Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1,925. kérdést, ezt ápolni és támogatni kell, mert a munkásbiztositás ezen ágainak kiépítése egyenes függvénye a mai munkabérrendszernék. Nem beszélhetek hosszasan erről a kérdésről, de valamennyien tudjuk, hogy a munkásember keresete csak annyi, hogy abból önmagát marói-holnapra el tudja tartani. Az államnak tehát gondoskodnia kell róla, hogy ők maguk is áldozatot hozzanak, ha munkában^ vannak, hogy betegségük vagy rokkantságuk esetére, vagy ha az aggkor fogja el őket, vagy ha saját hibájukon kivül munkanélküliek lesznek, akkor bizonyos támogatás álljon redelkezésükre. Ezt az intézményt nem szabad visszafejleszteni. Minden igyekezetnek meg kell lenni és hiszem is, hog-y a népjóléti minister urban meg van az igyekezet, hogy ezt az intézményt fejlessze és erősítse. Ami most történik, az nem szereucsés dolog, tudniillik összeköltöztetik az Országos Pénztárt a kerületi pénztárakkal. Ma óriási túlzsúfoltság van ebben a pénztárban. A mai körülmények között megtérnek ugyan, mert nagy a munkanélküliség és kicsiny a biztosított tagok száma, nincsenek kiépítve az előbb emiitett biztosítási ágak, de ha a normálisviszonyok helyreáll a nak. ha ezek az emberek újra munkában lesznek, akkor szaporodni fog a biztosított tagok száma, s ha kiépítik a biztosítást a munkanélküliség esetére és az előbb emiitett ágakra, akkor ennek a hivatalnak fokozottabb tevékenységre lesz szüksége s akkor fogjuk érezni, hogy nagy hiba volt ez az összeköltözködés, mert akkor maga a kerületi pénztár sem fog elférni ebben a helyiségben. T. Nemzetgyűlés! A kerületi pénztárból s az országos munkásbiztositásból a bürokráciát minden erővel ki kell küszöbölni. Ez az intézmény nem tür bürokráciát, mert a bürokrácia megölője annak a nagy feladatnak, amelyre ez ] a nagy szociális intézmény hivatva van. Épen I ezért legyen szabad a minister ur figyelmét fel- j hiyn.om.arra — csak_§5y gondolatot dobok be —, { vájjon nem látná-e jónak magán a tandíjilletmé- j nyék befizetésének mai bürokratikus módján változtatni. (Vass József népjóléti és munka- ) ügyi minister: Foglalkozom vele!) Ha a mi- j nister ur már foglalkozik ezzel a kérdéssel, csak egy gondolattal akarok ehhez hozzájárulni. Gyakorlatilag egészen jó rendszernek tartom azt, amely a forgalmiadó-bélyegeknél van. Azt hiszem, az államhatalom érzi, hogy az adók így legegyszerűbben jutnak az állampénztárba. Nem tudom, nem lehetne-e a betegsegélyezéseknél is keresztülvinni ezt a módszert, nem lehet-e biztosítási bélyeget kibocsátani? A munkaadók hétről-hétre kötelesek volnának ezt megvásárolni. Minden munkás egy kis könyvecskét kapna s amikor munkába álL ezt a könyvecskét tartozik a munkaadónak leadni s a munkaadó tartozik minden héten a bélyeget beragasztani, ugy hogy a pénz automatikusan befolyna a pénztárba, sőt még előbb j is. Nem volna szükség felszólításokra, legfel- | jebb néhány ellenőrt kellene alkalmazni, hogy stiehpróbákat végezzenek s azután szigorúan meg kellene büntetni azokat, akik hétről-hétre nem tesznek eleget kötelezettségüknek. Kérem, hogy a portómentességet legalább ennek az intézetnek méltóztassék biztosítani. Alkalmam volt erről kisiparos emberekkel beszélni, akik a gyűlölet hangján szólnak arról — és ezt fáj hallanom —, hogy amikor kapják a felszólitást, hogy mennyit kell fizetni, ezt térti vevénnyel juttatják hozzá és óriási portóköltséggel terhelik meg ezeket a felszólításokat. éri február hó 18-án. szerdán. 55 (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Már nincs portóköltség!) Az állami munkásbiztositási hivatalnál is ilyen bürokrácia volt. Ezt a hivatalt a kormány hála Istennek leépítette. Okosan tette, mert ez nem volt egyéb, mint kerékkötője az egész intézménynek, csak akadékoskodó szerepet játszott. De fel kell hívnom a minister ur figyelmét: vigyázzon s azt a szerepet, amelyet megszüntetett az állami munkásbiztositó hivatalnál, ne akarja átruházni a ministeriumra. A mhiisteriumban azok az urak ne akarják ugyanazt a szerepet betölteni, melyet a munkásbiztositási hivatal töltött be a múltban, mert ez nem válik a pénztár javára. A pénztárt meg kell védeni — nagyon helyeseli és okosan — minden pártpolitikától, attól, hogy oda a szakszervezeti vagy pártpolitika bevonuljon. Ott egyedül a szociális biztosítás, népmentési feladat szabad, hogy cél legyen és bogy érvényesüljön. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogv még csak esry nerc áll rendelkezésérc. Szabó József: Nagyon sajnálom, akkor nem mondhatom el a beszédemet. A levegőt nem szabad elvonni ettől az intézettől. Elvi kérdés, hogy mi keresztényszocialisták óhajtjuk a pénztárnál az autonómia visszaálitását, óhajtjuk, hogy ez viszaadassék a munkás- és munkaadóérdekettségnek s gondoskodás történjék arról, hogy a politikai felfogások ott ne érvényesülhessenek, s hogy a pénztár kizárólag csak rendeltetésének éljen. A két érdekeltséget, a f munkás- és munkaadóérdekeltséget kiegészíteném még az államhatalommal, az államhatalom részéről pedig orvosokat és szakembereket kellene beküldeni az autonómiába, mint tanácsadókat. Akartam még beszélni a pénztár tisztviselőinek ügyéről, de azt hiszem, a részleteknél lesz alkalmam ezeket elmondani. A minister ur oly férfiú, aki — mint beszédem bevezető részében mondtam — nekem vezetőm volt, akinek tanitásai mély benyomást gyakoroltak reám. most azonban politikai ellentétek választanak el a kormánytól s ezért nem szavazom nice- n költségvetést. Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A népjóléti tárca problémái közül csak egyetleneggyel szándékozom foglalkozni, kizárólag a lakáskérdéssel. Ez a probléma t. i. oly sokoldalú és oly nagy terjedelmű, hogy a rövid egy órára megszabott beszédidő terjedelmét már magában is kimeríti s így az idő rövidsége miatt más tárgyra nem is tudok áttérni. A háború által felvetett problémák közül már megoldódtak, egyesek megoldás alatt áljának s vannak megoldatlan háborús gazdasági problémák is. A legelső megoldott probléma volt a közélelmezés kérdése, hiszen a kenyérjegyeket, liszthivatalokat úgyszólván már el is felejtettük. A közélelmezési ministeriűm és annak egyéb szervei egymásután megszűntek, likvidálódtak, ez a kérdés hála Istennek már kikerült a megoldandó problémák sorából. Hasonlóképen állunk a kereskedelmi és ipari kötöttség kérdésével. Itt is, a határok felszabadultak, és a behozatal és a kivitel minden korlátozás nélkül folyik, megszűntek azok az árukicserélő centrumok, amelyeket tisztán a háború hozott létre és így a szabad fejlődésnek megnyílt teljesen táer tere. A közlekedési problémák, a valuta-problémák is, megoldás alatt állanak, hiszen pénzünk stabilizálódott, pénNAPLÚ xxx. ;!
