Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. ûlése Ï9Î5. évi március hó 4-én, szerdán. •549 nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a polgári peres eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: östör József! Elnök: A szó Östör József képviselő urat illeti! östör József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy a polgári perrendtartás novellájához, ehhez a politikamentes törvényjavaslathoz néhány rövid szóval hozzászólhassak; hozzászólhassak annál is inkább, mert most ebben az ellenzékmentes atmoszférában ugy vagyunk, hogy akármilyen szép is a derült és kék ég, a derült és kék égben sem lehet állandóan gyönyörködni s meg kivánja az ember, hogy néha-néha a derült és kék égen is felhők jelenjenek meg, vagy akár viharok is megtisztítsák a levegőt. Ennek folytán azt hiszem, fokozott kötelességem a törvényjavaslat kapcsán két kérdésre — mert csupán két kérdéssel óhajtok foglalkozni — rámutatni, annál is inkább, hogy ennek a két kérdésnek fontossága itt a plénumban is kellőleg megvilágittassék és dokumentáltassék. T. Nemzetgyűlés! Az úgynevezett novelláknak, vagy talán azt lehetne mondani, hogy a noveletteknek korában élünk törvényhozási szempontból is. (Erdélyi Aladár: Jobb az, mint a rendelet!) Ezt a körülményt nem lehet a kormány terhére róni. Amint a művészetekben, az irodalomban vannak idők, amidőn a nagy munkák, a nagy oeuvre-k nem születnek meg, mert nem születhetnek meg, épen ugy a törvényhozások élettörténetében is vannak idők, amidőn az állam a nagy törvényalkotásokat megcsinálni nem tudja, nem tudhatja, mert olyanok a gazdasági vagy pedig az egyéb körülmények, és kénytelenek — ha szabad magamat igy kifejeznem — a legkiválóbb irók is tehetségeiket elaprózni, novelettekre, novellákra vagy apró kis elbeszélésekre forditani. (Mozgás jobbfelől.) így látjuk ezt a magyar törvényhozásban is. Ha szabad magamat igy kifejezni, a különböző reszort-ministerek nagy törvényalkotások helyett apróbb javítgatásokhoz fordulnak. Igy látjuk pl. a belügyministerium ágazatában, ahol, mint tudjuk, a belügyminister ur az egységes nagy közigazgatási reform elkészítésével kísérletezett és íme, most kénytelen a közigazgatást, amennyire lehet, úgyszólván novelláris úton-módon reparálni ugy, ahogy van. Az igazságügyminister úrtól is ^ hallottuk, hogy készíti a kereskedelmi törvény novelláját, készíti — sőt már bizottsági tárgyalás alatt is állott — a büntető törvénykönyv novelláris módosítását is. Most pedig itt vagyunk a polgári perrendtartás novellájánál. Ennek folytán ezektől a novelláris módosításoktól már önmagukban is az adott körülmények között sokat, fájdalom, nem várhatunk. Ebben a novellában, ebben a törvényjavaslatban apró kis intézkedések vannak, amelyek a magyar polgári igazságszolgáltatást alkalmasak apró részletekben megjavítani, azonban természetesen nem nagy horderejűek. Az igazságügyminister urnák ez a javaslata főleg egy irányban jelent törvényes ujitást, noha a tényleges helyzettel már számol, mert az tényleg már megvan; a másik pedig az, amire az igazságügyminister ur és az előadó is rámutatott. Az első — ezzel kivánok röviden foglalkozni — az, hogy a királyi törvényszékeknél mint elsőfolyamodásu polgári bíróságoknál az úgynevezett tanácsokat megszünteti. A másik pedig, amit az igazságügyminister ur es az előadó ur annyira hangoztatott, a javaslat 26. Va, amely alkalmas az ingatlan árverésekkel kapcsolatosan az állami elővásárlási jog módosítása folytán állítólag a mezőgazdasági hitelügyet behatósan szolgálni. T. Nemzetgyűlés! Ami az első kérdést illeti, kérdezem, hogy helyes-e, indokolt-e a törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál, a tanácsokat megszüntetni? Konstatálnom kell, hogy az igazságügyminister urnák az a hozzájárulása, amelyet tett az igazságügyi bizottságban idevonatkozókig előterjesztett indítványomra vonatkozólag, enyhíti a törvényjavaslatot. Nevezetesen az 59. §-ba az igazságügyi bizottság felvette, hogy a tanácsok megszüntetése a törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál, csak a törvény életbeléptetésétől számított 3 évig tart. Az igazságügyminister ur is tehát csak kisegítő intézkedésnek tekinti a javaslat 1. ^-át, amely a törvényszékeknél az egyes-birósági intézményt hozza be és ezzel mindenesetre lényegesen különbözik az ő felfogása elődjének, Nagy Emil volt igazságügyminister urnák a felfogásától, akinek egyáltalában a felfogása az volt. hogy az egyes-birósági intézményt, amennyire csak lehet, terjesszük ki és a # törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál kizárólag az egyes-birósági intézményt hozzuk be. Már régi vita — nem akarok most ebbe tudományos alapon belemenni, mert mindig csak in concreto, az adott helyzetből kifolyólag akarok a kérdéssel fogialkozní —, vájjon a birói szolgáltatást, az ítélkezést és az igazságügyet mi szolgálja jobban, a társas vagy az egyes jellege-e? Eltekintve mindenféle elméleti vonatkozástól, szabad legyen itt arra rámutatnom és azt hangsúlyoznom, hogy amennyiben a bíróság, az egyes birói személyek hivatásuk teljes magaslatán állanak — egészen röviden mondva, ha a birói kar kitűnő, ha jó bíráink vannak —, akkor kétségtelen, hogy az egyes birói intézmény a legkiválóbb, amennyiben a leggyorsabb, a felelősségérzetet minden tekintetben növeli és ennekfolytán az igazságszolgáltatásnak a jóságához a maga gyorsaságát is hozzácsatolja. Nem akarok itt foglalkozni a tanácsrendszer nevelő hatásával, nem akarok itt foglalkozni azzal, hogy a tanácsoknak magára a jogkereső közönségre és a felekre is egészen más hatása van, a birói tekintély szempontjából pedig ez sem mellékes körülmény. Most csak azzal akarok foglalkozni, amit az igazságügyminister ur idevonatkozólag előadott és amit a bizottságban képviselt és itt is képvisel, és ez az, hogy állítólag a királyi törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál a tanácsrendszer megszüntetését az ország közgazdasági helyzete indokolja és ezt kívánják az úgynevezett szanálási szempontok is és ezért tartja ő szükségesnek, hogy az egyes bírósági intézmény három évre kiterjesztessék. Amennyiben az a három év valóban be fog tartatni, amennyiben három év múlva a királyi törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál valóban visszatérünk a tanácsrendszerre, abban az esetben még kénytelen-kellet52*