Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. Ülése 1925. .ion ennek a javaslatnak a tanácsrendszer eltörlé­sére vonatkozó része szolgálja-e a magyar igaz­ságügyet, vagy nem. Mert legyünk ezzel tisz­tában, hogy elsősorban az elsőfolyamodásu bíróságok jóságán, minőségén és kiválóságán, mint fundamentumon épül fel minden állam­nak, tehát a magyar államnak is, Magyar­országnak is, igazságügyi szervezete és igaz­ságügyi jósága. (Barthos Andor: Ügy van!) Ehhez, azt hiszem, szó nem férhet. Nem helyez­kedhetünk arra az álláspontra, amelyre nem az igazságügyminister ur, hanem egyik elődje helyezkedett és amely teljesen, merőben ellen­téte annak, amit ennek a törvényjavaslatnak nagy megalkotója, Plósz tervezett és amely az alaptörvényben benne is van; nem helyezked­hetünk arra az álláspontra, mintha az első­folvamodásu biróságok csak előkészítenék az ügyet abból a célból, hogy a fellebbezési biró­ságok, a fellebbviteli hatóságok azután tulaj­donképen majd véglegesen döntsenek. Nem szólva arról, hogy számtalan ügy nem is kerül fellebbvitelre, nem is szólva arról, hogy az elsőbiróságilag jól kivizsgált ügy számos eset­ben azt eredményezi, hogy a felek jogorvoslat­tal nem élnek, az elsőfolyamodásu bíróságokon nyugszik minden ügynek helyes, jó ós sikeres kivizsgálása. Ezért nem lehet eléggé hang­súlyozni, hogy müven fontosságú az, hogy ne csak a felsőbb biróságok, hanem az elsőfolya­modásu biróságok is a helyzet magaslatán áll­janak. Nem szeretném, ha szavaimat bármi te­kintetben is félreértenék, a biróságok minősé­gére vonatkozólag kifejtett, azt hiszem teljesen objektiv kritikám abszolúte nem vonatkozik sem a kir. Táblára, sem a ni. kir. Curiára, sem a Földbirtokrendező Biróság működésére, ame­lyek a nehéz, súlyos viszonyok ellenére minden tekintetben olyan kitűnőek maradtak, mint vol­tak a háború előtt, a békében. Ezek után legyen szabad rátérnem, szintén nagyon röviden, a javaslat 26. §-ára, amelyre az Igazságügyminister ur és az előadó ur — ha szabad magamat igy kifejeznem —, bizonyos büszkeséggel mutattak rá. (Pesthy Pál igaz­ságügyminister: Én nem mutattam rá sem­mire!) Akkor az előadó ur volt büszke, nem az igazságügyminister ur! Mondom, bizonyos ön­érzettel mutatott rá arra, hogy a 26. § alkalmas a mezőgazdasági hitelügyet szolgálni és az annyira kivánt mezőgazdasági hitelt előmozdi­tani. Kétségtelen, hogy a 26. |, az tt. n. ingat­lanárverésekkel kapcsolatban az államot jelen­leg megillető elővásárlási jog tekintetében eny­hitést és javítást tartalmaz. Tudjuk jól, hogy ma az államot minden ingatlanra vonatkozó­lag elővásárlási jog illeti meg, amely elővásár­lási jog az alaptörvényben, az 1920 : XXXVI, tcikkben, 90 nap volt, a novellában azonban olyan kiválóan csinálták ezt meg, hogy 90 nap helyett körülbelül 180 napig tarthat az az idő, amig a vevő és az eladó bizonytalanságban maradhatnak és jobbról-balról különböző remé­nyeket táplálhatnak, vájjon él-e az állam elő­vásárlási jogával, vagy sem. Az igazságügy­minister ur, nagyon helyesen, a 26. §-ban ezt abban az esetben, ha az ingatlan birói árverés alkalmával kerül elidegenitós alá, megrövidí­tette és minden körülmények között 30 napra szállította le. Kétségtelen, hogy ez is valami, kétségtelen azonban az is — és ezt itt akarom aláhúzni' —, hogy ez a 30 nap is édes-kevés atekintetben, amit a mezőgazdasági hitel alap­jainak megkonstruálása körül el kell érnünk. (Forster Elek: Az már igaz!) És itt keserű elégtétellel kell elmondanom, hogy akkor, ami­kor a földbirtokreformnovellát tárgyaltuk, hiába volt idevonatkozó felszólalásom, hiába évi március hó & én, szerdán. 351 volt idevonatkozó indítványom, hiába mutat­tunk rá arra, hogy már az is magában véve lehetetlen dolog, miszerint az alaptörvény ér­telmében 90 napig, tehát három hónapig ma­rad az eladó és a vevő bizonytalanságban, az ingatlan megszerzésének lehetősége tekinteté­ben. Idevonatkozó indítványomat leszavazták, elutasították és nemhogy javítottak volna a helyzeten, hanem ellenkezőleg az állami elő­vásárlási jog határidejét kitolták emlékezetem szerint körülbelül öt és fél hónapra, majdnem 180 napra. Ha mi a mezőgazdasági hitel lehetőségét az országban elő akarjuk mozdítani, abban az esetben legyünk azzal tisztában, hogy a föld­birtokrendezési törvénynek és novellának ide­vonatkozó intézkedéseit egész őszintén és kö­vetkezetesen ki kell küszöbölnünk. Mert nagy tévedés azt hinni, hogy az u. n. megterhelt bir­tokok kizárólag bírósági árverés utján kerül­nek elidegenítésre. Főleg a nagyobb birtoktes­teknél, amelyek a legnagyobb mértékben igény­lik a külföldi hiteit, állithatom, hogy a legrit­kább esetben, vagy legalább is ritka esetben történik az elidegenítés birói árverés utján. Az árverés, amidőn a birtok már összeroskadás előtt áll, rendes adás-vétel utján, tehát magán­ügylettel szokott megtörténni. Kérdezem tehát, hogy különösen a mai tőkeszegény világban, amidőn úgyis olyan nehezen lehet külföldi tő­kéhez hozzájutni, ki vállalkozik arra, hogy le­kösse magát, vagy a vételárnak egy részét hat hónapi terminusra és addig ne tudja, vájjon mi lesz, vájjon ezt az,adásvételi jogügyletet az állam jóváhagyja-e vagy sem, vagy melyik ré­szében fogja jóváhagyni. A nemzetgazdaság­nak és a hiteléletnek nagy törvényei átgázol­nak az élet hatalmas követelményével és pa­rancsszavával a paragrafusokon, a kódexeken és rendeleteken, és ha elébe akadályokat állí­tunk, ennek ismét csak maga az állam, a nemzetgazdaság és az állam gazda­sági hitele, valamint ebből kifolyólag egyéb szükséglete adja meg az árát. Azt hallottuk a pénzügyminister ur ajkáról, épen most az appro­priációs vitával kapcsolatban, hogy errevonat­kozólag törvényjavaslat készül és legközelebb a nemzetgyűlés elé kerül. Legyen szabad ebből az alkalomból is arra kérneni az igen t. kor­mányt, hogy ne késedelmeskedjék ezzel is, mint annyi más számtalan javaslattal. Már a költ­ségvetés tárgyalása folyamán tartott beszé­demben rámutattam egy ilyen törvényjavas­latra, amelyre vonatkozólag a legszebb, a leg­ragyogóbb ígéreteket hallottuk bűbájos hangon előadva, a legkedvesebb, a legközvetlenebb, a legaranyosabb ministerektől, de törvény­javaslatot, amelyet a nemzetgyűlés megszavaz­hatott volna olyan időben, amikor még segíteni tudtunk volna a bajon, nem láttunk. Legyen szabad felszólalásomat azzal végez­nem, hogy legyen immár vége az ígérgetések­nek és ez a törvényjavaslat azokon az alap­elveken épüljön fel, amelyeket kifejteni bátor voltam, és amelyeknek gerince körülbelül az. hogy a birtokosnak a birtokát, vagy birtoká­nak egy részét, amelyet megmunkál, minden­féle korláttól, nemcsak az állami megváltási jogtól, hanem az úgynevezett állami elővásár­lási, előbérleti jogtól is, feltétlenül mentesíteni kell, mert külföldi kiváló pénzintézeti egyének­től hallottam olyan megjegyzést, hogy azt mondták, hogy Magyarországnak hitelt nem nyújthatnak. Szomorú dolog, hogy pl. az én kerületemben, r ahol a trianoni uj béke­határ vonul végig, amelyet elszakítottak Nyugat-Magyarországtól, a mezőgazdasági hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom