Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

88 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. hozzájárul ahhoz, hogy a kórházak elszegé­nyedjenek és lezülljenek, mert a csoportos meg­állapítás nem számol a kórházak sajátos viszo­nyaival, márpedig vidékek szerint más és más a kórházak anyagi helyzete. Az egyik vidék olcsóbb, a másik drágább és így a díjak, ame­lyek egyformán vannak megállapítva, az egyik kórház lezülléséhez, a másik a tengődéséhez ve­zetnek. Az ápolási dijakat 1924 áprilisában álla­pították meg utoljára. Például Esztergomban napi 25.000 koronában állapították meg a dija­kat Akkor a kenyérliszt ára kilogramonkint 1000 korona volt, ma pedig 6900 korona. Az ápo­lási díjak pedig ma is olyan összegűek, mint voltak áprilisban. Ez azt jelenti, hogy a kór­házban magánál a kenyérnél 69 millió korona, deficit mutatkozik. A főzölisztnél hasonló a helyzet, a húsnál, tejnél, fánál, fuvarnál, zsír­nál szintén. Ismételten azt kel mondanom te­hát hogy itt sürgősen tenni kell valamit, mert különben a kórházak hamarosan tönkremen­nek. Az áprilisban megállapított ápolási díj összege ma a szükséges fűtésre, élelmezésre és kötszerre sem elegendő, a felszerelésre, az épület karbantartására, személyzeti kiadá­sokra sémi sem marad. Nálunk pl. az élelme­zés, gyógyszer és fűtés naponta 33.650 koronába kerül és naponta csak 25.000 koronát kapunk. , így csak a pusztulás felé haladunk. Ezért na­gyon fontos, hogy minél előbb megjelenjék az a rendelet, amely szerint a kórházak visszakap­ják szabadságukat, hogy az ápolási díjakat a szükségletnek megfelelően állapithassák meg. Akkor nem lesz semmi baj, mert a kórházak lelkiismeretes vezetésében semmi hiba nincsen, lefraíábh a mi kórházunknál nincs, hiszen en­nek vezetője példás, valósággal emberfeletti munkát végez a betegek érdekében. A kórházakkal kapcsolatban csak a tiszti üdülőkórházakat említem még meg. Ez csonka Magyarországnak, ennek a. beteg országnak a létesítménye. Van ilyen Esztergomban, Egér­ben és még talán a csonka ország néhány vá­rosában. Nekem semmi kifográsom nincsen az ilyen üdülőházak ellen, örülnék annak, ha azo­kat fentarthatnánk és ott mindenki jól érezné magát, azt hiszem azonban, hogy akkor, ami­kor a rokkant-kérdés olyan szomorúan van ná­lunk rendezve, mégsem lehet fentartaui üdülő­házakat, ahol tiszti családok, három-hat hétig üdülnek, szórakoznak és igen sokszor mulat­nak, ugvhogy a munkába járó nép megbotrán­kozik. Nagyon kérem a kormányt, hogy ezek­ben az üdülőházakbaini valamiképen rendet te­remteni szíveskedjék. Én u'jary látom, hogy az elkeseredés a dolgozó nép lelkében e miatt folytonosan növekszik. Amikor az én földnni­ves embereim hajnalban kapával, kaszával a földekre mennek dolgozni, az üdülőházakból kihallatszik az útvonalra a zongora, a hegedű, a katonabanda hangja és ott mulatnak, szóra­koznak annak az államnak a pénzén, mely na­gyon szegény és koldus, mely államnak a leg­szükségesebb dolgokra sem telik és amely ál­lani nem bir arra sem fedezetet találni, amire égetően szüksége van. Ezen a téren szintén ren­det kell teremteni és az igényeket le kell sző­rit a ni arra a. nívóra, amely e csonka ország gazdasági helyzetének megfelel. Nem lehet to­vább nyújtózni, mint ameddig a takaró ér. mert akkor hiába minden szanálás. Ebben aa országhan mindenkinek küzdenie és nélkülöz­nie kell. Én is elmennék üdülni, ha lehetne; nem voltam tíz éve sehol sem és igen sokan vannak ebben az országban, akik esrész éven keresztül dolgoznak és nein járnak üdülni, fő­képen nem az állam pénzén. Még egyre szeretném a minister ur figyel­ik?! február hó 18-án, szerdán. mét felhivni, bár nem tartozik szorosan tárcája keretébe, de a rokkantüggyel valmiképen ösa­szekapcsolódik, és ez a trafikjogok engedélye­zése. (Halljuk! Halljuk!) A trafikjogokat a tör­vény szerint rokkantak és hadiözvegyek kap­ták meg. Ez a kiválasztás évekkel ezelőtt tör­tént és akkor, tekintettel arra, hogy a tisztek igen nyomorúságos nyugdíjat kaptak, magas­rangü tisztek is kaptak tarfikokat, nem is egyet, hanem kettőt-hármat is. Miután a nyugdíjkérdést rendezték és az aranykoronás számolás következtében a niagasabbrangü nyugdíjasok szép nyugdíjat kapnak, talán mégis szükséges volna revizió alá venni ezeket az engedélyeket és amennyiben r magasrangu és ma már elég tisztességes penziót élvező tisz­tek birtokába vannak trafikjogok, ezeket át kellene" adni az igazán rokkantaknak, hadiöz­vegyeknek és hadiárva családoknak. Ez volna az igazi szociális elosztása azoknak a jogok­nak, amelyek felett az állam rendelkezik. Lehetne még e tárca keretében sok más do­logról is beszélni, r Homonnay t. képviselőtár­sam azonban szintén beszélni kivan. Én a nép­jóléti minister urnák hosszú évek óta tiszte­lője, munkájának csodálója és amennyire sze­rény tehetségemtől telik, követője vagyok. Munkássága iránt teljes bizalommal viselte­tem, de egyébként a kormány iránt is bizalom­mal vagyok és ezért a költségvetést általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom. (Helyeslés és taps. A szónokot többen üd­vözlik.) : Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Homonnay Ti­vadar ! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Mátéffy Viktor igen t. barátom a munkát, mint hatalmas tényezőt állította be, és azt mondotta, hogy a munkán fog újra fel­épülni ez a szerencsétlen ország. Aranyigaz­ság ez, én azonban ehhez hozzátenném még azt is, hogy maga a munka nem elegendő, ha a munkának mines produktuma. Munkaalkal­makról kell tehát gondoskodnia a kormányzat­nak, hogy az a sok százezer munkanélküli munkaalkalomhoz juthasson, hogy igy mun­kája produktumban nyilvánulhasson. Azoknak, akik a kötött jövedelműek g-azda­sági helyzetén javitani akarnak, akik a nehéz megélhetési viszonyokat jobbakká akarják tenni, ennek a tárcának budget-je iránt fokozot­tan kell érdeklődniök, különösen a mai nehéz gazdasági, nehéz szociális viszonyok között. A szociális miinisteriuninak — ahogy az igen t. előadó ur olyain ékesen kifejezte magát — na­gyobb költségelőirányzattal kellett volna ide, a nemzetgyűlés elé jönnie, hogy azoknak a nagy feladatoknak meg- tudjon felelni, amely nagy feladatok megoldásánál a nemzetgyűlés mindenkor a népjóléti minister ur háta mö­gött lesz. Nagyon jól tudjuk azt, hogy annak, hogy az állam segítséget nyújthasson, megvan a maga anyagi előfeltétele. Ezt az előfeltételt a nemzetgyűlésnek meg kell adnia a népjóléti kormányzatnak arra, hogy azt a szociális tevé­kenységet, azt a szociálpolitikai működést eredményesen fejthesse ki, amely tárcája kere­tébe tartozik. A szűkre szabott keret és a ren­delkezésre bocsátott kevés Összeg az oka, az én szerény véleményem szerint annak, hogy ennek a tárcának a keretében az a sok szociális kér­dés még ma is megoldásra vár. E tárca keretében igen sok elsőrangú, nagy horderejű kérdés foglaltatik. Itt van pl. amiről beszélni szeretnék, — sajnos, az idő igen rövid : a gyermekvédelem, itt van a munkás­biístositás reformja, itt van az igen t, barátom

Next

/
Oldalképek
Tartalom