt a bíróság előtt feljelentést tett és a nyírbátori kir. járásbíróság B. 2874/1924. számú, ma már jogerős Ítéletében kimondotta azt, hogy főmagánvádló Kovács József a forradalom előkészítésébeíi részt nem vett, a direktóriumnak tagja sohasem volt, a tanácsköztársaság alatt vezető szerepet nem játszott, kommunista nem volt és államellenes cselekményeket nem követett el. (Kiss Menyhért: Micsoda főszolgabíró ez! Skandalum!) Vagyis az a főszolgabíró ur, aki egy nem ébredőnek adott erkölcsi bizonyítványt, egy. ébredőről valótlan rágalmakat állító hivatalos bizonyítványt állított ki, amely miatt felelősségre vonatott és a független magyar bíróság immár jogerős Ítéletében megbélyegezte ennek a főszolgabírónak ezt az eljárását. (Kiss Menyhért: Mikor csapják el? — Zsirkay János: Nem engedi Erdőhegyi!) Arról van szó ezekben a hivatalos főszolgabírói igazolványokban, hogy tisztességes magyar embereket kommunistasággal vádol meg. Én megmondom, hogy ki a kommunista Nyirbátorban. (Halljuk! Hátijuk! — Zaj a balközépen.) Az ezidőszerinti községi főjegyző — kijelenteni, ismételten, hogy minden szót, amit itt mondok, hajlandó vagyok bárhol megismételni, ahol ezért felelősségrevonható vagyok —, Nyirbátor község főjegyzője, Baloghy László, aki egyúttal páholyinas is a szabadkőmiveseknél, a kommün alatt tanúsított magatartása miatt a független magyar bíróságnak jogerős ítéletével egyhavi fogházzal büntettetett. Az ügy újrafelvételét az illető kérelmezte, 23*