Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-391
r  nemzetgyűlés 3.91. ütésé 1925. év ï március íío 13-ân, pénteken. ÍÖ1 is, és azt hiszem az késztette ilyen, nyilatkozattételre, hogy én bizonyos észrevételt tettem ama külföldi kölcsönre, amelyet ő megszerzett a Hangyának bizonyos kautélák hozzáadásával. A kormánynak t. i. ki kellene nyilatkoztatnia, hogy az esetben, ha a bolsevizmus itt kitör, garaiiieiát vállal a kölcsön visszafizetésére. Ebben a tekintetben nekem egy megjegyzésem van: ebben az országban a ,bolsevizmus nem tör ki és nem fog soha kitörni; ilyen értelemben én rem vagyok hajlandó semmiféle garanciát senkinek sem nyújtani, mert hiszen végeredményben nagyon jól tudja épen a Nyugat, hogy Magyarország átesett ezen a rettenetes veszedelmen és a Nyugatnak rs a legnagyobb érdeke az, hogy ezt az országot, ahol e tekintetben megvannak a tapasztalatok, megerősítse. (U.QJ/ van! Um/ van!) Ez az ország évszázadokon át védte a Nyugatot a Kelettel szemben és ma, amikor átesett az ország ezen a legrettenetesebb katasztrófán, amikor megtisztultan áll, bolsevizmusról itt, többé beszélni nem lehet, mert minden ilyen irányú kisérlet szembe fogja magát találni a kormánynak és az egész társadalom nak a legmesszebbmenő intézkedéseivel és ellenállásával. Tehát nem kívánhatnak tőlünk i'Jyen garanciát, amelynek szerintem tulajdonkép értéke nincs. Az appropriációs javaslattar szemben több közjogi aggály merül fel. Ezek különösen ellenzéki részről hangzottak el, különösen vitatva azt, hogy az appropriációs javaslatban olyan intézkedések vannak, amelyek a javaslat lényegével wem férnek össze. A magam részéről szintén ezen a nézeten vagyok és ebben a tekintetben Strausz István igen t. képviselőtársam nézetét osztom, — hogy kívánatos volna, ha a felhatalmazási javaslatot tehermentesíteni lehetne minden olyan intézkedéstől, amely nincs szoros kapcsolatban magával a költségvetéssel. Nem merném azonban azt a határozott elvet felállítani, hogy ezzel szemben egy olyan felhatalmazási javaslat, amely egyéb intézkedéseket is tartalmaz, lényegében érintené magát a javaslatot és elvileg más helyzetet teremtene, -mint az az appropriációs javaslat, amely kizárólag a költségvetéssel foglalkozik. Nem hivatkozom külföldi példákra — pedig nagyon sokra tudnék hivatkozni'' —, ahol a költségvetés sokkal messzebbmenő olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek túlmennek a költségvetés határain, amelyek messzemenő felhatalmazást adnak pénzügyi és gazdasági téren a kormánynak. Hogy ez a mostani appropriációs javaslat rem, ezen a szigora elven épül fel, az az adott viszonyokban leli magyarázatát. Méltóztatott kifogás tárgyává tenni, hogy két hónapja vagyok minister és csak az ígéreteknél tartok. Tisztelt képviselőtársam, nem vagyok arra hivatott, hogy a magam működését bíráljam, de megengedi, hogy tudok bizonyos eredményeket felmutatni. Hogy csak egyet emlitsek, utalok azokra a hosszas tárgyalásokra, amelyek odavezettek, hogy a tisztviselőkérdésben, illetőleg a tisztviselők javadalmazása terén enyhítéseket tudtunk elérni. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban pedig előreláthatólag egy nagyobb beruházási program is fel fog épülni. És ha végignézek azokon az intézkedéseken, amelyek egyrészt adópolitikai téren történtek, ezt a két hónapot, eredményesnek mondhatnám. Megértem azt, hogy gazdasági részről sürgős követelésekkel állnak elő, és ha nézem a nemzetgyűlés oekonomiáját, a legjobb akarat mellett se tudjak ezeket a kérdéseket oly sürgősen megoldani, amint azok kívánatosak volnának. Hónapokig tárgyaltuk a költségvetést. Jönnek ismét a legmesszebbmenő fontossággal bíró alkotmányjogi javaslatok, és ezek a rendelkezések, amelyek kell hogy megtörténjenek, oly sürgősek, hogy ezek tovább nem várhatnak. • . Méltóztassék nézni azokat a kérdéseket, amelyeket a felhatalmazási javaslat érint. Itt említem meg a tőzsdeadó reformját. Nagyon jól tudom, hogy azok akik ezt kifogásolni fogják, azért kifogásolják, mert nem tudják, hogy tulajdonképen mi a tőzsde. Nem azt akarjuk mi elérni, hogy a tőzsde továbbra is játékasztal legyen. Mi vissza akarjuk vezetni a tőzsdét igazi hivatásához. Stabil pénz mellett látjuk azt, hogy az értékpapirforgalmiadót csak ezrelékekben lehetett megállapítani. Nálunk a háború előtt 1000 K után 5 fillér volt az értékforgalmi adó. Általában nem lehetséges egy olyan megterhelés, amely akadályát képezné a forgalomnak. Nem állitom egy percig sem, hogy ez meg fogja változtatni a tőzsde hangulatát és menetét, de legalább nem lesz indokoltsága, hogy a forgalom szempontjából erre az akadályra lehessen hivatkozni. Adópolitikát mindig a viszonyokhoz képest lehet folytatni és minden túlterhelés, bárminő részen történik, megbosszulja magát. Ott vannak azok a problémák, amelyek az illetékek leszállítására, a mérlegvalódiság helyreállítására vonatkoznak. Ezek olyan kérdések, amelyeket rendezni kell egyszer és nem várhatunk az utolsó pillanatig, sokszor hónapokig, amig a nemzetgyűlés hozzá tud jutni ezeknek a kérdéseknek a rendezéséhez, mert a nemzetgyűlésnek száz más módja lesz, hogy befolyást gyakoroljon erre. Nem áll az, amit Beck Lajos t. képviselőtársam mon dott, hogy ki akarjuk zárni azokat, akik foglalkozni akarnak ezekkel a kérdésekkel és értenek ezekhez a kérdésekhez. Mi senkit a kérdések megtárgyalásából kizárni nem akarunk és épen azért, hogy a nemzetgyűlésnek módja legyen megnyilatkozni, ezeket a kérdéseket mind oda viszem a 33-as bizottság elé, ahol nem csak a bizottság tagjainak, de a kívülálló képviselőknek is módjuk lesz e kérdésekről nyilatkozni. Ez indokolja azt, hogy a felhatalmazási törvény tovább megy azokon a szűk kereteken, amelyeken egy felhatalmazási javaslat felépül. Már most megígérem, hogy minden erőmmel azon leszek — és azt hiszem, hogy meg. is tudom valósitani —, hogy a következő évi költségvetési törvényjavaslat sz'igoruan csak a költségvetéssel fog foglalkozni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Strausz István igen t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy különösen a számvevőszékkel szemben olyan felhatalmazásokat tartalmaz a javaslat, amelyek a számvevőszék működési körét csonkithatják. Én nem osztom ezt az álláspontot. Különösen egy pár dolgot méltóztatott kifogásolni, hogy pl. a számvevőszék ezután nem fogja félévenként tájékoztatni a felhasznált hitelekről a ^kormányt. Bátor vagyok megnyugtatni a képviselő urat, hogy erre szükség nincs, mert hiszen közben rendszerváltozás történt, amely lényegében érinti a mi egész eljárásunkat. Mig a múltban meg lettek állapítva a hitelkeretek és az egyes ministerek felhasználhatták azokat és a pénzügyminister csak félévenként szerezhetett tudomást arról, hogy a hitelt mire fordították, addig ma a hitelek rendelkezésre bocsátása havonként centralizálva történik ; a pénzügyministerium által és a postatakarékpénztári rendszer mellett a tárcák a rendelkezésre bocsátót hitelt tul nem léphetik. _
