Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-393
A nemzetgyűlés 393. ülése 1925. évi március hó 18-án, szerdán. 153 ur a vármegyei tisztviselők státusrendezését j haladéktala nul megvalósítani 1 2. Hajlandó-e a vármegyei tisztviselői kart megnyugtatni atekintetben, hogy az V. fizetési osztályba való bejutás lehetőségéből egyetlen tisztviselői kategória, igy a vármegyei árvaszéki ülnökök sem lesznek kizárva? Elnök: A belügy minis ter ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügy ministtír: T. Nemzetgyűlés! A vármegyei tisztviselők első általános illetményrendezése az 1904 : X. teikkel történt. Ez volt az a törvény, amely először létesített bizonyos paritást az állami és törvényhatósági tisztviselők fizetése között és már akkor az állami tisztviselőkre nézve megállapított VI— XI. fizetési osztályokba sorozta a vármegyei tisztviselőket. Mingyárt azután a következő esztendők folyamán az állami tisztviselők státusában bizonyos eltolódások mutatkoztak és az állami tisztviselők státusában a magasabb fizetési osztályokban viszonylag több állás rendszeresittetett, mint amennyi azr előtt volt. Ennek az igy előállott eltolódásnak konzekvenciáit vonta le az 1912 : LVII. te., amely megengedte azt, hogy bizonyos szolgálati idő után a vezető vármegyei tisztviselők nem lépnek ugyan elő a következő fizetési osztályba, hanem a következő magasabb fizetési, osztály illetményeinek megfelelő fizetéskiegészitést kapnak. Ez történt 1912-ben. Azt hiszem, nem kell bővebben beszélnem! róla — mert hiszen mindenfei emlékszik rá —, hogy azután a háború végén és a forradalmi kormány alatt az állami tisztviselők addigi státusbeosztását rendeleti intézkedésekkel majdnem teljesen felforgatták. Hiszen maga a képviselő ur mutatott rá, hogy nem is magas kvalifikációval biró állami tisztviselők felsőbb fizetési osztályokba jutnak el és azok, akik a kormányzat tényeiért és a hivatalok működéséért felelősek, legjobban érzik annak az anomáliának a következményeit, hogy az államiaknál aránylag sok a felsőbb fizetési osztályokba sorozott tisztviselő és mindig kevesebb és kevesebb lesz az alsóbb fizetési osztályokba tartozó kezdő tisztviselő. Ennek az igy előállott egyenlőtlenségnek igyekezett legalább részben levonni konzekvenciáit az 1923 : II. te., amely egyrészt azokat a bizonyos előbb emiitett fizetési pótlékokat, amelyeket a hosszú szolgálattal biró tisztviselők nem mint fizetést, hanem csak mint fizetéskiegészítést kaptak, a fizetés integráns alkatrészeivé tette, másrészt pedig egyes tisztviselői kategóriák előtt uj fizetési osztályokat is megnyitott. Az alispánok, akik a VI. fizetési osztályba tartoztak és csak ilyen fizetési pótlék formájában kaphatták az V. fizetési osztály illetményeit, még pedig csak bizonyos szolgálat után, az egész vonalon az V. fizetési osztályba soroztattak be; a főjegyző, a főügyész és az árvaszéki elnök pedig a VII. fizetési osztályból a Vl-ba kerültek. Bizonyos más létszámoknál nem egy ilyen generális szabály alapján léptek elő a tisztviselők a magasabb fizetési osztályba, de a tisztviselők egy része a szolgálati idő szerint, tehát a rangban előbb jövő része, magasabb fizetési osztályba jutott; ilyen módon nyílt meg a másodfőjegyző előtt, aki eddig a VII. fizetési osztályban volt, a VI. fizetési osztály és a főszolgabiró és az árvaszéki' ülnök előtt szintén a VI. fizetési osztály. Annakidején, amikor ezt a javaslatot itt a nemzetgyűlésen tárgyaltuk, magam is mondottam, hogy ezzel a törvénnyel nem tekintem az I ügyet végleg befejezettnek, mert hiszen kétségtelen, hogy főleg a helyi szolgálatban a vármegyei tisztviselők a fizetési osztályba való sorozás szempontjából igenis hátrányban vannak az állami tisztviselői kategóriákkal szemben. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondottam annakidején, hogy ez a megoldás ideiglenes és majd a megyei kérdés általános rendezése kapcsán lesz módja a törvényhozásnak arra, hogy a végleges rendezést megcsinálja. A megyei kérdés általános rendezése pillanatnyilag eltolódott, szükségesnek mutatkozott tehát, hogy addig is, amig egy ilyen végleges rendezés a megyei tisztviselőkre vonatkozólag beállhatna, valamilyen expedienst keressünk és legalább a nagyon régi szolgálattal biró megyei tisztviselőknek módot nyújtsunk arra, hogy vagy a következő fizetési osztályba előlépjenek, vagy pedig — mint az az 1912 : LVII. tcikkben történt — a következő fizetési osztály illetményeinek meg'felelő kiegészítést nyerjenek. Komoly és részletes tárgyalások folytak ezen a téren a vezetésem alatt álló ministerium és a pénzügyministerium között. Ki is alakult nagyjából a megoldás képe és ugy gondoltuk, hogy bizonyos tisztviselők saját személyükre nézve hosszabb összszolgálat és az illető tisztviselői állásban eltöltött, természetesen most már aránylag rövidebb, de mégis csak minimális szolgálat után előléphetnek a következő fizetési osztályba. Igy megnyilt volna az alispánok előtt a IV. fizetési osztály, a főjegyző, a tiszti főügyész és az árvaszéki elnök előtt az V. fizetési osztály és a főszolgabiró előtt és az árvaszéki ülnök előtt is — az árvaszéki ülnökök tehát nem hagyattak ki! — szintén az V. fizetési osztály. Ebben a stádiumban volt az ügy, amikor az 1924 : IV. te, az úgynevezett szanálási törvény az összes státusok rendezésének kötelezettségét rótta a kormányra és valóban ez az oka annak, hogy az eredetileg megállapított programmal ellentétben a kormány nem tudta beváltani azt az igéretét, amelyet Szabó Géza t. képviselőtársam felhatalmazás alapján a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületében tett, hogy t. i. a kormány két hét alatt megoldja a kérdést. Nevezetesen közbejött az, hogy egy tárcaközi bizottság küldetett ki, amelynek képviselőtagjai is vannak; ennek a tárcaközi bizottságnak hivatása az, hogy most már nemcsak a megyei, hanem az összes, tehát az állami tisztviselőkre nézve is a státusok arányos beosztására nézve javaslatot tegyen és igy a kormánynak tehát nem volt módjában a bizottság meghallgatása előtt, a bizottság véleményének ismerete nélkül intézkedéseit megtenni. A helyzet ugyanis az, hogy most már a törvény által reánkrótt kötelesség következtében is — t. i. az 1904 : X. te. kimondta, hogy a vármegyei és állami tisztviselők illetményei ezentúl mindenben egyformák lesznek — ezen törvény következtében is nem az volt a kötelességünk, hogy egyszerűen csak javítsunk a vármegyei tisztviselők státusán, hanem az volt a kötelességünk, hogy az állami és megyei tisztviselők státusviszonyait egymással arányba hozzuk. Egy intézkedést tenni, amely esetleg majd, ha az úgynevezett státusrendező bizottság határozata alapján és a 33-as bizottság ellenőrzésével a kormány intézkedéseket fog tenni, arányosság helyett épen aránytalanságot hozzon létre, ez meggondolatlan cselekmény lett volna. A helyzet ma az, hogy az u. n. státusreudező bizottság rövidesen végez feladatával. Akkor NAPLÖ XXXI. -•;. :
