Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-391
A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hé 13-án, pénteken. 105 kérdezni az ipar és kereskedelem vezető embereit —, hogy tulajdonképen a földbirtokon kellett segíteni, az ő hitelviszonyait meg kellett valahogy javítani, mert végeredményben ha a mezőgazdasági termelés, az alap veszélyeztetve vari, akkor ez az egész gazdasági; flet veszélyeztetését jelenti. (Ugy van! Ugy vaA! a jobboldalon, — Erdélyi Aladár: Most már kezdik megtanulni!) Nem lehet ilyen szemrehányásokat tenni 1 , mert ezzel a célt nem szolgálják. És ha most végeredményben fel fogom sorolni azt a pár adatot, amely arra vonatkozik, hogy miképen siettem segítségére a mezőgazdaságnak, akkor fel fogom tenni azt a kérdést, vájjon ez tényleg olyan nagyarányu-e, hogy ezért megérdemlem a szemrehányást? Ezidőszerint foglalkozom a hosszúlejáratú hitel kérdésével. Erre a célra 200—300 milliárd korona áll rendelkezésre. Ezenkívül az egyes gazdasági intézmények — az Okh. stb. — kaptak — ha sokat mondok — 120—125 milliárdot. A Nemzeti Banknál a szorosan vett gazdaváltókra, vagyis azokra, amelyek legalább hat hónapi lejáratúak, adtak 100 milliárdot, a rövid lejáratuakra 400 milliárdot. A t. képviselő ur beszédéből olyasmi érezhető ki, mintha mi azokat a pénzeket vontuk volna meg, amelyeket alapjában véve a kereskedelem és az ipar részére kellett volna szolgáltatni. Nem volt ez célunk, és nem is tettem ezt meg. Amivel segítségére jöttünk a mezőgazdaságnak, az először is nincs összefüggésben jórészt azokkal a pénzekkel — különösen a postatakarékpénztár és a Pénzintézeti Központ pénzével —, másrészt tényleg számításba vettünk egy bizonyos részt a postatakarékpénztári pénzekből, mintegy 80 milliárdot. De végeredményben ha figyelembe vesszük azt, hogy a postakarékpénztár forgalma sok száz milliárdra rug s ez elsősorban a Pénzintézeti Központhoz, annak, révén pedig- a bankokhoz, és igy az iparhoz és kereskedelemhez jut, akkor látjuk, hogy éz a nyolcvan milliárd nagyon kis része azoknak a postatakarékpénztári pénzeknek, amelyek a . faluból származnak és a falu részvétele folytán jelentkeznek. Tehát nem áll az a vád, hogy mi csak egyoldalúan a mezőgazdaságot nézzük, nem áll az a vád, mintha mi e pénzekből elvontunk volna, mert hiszen 100 és 100 milliárdok állnak rendelkezésére az iparnak és kereskedelemnek. Ha nézem ezzel kapcsolatban — mert szóvá tétetett —. hogy a Nemzeti Banknál történt-e hitelmegvonás, erre nézve a következőket adhatom elő: Elsősorban is a Nemzeti Banknál a váltók forgalma ezidőszerint is 1,7 billió, Ausztriában pedig ugyanakkor 1.3 billió. Azt hiszem, ez az adat mutatja legjobban, hogy azok a hirek, amelyek a hitelmegvonásokra vonatkoznak, nem felelnek meg a valóságnak. Annak, hogy valamivel visszaesett a váltótárcaforgalom, már megadtam a pénzügyi bizottságiban a magyarázatát abban, hogy ezidőszerint a bankok jórészt kikapcsoltattak. Itt van azonkívül egy pont, amelyet bizonyos fokig mérlegelnünk kell a Nemzeti Banknál. Annakidején az Osztrák-Magyar Banknál a váltóbenyujtók száma mindössze 89 volt, most pedig csonka Magyarországon 681. Ez nem lehet egészséges helyzet, és itt tényleg megtörtént, hogy körülbelül 100-at a közvetlen benyújtásból kizártak, de ez mindössze 40 milliárdot sem jelent. És ne higgye el a nemzetgyűlés, és ne higgye el senki sem, mintha csak akkor foglalkoznék a kormány problémákkal, amikor a közvélemény és különösen a sajtó nagy hanggal megnyilatkozik. Mi állandóan tárgyalunk és foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, s épen a legutolsó intézkedései a Nemzeti Banknak is olyanok voltak, amelyek számoltak ezzel a nehéz helyzettel, s nemhogy hitelmegvonást nem gyakorolt, hanem ellenkezőleg még bővítette a kereteket, hogy igy valamennyire segítségére siessen a gazdasági életnek. Én teljesen egy véleményen vagyok akár Sándor Pál igen t. képviselőtársammal is abban, hogy ne inzolvens cégeknek nyújtsunk hitelt. Még helyesebben fejezte ki magát Beck Lajos t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy egészséges cégeknek nyújtsunk hitelt, mert azoknál ez nem jár nagy kockázattal. A. Nemzeti Banknak azonban nem az a hivatása, hogy kockázatokat vállaljon. (Helyeslés.) A Nemzeti Bank akkor teljesítené legrosszabbul kötelességét, ha ilyen kockázatokat vállalna és ezzel veszélyeztetné a maga helyzetét, mert ennek következményei kiszámíthatatlanok volnának az egész gazdasági életre. (Igaz! Ugy van!) Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy amit csak lehet megtenni, mindent megteszünk, s a kormány is azon van, és a magam részéről is azon vagyok — bár ez a kérdés táreaszerüleg nem hozzám tartozik —, hogy a kereskedelemnek ezen a nehéz helyzetén segitsünk, mert azt mondóin: menteni, amit csak lehet, mert válságos helyzetben ez a kötelessége a kormánynak. Minden alkalmat megragadtam és megfogok ragadni a kereskedelem helyzetének megjavítása tekintetében. Foglalkozunk mindezekkel a problémákkal. Itt van a vámhitel kérdése. Én erősen kezdtem foglalkozni ezzel a kérdéssel, amint a pénzügyministeriumba kerültem. Én jól tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben megint más feltételek szükségesek, s a tárgyalások folyamatban vannak s hiszem, hogy eredménynyel járnak és meg fogják könnyíteni a helyzetet. Képviselőtársam azonban egy pár olyan problémát is érintett, amelyeket szintén meg kell említeni. Kérdi azt, hogy miért nem gyakorolok befolyást a Nemzeti Bankra? Ezzel már foglalkoztam. Igen tisztelt Strausz képviselőtársamnak méltóztatott szóvátenni, hogy erről az oldalról támadások történtek a Nemzeti Bank ellen és én a Nemzeti Bankot nem védtem meg. Felhívom t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy méltóztassék a határozati javaslatoknál mondott beszédemet elolvasni — más alkalommal is beszéltem erről —. amikor azt a legerélyesebben megvédtem, mert nemcsak kötelességem, hanem országos érdek is ez, és mint már akkor is megmondottam, a Nemzeti Bankhoz nem szabad hozzányúlni nem szakavatott kézzel. Nekünk volna a legnagyobb érdekünk, hogy — mint a külföld — az ilyen bankokkal minél kevesebbet foglalkozzunk. Nem helyes ezekkel folyton a nyilvánosság előtt foglalkozni, mert ez nem használ. Kövessük a külföld példáját, amely a legjobban megnyugszik, mert tudja, hogy ezek a bankok tulajdonképen őrei az egész gazdasági életnek. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy nem g-yakorolok befolyást a bankokra^ Itt is állandóan tárgyalunk és mindig próbáljuk érvényesíteni a mi törekvéseinket. Ebben a tekintetben, remélem, hogy valamelyes javult helyzet fog előállani. Ha nézem ugyanis a betétek alakulását az utolsó két hónap alatt, akkor örömmel látom azt, hogy azok körülbelül 70%-kai megszaporodtak. Szerintem ez a leg-
