Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-385
Ä nemzetgyűlés 385. ülése 1925 alatt!), akiknek az élete napról-napra, órárólórára veszélyben van és akiknek egészsége annyira megrongálódik, hogy alig van bányamunkás, aki eléri az emberi kor természetes határát (Ugy van! balfelől.) Az én felfogásom szerint, igenis, a bányavállalatok önző _ kapzsisága a legfőbb oka a különböző sztrájkoknak, s ezt bizonyltom azzal a lehetetlen bérrendezéssel, amelyet ők a bányaalkalmazottak között meghonosítottak. Kénytelen leszek ennek illusztrálására egy pár gyakorlati példát is felsorolni. Megjegyzem azonban, hogy adataim nem egészen hitelesek, t i. csak azért nem hitelesek, mert az adatok beszerzésétől kezdve circa 20%-kai már emelkedtek a bérek, következőleg ilyen szempontból méltóztassanak az én adataimat akceptálni. Például a tatabányai bányavállalatnál Foltán József vájárnak, azaz elsőrangú bányásznak, az összes havi jövedelme 1,442.862 korona. Ebből levontak december hóra — mert akkor volt ennyi a jövedelme — összesen 1,178.791 koronát, következőleg karácsonyra, illetőleg újévre kapott ez a vájár összesen: 264.071 koronát. (Erdélyi Aladár: Miért vonták le azt az összeget?) Azért, mert az előző havi fizetése sem volt elég arra, hogy magát és családját eltarthassa, ennek folytán kénytelen volt előlegeket felvenni, amelyeket természetesen levontak. — Köpcsényi György 1924 december hóra kapott összesen 1,244.998 koronát. Világitóanyag és egyéb előlegképen felvett annyit, hogy összesen 1,072.153 koronát vontak le tőle, és igy kézhez kapott december hónapra 172.845 koronát. (Kiss Menyhért: Hány gyermeke van? Fenn tudja-e tartani belőle családját?) — Róth József összes keresete december hóra 1,085.200 korona volt. A levonások 873.053 koronát tettek ki, igy kézhez kapott 212.147 koronát, (Felkiáltások balfelől: Hallatlant Gyalázat!) — Olasz Lajos december havi összes jövedelme 965.952 koronát tett ki. Levontak tőle összesen 877.396 koronát, maradt neki december hónapra 88.556 koronája. (Felkiáltások balfelől: Hallallan!} — Itt van továbbá Jalgóczy László. December havi összes jövedelme kitett 982.400 koronát. Levontak tőle 829.171 koronát. Igy kapott összesen 153.229 koronát. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés! Nem akarom az összes adatokat felsorolni (Halljuk balfelől.), hiszen már ezekből is megállapítható, hogy 1924 december havában a bányaalkalmazottak legtöbbjének fizetése, összes havi jövedelme nem tette ki az egymillió koronát. Már most kérdem, mélyen t. Nemzetgyűlés, vájjon ilyen jövedelemből meg tud-e élni az az ember, aki a legidegroutóbb és legerőfeszitőbb munkát végzi. ilyen jövedelemből, amely nemhogy a családjának, de még saját magának fentartására sem elégséges? (Kiss Menyhért: Kik a bányatulajdonosok?) De én ugy veszem észre, hogy a bányatulajdonosok nem nagyon idegenkednek a sztrájktól, mert hiszen sok esetben a sztrájk nekik jövedelmező ^ forrásul mutatkozik, főleg akkor, amikor a szén árának emelkedését akarják a közvélemény előtt indokolni. De jövedelmező forrásul mutatkozik azért is, mert sok esetben a szénmennyiség összehalmozódik s ha ilyenkor sztrájk üt ki, akkor a bérmea'takaritas szempontjából ezek a bányavállalatok óriási összegeket nyernek. Igaz ugyan, hogy valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy a sztrájkot nem mindig a bányavállalatok okozzák, évi március hó 4-én, szerdán. 371 hiszen ha csak ők akarnák, nem lehetne sztrájk. Én ezt az ellenvetést akceptálom, s most kifejezésre juttatok egy felfogást, amely talán különösnek látszik, amelyben azonban némi igazság van. Nevezetesen furcsának találom azt, hogy a szociálemokraták mindig olyan nagyszerűen kezére játszanak a bányavállalatoknak, majdnem mindig ugy üt ki a sztrájk, hogy abból nein a bányaalkalmaxottaknak van hasznuk, hanem rendszerint a bányavállalatoknak. Igy volt ez tavaly nyáron, amikor a nagy bányasztrájk kitört. A munkásságnak jóformán semmi_ haszna nem lett belőle, mert egy havi sztrájkolás után ismét felvette, a munkát olyan feltétellel, amilyent megadtak volna neki a sztrájk kezdetén is, t. i. a jövedelme naponta 4—5000 koronáA'-al gyarapodott. És ii3 r áron bányászsztrájkot rendezni? Ez igazán csak a bányatulajdonosoknak kedvezhet, mert ez valahogyan ugy fest, mintha a jégvágók augusztusban akarnának sztrájkolni. A legújabban lezajlott bányászsztrájkok, nevezetesen a Pécsett lezajlott januári bányászsztrájk és a most lezajlott tatabányai bányászsztrájk ideje sem ugy volt megválasztva, hogy ebből a bányamuukásságnak lehetne haszna. Ismételten kifejezésre juttatom azt a benyomásomat, mintha a szociáldemokraták nem törődnének azzal, hogy a bányamunkások között a sztrájkot olyan időben rendezzék, amikor az a sztrájk kimenetelére kedvező. Épen azért, mondom, ezekből a bányasztrájkokból rendszerint a bányatulajdonosoknak nem pedig a bányászoknak van hasznuk. Nem akarom azonban azt feltételezni, hogy a szociáldemokrata bányászvezetők talán összejátszanának a bányatulajdonosokkal (Bartos János: Egészen bizonyos!), de az a meggyőződésem, hogy a szociáldemokraták által létrehozott sztrájkok legtöbbjének politikai háttere van. Az ő politikai akciójukkal kapcsolatos szokott lenni hol az egyik bányavidéken, hol i a másik bányavidéken kitört sztrájk és lehet j hogy épen ez a magyarázata annak, hogy a | munkásság szempontjából ezek a sztrájkok j nem sikerülnek ugy, mint ahogyan sikerülj niök kellene. Magam részéről tiltakozom az J ellen, hogy a munkásság jogos és szent ér'deI keit ilyen politikai akciók kamatoztatása céljából kihasználjanak. (Helyeslés balfelől és a i középen.) Egyben kérem a kormányt, hogy I épen nyugodt gazdasági termelésünk biztosi| tása szempontjából iparkodjék ezeknek a j sztrájkoknak mielőbb elejét venni, elejét venni pedig nem csendőrszuronyokkal lehet % hanem a jogos kívánalmak kielégítésével. Méltóztassék odahatni, hogy a bányavállalatok legalább emberhez méltóan fizessék alkalmazottaikat. A bányavállalatok gyakran hivatkoznak arra, hogy ők nem képesek mai bevételi forrásaik alapján jobb fizetést adni a bányaalkalmazottaknak. Azok a sziinptomák azonban, amelyek az ő jövedelmeikre elég világot vetnek, azok a nagy építkezések, amelyeket épen a közelmúlt esztendőkben végeztek, nem erről engednek bennünket meggyőzni, hanem arról, hogy P. bányavállalatoknak jóval nagyobb a jöveI delmük, mint amennyi békeidőben volt. Egyébként a legcélszerűbbnek tartanám, | hogy ha a kormány a maga hatósági közegei | vei felülvizsváltatná a bányavállalatok összes J bevételeit és kiadásait, hogy meggyőződjék • arról, vájjon ezek a bányavállalatok nem túlmagas haszonnal dolgoznak-e. Ha azzal dolNAPLÓ XXX. x-
