Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

356 A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó 4-én, szerdán. igen, ilyen értelemben mondom ki a határo;zatot. Ennek következtében a következő szakaszok számai is eggyel emelkedni fognak, azonban a tárgyalás sorrendjében természetesen u régi számozás szerint fogunk haladni. Következik tehát a régi 20. §. Perlaki György jegyző (olvassa a rém 20—25. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a régi 26. §4): Erdélyi Aladár! Erdélyi Aladár: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, bogy a régi 26., vagyis az uj 27. % helyett egészen uj szöveget indítványozhassak. Szól pedig a szöveg a következőkép (olvasd): „Ha az elárverezendő ingatlanra nézve az államot illető elővásárlási jog gyakorlásának a fennálló jogszabályok szerint helye lehet, az árverési hirdetményt az árverési feltételekkel együtt a földművelésügyi ministernek is kézbesíteni kell. Ka az árverésen a# ilyen ingatlant elidegenítik és az elővásárlási jog gyakorlását kizáró körülmény nines, a telekkönyvi hatóság, amennyiben az árverést nem semmisiti meg és ntóajánlatot kellő időben nem tettek, az árverési jegyzőkönyv másolatát a telekkönyvi betét, (telekjegyzőkönvv) kivonatos másolatával együtt 8 napon belül felterjeszti a földmivelésügyi ministerhez. A földmivelésügyi minister az elővásárlási jog gyakorlásának: kérdésében nyilatkozatát köteles az árverési jegyzőkönyv másolatának felérkezésétől számított^ 30 napon belül a telekkönyvi hatósághoz juttatni: ugyanebben a határidőben köteles az elővásárlási jog gyakorlására hivatott az árverési vételár egész összegét a telekkönyvi hatóságnál befizetni. A nyilatkozat vagy a beftzetés elmulasztásának esetében az állam elővásárlási joga megszűnik." E szakasz szövegét nem kell részletesebben indokolnom, csak rá kell mutatnom arra, amit az igazságügyminister ur az előbb itt részletesen kifejtett. Nevezetesen ez a szakasz nemcsak azért szükséges, mert az eddigi tapasztalatok szerint az elővásárlási joggal kapcsolatban az ügyek elhúzódtak, ami különösen hátrányosan hatott a mezőgazdasági hitel kérdésére, hanem azért is. mert ezzel kapcsolatban régebben nagyon súlyos anyagi sérelmek érték az egyes árverést szenvedőket. Tekintettel pedig arra, hogy 30 napot szándékozik meghatározni ez a, szakasz, amely idő alatt a földmivelésügyi kormánynak az elővásárlási jogot gyakorolnia kell, szükséges és célszerű, hogy az árverési hirdetményt hivatalos utón megkapja és igy természetesen, mivel az árverési hirdetmény az árverés előtt 30—60—90 nappal bocsáttatik ki, kellő idő álljon rendelkezésére, hogy egyrészt elbírálja, éljen-e az t elővételi joggal, másrészt pedig gondoskodhassak az elővételi összeg letételéről. Kérem tehát indítványom elfogadását. Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a szakaszra nézve előterjesztendő indítványommal foglalkoznám, bátor vagyok röviden foglalkozni az árverési eladások kérdésének a földbirtokreformmal kapcsolatos szempontjaival. Szerény véleményem szerint az árverés alá kerülő ingatlanokra vonatkozólag az elővásárlási jog agrárpolitikai szempontból, a föld birtokreform megoldása szempontjából különös fontossággal nem b~ir azért, mert — valami abnormis viszonyokat nem tételezvén fel —, kétségtelen, hogy birói árverés alá lényegileg csak apró birtokparcellák kerülnek, nagyobb birtoktestek pedig csak rendkívül kivételesen. Amennyiben ugyanis nagyobb birtokos dolga odafejiődnék, hogy árverés alá kerülne a birtoka, abban az esetben olyan komplikált gazdasági szanálási eljárás indul meg, amely a legtöbb esetben feltétlenül az árverés elkerülését idézi elő. Ha tehát nem gondolunk olyan katasztrofális viszonyokra, amelyek között nagyobb birtoktestek is tömegesen dobra kerülhetnének, abban az esetben nem igen lehet beszélni olyan nagyobb birtoktesteknek árverés alá kerüléséről, amelyeknek birtokpolitikai szempontból való felhasználása jelentőséggel bírna. Abban az esetben, ha tényleg tartunk attól, hogy olyan katasztrofális viszonyok állanának be, amikor nagyobb birtoktestek is birói árverésre kerülnének nagyobb számban, felvetem azt a kérdést, hogy a jelen törvényjavaslatban foglalt, vagy pedig az Erdélyi Aladár t. képviselőtársam által előterjesztett szöveggel — különösen az ő általa előterjesztett szöveggel — segithetünk-e a helyzeten akkor, ha olyan katasztrofális viszonyok mellett kötelezzük az államot, hogy 30 nap alatt az egész vételárat fizesse be. Ha katasztófális viszonyok vannak az állampolgárokra nézve, azok katasztrofálisak az államra nézve is, és ebben az esetben Teljesen kizárt dolog, hogy az állam képes legyen ezen javaslott szöveg redelkezéseinek megfelelően eljárni. Az én szerény véleményem tehát az, hogy az árverés megkötöttsége az elővásárlási jog gyakorlása szempontjából, földbirtokpolitikai szempontból lényeggel nem bir. (östör József: Ugy van!) Annál lényegesebb azonban az a mezőgazdasági hitel szempontjából, mert a mezőgazdasági hitelt nyújtó hitelező azt nézi, hogy akadály és korlát nélkül van-e számára biztosítva az ő kielégítése abból a vagyoni alapból, amelyre a hitelt nyújtotta. Engedelmet kérek, mint gyakorlati jogász, azt mondom, hogy, ha a hitelező nem nézi el azt, hogy az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban bizonyos bizonytalanság álljon elő az árverési vételre vonatkozólag, egyáltalában azon rendelkezésekre nézve, amelyek eddig szabályoztattak, azok a rendelkezések, amelyek a javaslatban vannak ós amelyeket Erdélyi Aladár t. barátom terjesztett elő, szerény nézetem szerint nem segítenek ezen a bizonytalanságon. Mert a lényeg azon vau, hogy eltekintve az eddig is jogérvénnyel bírt és az árverési vételi ajánlatot végleges hatályában korlátozó utóajánlattételi jogtól, bizhat-e az árverési vevő abban, hogy az az ingatlan, amelyre ajánlatát megtette, az övé is lesz. Étiben a tekintetben a bizonytalanság mindenképen fennáll, ha akár 30. akár 90, vagy akármennyi ideig is nem bizonyos az, hogy az árverési vétel feltétlenül joghatályossá fog válni. Azt hiszem, hogy, ha vannak is szempontok, amelyek bizonyos tekintetben fontossá teszik azt, hogy az árverési vevő egyénisége is befolyással legyen arra nézve, hogy az állam gyakoi'olja-e abban az esetben az elővásárlási jogot, vagy sem, ennek nemcsak < birtokpolitikai szempontból van másodrendű jelentősége, hanem abból a szempontból is, hogy nagyobb birtokkomplexumok nem igen kerülhetnek árverés alá. kisebb birtekkomplexumoknál pedig tulajdonképen a magunk népének okozunk alkalmatlanságot akkor, amikor neki. aki sokkal aggodalmasabb, mint általában még az idegen hitelező is. nem engedjük' meg, hogy feltétlenül szabadon és a régi jogszabályok szerint árve-