Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

A nemzetgyűlés M2. Mese 1925. legutóbbi időkből, sajnos, nem találtam adatokat, ezért vissza kell. mennem a háborít előtti, 1908. évi adatokra, amikor évente négy-négy és fél millió kg vajat vittünk ki külföldre. Tekintettel arra, hogy az ország csonkán maradt területén volt azelőtt is intenzivebb a tejgazdaság, azt mondhatjuk, hogy most is körülbelül másfél-két millió kg vajfölöslegünk van, amelyet külföldre kell kivinnünk. Ez még nem lenne olyan nagy mennyiség. Most fel kell vetnünk azt a kérdést, fejleszthető-e a tejgazdaság lényegesen az országban könnyen és nagyobb erő nélkül? Erre csak rá akarok mutatni. Ha tehenenként a tejhozamot írem vesszük fel többre, mint 1500 literre, akkor jogosan azt mondhatjuk, hogy itt még igen nagymérvű fejlődés előtt állunk, mintán külföldön legalábbis 2—3000 liter között van az átlagos fejés és ez tisztán csak attól függ, milyen fajta teheneket tartunk és a teheneket mennyire kezeljük intenziven és racionálisan. Ha tehenenként naponta csak egy liter tejhozamemelkedést számítunk, akkor is kapunk 300 millió liternyi emelkedést, ami körülbeiül GO—70 millió aranykoronának felel meg. Megint rá kell mutatnom arra, hogy milyen lényeges dolog ez, mert hiszen ezt az egy liternyi emelkedést igen könnyen el fogjuk érhetni s igy a kereskedelmi mérleg passzivitásának tulajdonképen több mint a felét tudnók fedezni azáltal, ha naponta csak egy liter tejjel tudnánk többet termelni minden tehénnél. Nem akarok rámutatni arra a metódusra, hogy milyen könynyen és gyorsan lehet elérni ezt, csak konstatálni kívántam ezt. Nekünk tehát abból kell kiindulnunk, hogy a tejtermelésben a közeljövőben tetemes feleslegünk lesz, amelyet külföldön kell értókesitenünk. Külföldön egyelőre leginkább csak vaj alakjában tudjuk ezt értékesiteni. Most rá kell térnem arra, hogy vaj ós vaj között milyen különbség Tau. A minőség és a készitési mód szerint a vaj értéke 10—15—20 %-kaí emelkedhet; pl. Budapesten régebben a teecheni vajért, később pedig a pálmonostori vajért a háziasszonyok igen szívesen fizettek 20—25%-kal nagyobb árat, mint az u. n. közönséges falusi vajért, vagy, mint a piacon nevezik, a f őzővajért. Természetesen, ha külföldre akarom kivinni a vajat, s ha piacomat állandósítani akarom, ha könnyebben akarok eladni, akkor minden törekvésemnek, arra kell irányulnia, hogy a. minőséget emeljem. (Erdélyi Aladár: Ez ig*az!) De nem elég a minőség emelése, mert a külföldi kereskedő garanciákat is vár arra vonatkozólag, hogy a minőség megfelel-e, igen vagy nem. Magában az országban is és a külföldön is egész tipusok fejlődnek ki, amikor a garancia meg van adva. Külföldön az exportra termelő országok már törvényeket hoztak különösen^ a vajtermelésre és állami ellenőrzés alatt készíttetik a vajat és állami ellenőrző jeggyel látják el. Eddig Hollandia, Dánia, Svédország és Finnország hoztak ilyen törvényeket, tehát mindazok az országok, amelyek kivitelre termelnek. Ezek az indokai annak, hogy a föl dini velésügyi minister beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, mert mi a jövőben csak igy tudjuk biztosan értékesiteni tejtermékeinket, a tejtermelés pedig csak akkor fog kellő módon fejlődni, ha.az értékesítés meg-felelő és biztos lesz. (Helyeslés .iobbfelől.) Most még az a kérdés merülhet fel, ami a évi március hé) 17-én, heádeh. 123 törvény javaslatiján kifejezésre is jutott, célszerű lenne-e teljesen imperative kimondani ezt az ellenőrzést, és hogy ez az ellenőrzés a mostani súlyos gazdasági viszonyok között kerül-e pénzébe az államnak, igen vagy nemi A törvényjavaslat maga fakultativ, vagyis az állam azokat ellenőrzi, akik magukat ellenőrzés alá akarják helyezni, másrészt pedig, mivel az; ellenőrző jegyért — mint a törvényjavaslat 3. §-a mondja — bizonyos ellenértéket fognak szedni, ez az egész nem jelent semmi uj megterheltetést az államra. De nem is kell megterhejtetést jelentenie, mert maguk azok a vállalatok, amelyek ellenőrzés alá helyezik magukat, fogják viselni ezt a csekély többletet, amelybe a termelés majd kerül. Ezek előrebocsátása után ismertetem a törvényjavaslatot. Az 1. § felhatalmazza a minister! arra, hogy azokat a tejgazdaságokat, amelyek ellenőrzésre jelentkeznek, ellenőrzés alá vonhassa. Megjelöli azt is, hogy milyen közegek által vonhatók ellenőrzés alá a g-azdáságnk. A 2. § meghatározza azt, hogy milyen kvalitásuaknak kell lenniük azoknak az egyéneknek, vagy telepeknek, amelyek ellenőrzés alá helyezik magukat. Itt a fősúly elsősorban a szakértelemre van fektetve, másodsorban a jellemre és megbizliatóságra. Megmondja ez a szakasz azt is, hogy kit nem lehet ellenőrzés alá vonni. Igy pl. azt, aki tejtermékek hamisítására alkalmas anyagot állit elő, vagy megbízhatatlannak mutatkozik. A 3. § megjelöli az országos kémiai intézetet és egyéb más intézeteket, amelyek az ellenőrzést gyakorolni fogják. Ezeknek az intézeteknek fő dolga az ellenőrző jegyek kellő, gondos kezelése. A 4. § meghatározza az ellenőrző jegy használatának mikéntjét, hogyan kell azt felragasztani, illetőleg hogyan kell csomagolni az ellenőrzés alatt álló termékeket. Ebben a szakaszban mondja ki a javaslat, hogy ezek az ellenőrző jegyek közokirat jellegével birnak, ami természetes is, mert hiszen a bonitás kérdését, tulajdonképen az ellenőrző jegyek adják meg. Ebből következik a büntetőparagrafusoknál: az, hogy megfelelő büntetéssel kell sújtani azt. aki ezekkel helytelenül jár el. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ez a szakasz határozza meg továbbá, hogy milyen módon gyakorolja az ellenőrzést a földmivelésügyi minister. Az 5. § az ellenőrző állomások működését ii-ja körül; hogy miképen kell gyakorolni az ellenőrzést kiszállások utján. A fődolog, hogy minden intézkedést meg kell tenni arra nézve, hogy a termékek a kellő minőséget elérjék. A 6. § kimondja, hogy mely esetekben, vonhatja meg a földművelésügyi minister valakitől hároimi évre az állami ellenőrző jegy használatát, ha a megfelelő rendelkezéseket nem tartotta be. Ebben a szakaszban nagy diszkrecionális jogot ruházunk a földmivel ésügyi minifeterre, de hiszen ezt máskép nem is lehet megoldani, mert az ellenőrzést minden pontban, előirni nem lehet. A 7. § kimondja, hogy a kormány egyelőre a vajra kivan ja az ellenőrzést kiterjeszteni. A 8. és 9. § meglehetős pontossággal előirja azokat a módszereket, amelyek szerint a vajat elő kell állifani, azt pasztőrizálni, továbbá azt, hogy milyen telepeken kell előállítani

1

. A 9. § előirja még, hogy olyan telepen, amely ellenőrzés alatt van, másfajta vajat egyáltalában nem

1 szabad gyártani, mert lehetetlen, hogy egy telepen előállitsanak olyan vajat! amely ellen-