Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-393
A nemzetgyűlés 393. ülése 1925. 3. Van-e tudomása a ministereluök és igtazságügyminister uraknak arról, hogy Hódmezővásárhelyen, e legszinmagyarabb városban senki sem. tehát még* a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek sem kaptak egy négyszögölnyi házhelyet sem? 4. Van-e tudomása a ministerelnök és igazságügyminister uraknak arról, hogy bár Hódmezővásárhely közelében húzódik el a több mint 70.000 holdas Pallavicini-féle nagybirtok, melynek egy része nagybérlők kezén van, de még egyetlenegy hódmezővásárhelyi földigénylő sem kapott egy négyszögöl földet sein? 5. Hajlandók-e a ministerelnök és igazságügyminister urak sürgős vizsgálatot elrendelni annak kideritése végett, hogy ki a felelős a hó dînez« vásárhelyi föld- és házhelyreform megakasztásáért és hajlandók-e az esetleg mulasztást elkövető közegeket felelősségre vonni? 6. Hajlandók-e a ministerelnök és igazságügyminister urak haladéktalanul intézkedni, hogy Hódmezővásárhely föld- és házhelyügye a lehető legsürgősebben letárgyaltassék és a törvényeknek megfelelően a föld- és házhelyjogosultakat kielégítsék? dr. Dénes István képviselő". Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. (Halliuk! Halljuk!) Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A felolvasott interpellációra vonatkozólag Hódmezővásárhely földbirtokrendezési ügyében a következőkben van szerencsém beszámolni. Hódmezővásárhely földbirtokrendezési ügyében az Ofb. 34.663. szám alatt már 1923 december havában hozott egy Ítéletet, amely Ítélettel elrendelte 1340 katasztrális hold és 873 négyszögöl föld igénybevételét. Ez a terület nemi volt elégséges a hódmezővásárhelyi igénylők igényeinek kielégítésére s épen azért az Ofb. uj igénybevehető területek kikutatása és megállapítása végett póteljárást rendelt el. De póteljárást rendelt el az Ofb. a házhelyek kérdésében is, mert az első tárgyalás alkalmával kijelölt és megállapított házhelyek egyrészt meszsze esnek a községtől, másrészt a megállapított terület olyan nedves felfakadó vizes terület volt, hogy azt az Ofb. házhelyek céljaira lelkiismeretesen kioszthatónak nem-látta. Ebből az indokból az Ofb. póteljárást rendelt el. A póteljárás az 1924. év nyarán le is foiytattatott, itatok a múlt év őszén be is terjesztettek az Ofb-hez. Tekintettel az igénylők nagy tömegére, az ügy feldolgozása huzamosabb időt vett igénybe. Ezidőszerint azonban ugy áll a helyzet, hogy ebben az ügyben már ez interpelláció bejegyzését megelőző időben, folyó évi április 8-ára a pöteljárási ügy^ nyilvános előadásra tüzetett ki az Ofb-nél ós ennek az ügynek előadása alkalmával a hódmezővásárhelyi földbirtokrendezési 1 ügy végleges elintézést fog nyerni. Ami mármost az .interpellációban feltett azt a kérdést illeti, vájjon a Pallavieini-uradalom miért nem vétetett a tárgyalások folyamán igénybe, erre vonatkozólag azt vagyok bátor bejelenteni, hogy a P alla vieini-bir tokok Hódmezővásárhelytől olyan^ távolságra^ fekszenek, hogy azoknak a kis igénylők részére való igénybevétele per abszolútum nem tetszett gazdaságosnak, olyan megoldást keresett azonban az Ország'os Földbirtokrendező Biróság, hogy két tulajdonosnak tulajdonát képező, a városhoz közelebb fekvő birtok vétessék igénybe és ennek a birtoknak tulajdonosai rekompenzáltassanak azutáni a Pallavicini-féle birtokból. Ez is bevonatott a póttárgyalás keretébe és az évi március hó 18-án, szerdán. Í51 előbb emiitett április 8-iki határnapon ez is nyilvános előadás tárgyát fogja képezni. Mindezek alapján az interpellációban feltett kérdésekre annyiban válaszolok, hogy, •igenis, tudomásunk vaun a hódmezővásárhelyi megváltási ügy menetéről és megállapítjuk azt, hogy ez a megváltási ügy nem akadt el, mert ebben az ügyben április hó 8-ára már másodÍzben, van nyilvános tárgyalási határnap kitűzve és ezen ez az ügy el is fog intéztetni. A házhelyekre vonatkozó kérdést illetőleg a válaszom az, hogy, amint az előbb már megjelöltem, a késedelmeskedés oka az, hogy elsőizbem olyan terület jelöltetett ki házhelyek céljára, amely terület egészségügyi szempontból és gazdasági szempontokból sem volt igénybevehető, tehát uj házhelykijelölés vált szükségessé. Ez meg is történt és ebben a tárgyban is az április 8-iki határnapon nyilvános előadáson döntés fog- történni. A Palla vicini-hitbizomány okra vonatkozó kérdésben már nyilatkoztam:. Mindezek alapján azt vagyok bátor kijelenteni, hogy, miután itt ennek az ügynek a letárgyalásánál és kezelésénél személyekkel szemben terhelő adatokat és mulasztásokat megállapítani aiem lehet — maga az ügy bonyolult, mert maga a Pallavicini-féle birtok 18 községben van érdekelve és mind a 18 községnek földbirtokrendezési ügye ebben az ügyben fut össze és ennek elintézése nagy munkát igényel —, mondom, miután itt mulasztás senki terhére nem állapitható meg, semmiféle vizsgálat szükségét fenforogni nem látom. Kérem e válaszomnak tudomásul vételét. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyminister urnák Dénes István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Eckhardt Tibor képviselő ur szóbeli interpellációja a belügyminister úrhoz a vármegyei tisztviselők státusrendezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék: az interpelláció szövegét felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a belügyminister úrhoz: 1. Hajlandó-e a belügyminister üri a vármegyei tisztviselői kart megnyugtatni atekintetben, hogy az V. fizetési osztályba való bejutás lehetőségéből egyetlen tisztviselői kategória, igy a vármegyei árvaszéki ülnökök sem lesznek kizárva?" — Eckhardt Tibor! Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! A. vármegyei tisztviselők státusrendezésének kérdése -már régóta szerepel és elsősorban a vármegyei tisztviselői kart régen foglalkoztatja^ ez a kérdés, annál is inkább, mert hivatalos részről ismételten Ígéretet kaptak arra nézve, hogy ez a legrövidebb időn belül rendeztetni fog. Annak idején Kállay pónzügyminister' ur, tudomásom szerint, ellenezte a vármegyei tisztviselők státusrendezését; az ő szerencsés távozása után azonban Bud pénzügyminister ur immár magáévá tette a státusrendezés gondolatát és igy az én felfogásom szerint a státusrendezésnek komoly akadálya ma már nem lehet. Ezt a felfogást annál inkább kénytelen vagyok táplálni, mert hiszen múlt év novemberé-