Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
90 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. főelvet nein látom eléggé érvényesülni a mi gyermekvédelmi intézményeinkben. Ha azonban a tárgyilagos kritika szemüvegén át nézzük a gyermekvédelmi intéztedé: seket. idevonatkozó jogszabályainkat és az egyes gyermekvédelmi intézmények teljesítményét, akkor meg kell állapítani, hogy ugy az Országos Stefánia Szövetségnek, mint a Gyermekvédő Ligának és a Katholikus Patronázsnak, s a többi intézményeknek vezetőit egyaránt áthatja az a belső meggyőződés, hogy a gyermekvédelem egész területén a feladatok lehető teljességének megfelelnek. Amikor meghajtom ez intézmények előtt az elismerés zászlaját, azt szeretném, ha az Országos Stefánia Szövetség nemcsak három éA^es korig istápolná és gondozná a csecsemőket, hanem a gyermekeket három éves korukon túl is pártfogása alá venné, és belekapcsolódnék az iskolaköteles gyermekek védelmébe is. (Helyeslés.) Szeretném^ ha a népjóléti minister ur megkapná erre a pénzügyi kormányzattól a kellő fedezetet, s amikor a népjóléti minister nr meg akar menteni évente 30—40 ezer gyermeket, hogy ennek az országnak tisztességes, dolgozó polgáraivá nevelje, s amikor a népjóléti minister ur tegnapi hatalmas expozéjában a száz bölcső mellé odaállította, mint elriasztó képet, azt a húsz koporsót, mondván, hogy száz gyermek közül húsz elpusztul három éven alul, akkor nekem is kérnem kell a pénzügyminister urat: adja meg a lehetőséget lehetőleg már a következő költségvetés keretén belül a szociális tárcának, hogy a Stefánia Szövetségnek, a többi gyermekvédő ligáknak és egyesületeknek módjuk legyen a három éven felüli, az iskolaköteles, majd az iskolából kikerült gyermekek védelmét is eredményesen biztosítani. Azt hiszem nem tévedek, amikor azt állítom, hogy ha a három éven felüli gyermekeknél megszakad a gyermekvédelem intézménye, akkor igen sok esetben feleslegs lesz az a sok kiadás és az a nagy fáradság, melyet akár a Stefánia Szövetség, akár a Gyermekvédő Liga, akár a többi patroiiázs-iiitézméiiyek a gyermekek gondozására fordítottak. A szociális tevékenységnek, a szociális gondolkodás kiépítésének alfája, előfeltétele a gazdasági lehetőség, márpedig ennek az előfeltételnek nem szabad hiányoznia. T. Nemzetgyűlés! A gyermekvédelmi tevékenység olyan lánc, melyből egyetlen szemnek sem szabad hiányoznia, mert ha a lánc elszakad, a gyermekek védelmére fordított munka hiábavaló lesz és kárbavész az a sok nemes intenció, amely akár a népjóléti minister urat, akár azokat vezeti, akik ezeknek az egyesületeknek intézői, s akik bizonyára velem együtt vallják, hogy ezt a nemes hivatást érdemes egy emberélet céljául kitűzni. A különböző korokban megnyilvánuló, a születés előtti, három éven aluli, iskolaköteles, iskolán kívül álló gyermekvédelmi tevékenységnek tehát, mint a láncszemeknek össze kell kapcsolódniuk, s az összes gyermekvédelmi intézményeket egy oly hatalmas szervnek kell összefoglalnia, mely legfelső fokon, a népjóléti tárca keretében, mindig tudomással bírjon arról, hogy az egyes gyermekvédelmi patronázsok, intézmények mit tesznek és milyen működést fejtenek ki. Nem akarok rámutatni arra — Mátéffy Viktor igen t. barátom már elmondotta —, hogy a gyermekvédelem hány tárca keretébe lartozik. Erről sokat lehetne beszélni. E tekintetben ma teljes rendszertelenség áll fenn a gyermekvédelem terén, mert nincs egy kéz., egy hatalmas szervezet, amely ezt összefogja, legfelsőbb fokon irányítsa s így folytonos hatásköri túllépések vannak. Amikor például egy nehéz esetben egy gyermek elhelyezéséről van szó, mit látunk? Az egyik gyermekvédelmi intézménynek nincs helye, a másik intézménynek nincs pénze, a harmadik intézménynek nincs hatásköre; kezdődik az a szinte szokásos magyar eljárás, hogy küldözgetik, tologatják a gyermeket egyik helyről a másikra, aminek következménye nem egyszer az, hogy az a gyermek elpusztul. Nekünk tehát rá kellene térnünk arra az egyedüli helyes rendszerre, amelyet Németország honosított meg — nem akarok itt a. nagy világháborúban diplomáciailag és gazdaságilag is győző államok egyikóre-másikára hivatkozni. Németország duzzadó gyermekstatisztikáját kétségbeesve nézi a francia elsatnyult nemzet, amikor a francia gyermekszaporulat görbéjének zuhanását látja. Nekünk rá kell térnünk Németország és Ausztria példájára és fel kell állítanunk a magyarországi Jugendamt-okat. gyermekvédelmi intézményeket. Foglalkozni kívánok más szociális intézményekkel is. Itt van a közszolgálati alkalmazottak betegség esetére való biztositásának és segélyezésének kérdése. Erről már több képviselőtársam beszélt előttem. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni; nem akarom újból elmondani azt, amit ők már elmondottak. Csak egyre j akarok .rámutatni, amit ők ugy látszik,^ az idő rövidsége miatt kihagytak. A betegsegélyezési alapot a tisztviselők fizetéséből levont 1 százalék képezi, hozzáadva azt a 300.000 aranykoronát, melyet a népjóléti minister ur adott ehhez az alaphoz. Arra kell kérnem a minister urat, hogy kérje a kormány hozzájárulását az 1907. évi XIX. t-cikkben lefektetett ama alapelvhez, hogy minden egyes közszolgálati alkalmazott kötelezőleg biztosittassek és a járulékot felerészben a biztosított, felerészben pedig az állam, mint munkaadó fizesse. Elnök: Minthogy a tanácskozásra szánt idő 5 perc múlva letelik s a házszabályok 212. §-ának 5. pontja értelmében a népjóléti tárca általános vitájának meghatározott ideje lejár, kérem a képviselő urat. sziveskedjék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: Végtelenül sajnálom, hogy beszédemet olyan hamar be kell fejeznem, bár minden egyes szociális kérdéssel, mellyel beszédem bevezetésében foglalkoztam, külön lea-alább egy óráig kellene foglalkoznom, s igy teljesen összevonva leszek bátor a t. Nemzetgyűlés türelmével a rendelkezésemre álló öt perc alatt megjegyzéseimet megtenni. A tisztviselői betegsegélyezési intézményre vonatkozólag értesítem a minister urat, hogy a temetkezési segélyt méltóztassék ebből az alapból kikapcsolni, s oly rendelkezést kiadni, hogy ezek a gyors temetkezési segélyek a házipénztárból legyenek fedezhetők. Egy nagy kérdéssel kellene foglalkoznom, de csak távirati stílusban említem meg az idő rövidsége miatt. Az ország legnagyobb közegészségügyi .intézménye, az egész országra kiterjedő munkásbiztositó pénztárak működése immár 6 esztendő óta ujabb törvénnyel biztositva nincs. 1907-ben, amikor a törvényhozás a kötelező biztosítás alapjára helyezkedett, igen, j helyesen azt célozta, hogy az ipari munkásság betegség és baleset esetére biztosittassek, segélyben részesüljön. A helyes szociálpolitika ' az állami rend egyik leghatásosabb biztasitéka
