Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

88 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. hozzájárul ahhoz, hogy a kórházak elszegényedjenek és lezülljenek, mert a csoportos megállapítás nem számol a kórházak sajátos viszonyaival, márpedig vidékek szerint más és más a kórházak anyagi helyzete. Az egyik vidék olcsóbb, a másik drágább és így a díjak, amelyek egyformán vannak megállapítva, az egyik kórház lezülléséhez, a másik a tengődéséhez vezetnek. Az ápolási dijakat 1924 áprilisában állapították meg utoljára. Például Esztergomban napi 25.000 koronában állapították meg a dijakat Akkor a kenyérliszt ára kilogramonkint 1000 korona volt, ma pedig 6900 korona. Az ápolási díjak pedig ma is olyan összegűek, mint voltak áprilisban. Ez azt jelenti, hogy a kórházban magánál a kenyérnél 69 millió korona, deficit mutatkozik. A főzölisztnél hasonló a helyzet, a húsnál, tejnél, fánál, fuvarnál, zsírnál szintén. Ismételten azt kel mondanom tehát hogy itt sürgősen tenni kell valamit, mert különben a kórházak hamarosan tönkremennek. Az áprilisban megállapított ápolási díj összege ma a szükséges fűtésre, élelmezésre és kötszerre sem elegendő, a felszerelésre, az épület karbantartására, személyzeti kiadásokra sémi sem marad. Nálunk pl. az élelmezés, gyógyszer és fűtés naponta 33.650 koronába kerül és naponta csak 25.000 koronát kapunk. , így csak a pusztulás felé haladunk. Ezért nagyon fontos, hogy minél előbb megjelenjék az a rendelet, amely szerint a kórházak visszakapják szabadságukat, hogy az ápolási díjakat a szükségletnek megfelelően állapithassák meg. Akkor nem lesz semmi baj, mert a kórházak lelkiismeretes vezetésében semmi hiba nincsen, lefraíábh a mi kórházunknál nincs, hiszen ennek vezetője példás, valósággal emberfeletti munkát végez a betegek érdekében. A kórházakkal kapcsolatban csak a tiszti üdülőkórházakat említem még meg. Ez csonka Magyarországnak, ennek a. beteg országnak a létesítménye. Van ilyen Esztergomban, Egérben és még talán a csonka ország néhány városában. Nekem semmi kifográsom nincsen az ilyen üdülőházak ellen, örülnék annak, ha azokat fentarthatnánk és ott mindenki jól érezné magát, azt hiszem azonban, hogy akkor, amikor a rokkant-kérdés olyan szomorúan van nálunk rendezve, mégsem lehet fentartaui üdülőházakat, ahol tiszti családok, három-hat hétig üdülnek, szórakoznak és igen sokszor mulatnak, ugvhogy a munkába járó nép megbotránkozik. Nagyon kérem a kormányt, hogy ezekben az üdülőházakbaini valamiképen rendet teremteni szíveskedjék. Én u'jary látom, hogy az elkeseredés a dolgozó nép lelkében e miatt folytonosan növekszik. Amikor az én földnnives embereim hajnalban kapával, kaszával a földekre mennek dolgozni, az üdülőházakból kihallatszik az útvonalra a zongora, a hegedű, a katonabanda hangja és ott mulatnak, szórakoznak annak az államnak a pénzén, mely nagyon szegény és koldus, mely államnak a legszükségesebb dolgokra sem telik és amely állani nem bir arra sem fedezetet találni, amire égetően szüksége van. Ezen a téren szintén rendet kell teremteni és az igényeket le kell szőrit a ni arra a. nívóra, amely e csonka ország gazdasági helyzetének megfelel. Nem lehet tovább nyújtózni, mint ameddig a takaró ér. mert akkor hiába minden szanálás. Ebben aa országhan mindenkinek küzdenie és nélkülöznie kell. Én is elmennék üdülni, ha lehetne; nem voltam tíz éve sehol sem és igen sokan vannak ebben az országban, akik esrész éven keresztül dolgoznak és nein járnak üdülni, főképen nem az állam pénzén. Még egyre szeretném a minister ur figyelik?! február hó 18-án, szerdán. mét felhivni, bár nem tartozik szorosan tárcája keretébe, de a rokkantüggyel valmiképen ösaszekapcsolódik, és ez a trafikjogok engedélyezése. (Halljuk! Halljuk!) A trafikjogokat a törvény szerint rokkantak és hadiözvegyek kapták meg. Ez a kiválasztás évekkel ezelőtt történt és akkor, tekintettel arra, hogy a tisztek igen nyomorúságos nyugdíjat kaptak, magasrangü tisztek is kaptak tarfikokat, nem is egyet, hanem kettőt-hármat is. Miután a nyugdíjkérdést rendezték és az aranykoronás számolás következtében a niagasabbrangü nyugdíjasok szép nyugdíjat kapnak, talán mégis szükséges volna revizió alá venni ezeket az engedélyeket és amennyiben r magasrangu és ma már elég tisztességes penziót élvező tisztek birtokába vannak trafikjogok, ezeket át kellene" adni az igazán rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárva családoknak. Ez volna az igazi szociális elosztása azoknak a jogoknak, amelyek felett az állam rendelkezik. Lehetne még e tárca keretében sok más dologról is beszélni, r Homonnay t. képviselőtársam azonban szintén beszélni kivan. Én a népjóléti minister urnák hosszú évek óta tisztelője, munkájának csodálója és amennyire szerény tehetségemtől telik, követője vagyok. Munkássága iránt teljes bizalommal viseltetem, de egyébként a kormány iránt is bizalommal vagyok és ezért a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) : Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Mátéffy Viktor igen t. barátom a munkát, mint hatalmas tényezőt állította be, és azt mondotta, hogy a munkán fog újra felépülni ez a szerencsétlen ország. Aranyigazság ez, én azonban ehhez hozzátenném még azt is, hogy maga a munka nem elegendő, ha a munkának mines produktuma. Munkaalkalmakról kell tehát gondoskodnia a kormányzatnak, hogy az a sok százezer munkanélküli munkaalkalomhoz juthasson, hogy igy munkája produktumban nyilvánulhasson. Azoknak, akik a kötött jövedelműek g-azdasági helyzetén javitani akarnak, akik a nehéz megélhetési viszonyokat jobbakká akarják tenni, ennek a tárcának budget-je iránt fokozottan kell érdeklődniök, különösen a mai nehéz gazdasági, nehéz szociális viszonyok között. A szociális miinisteriuninak — ahogy az igen t. előadó ur olyain ékesen kifejezte magát — nagyobb költségelőirányzattal kellett volna ide, a nemzetgyűlés elé jönnie, hogy azoknak a nagy feladatoknak meg- tudjon felelni, amely nagy feladatok megoldásánál a nemzetgyűlés mindenkor a népjóléti minister ur háta mögött lesz. Nagyon jól tudjuk azt, hogy annak, hogy az állam segítséget nyújthasson, megvan a maga anyagi előfeltétele. Ezt az előfeltételt a nemzetgyűlésnek meg kell adnia a népjóléti kormányzatnak arra, hogy azt a szociális tevékenységet, azt a szociálpolitikai működést eredményesen fejthesse ki, amely tárcája keretébe tartozik. A szűkre szabott keret és a rendelkezésre bocsátott kevés Összeg az oka, az én szerény véleményem szerint annak, hogy ennek a tárcának a keretében az a sok szociális kérdés még ma is megoldásra vár. E tárca keretében igen sok elsőrangú, nagy horderejű kérdés foglaltatik. Itt van pl. amiről beszélni szeretnék, — sajnos, az idő igen rövid : a gyermekvédelem, itt van a munkásbiístositás reformja, itt van az igen t, barátom