Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

À nemzetgyűlés 384. ülése 1925. sêg ért, hogy elszakított területen kénytelenek folytatni életüket, (Ugy van! jobbfelől.) Ezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot, amely nem egyéb, mint ennek az államszerződésnek a becikkelyezéssé, elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Minthogy a minister ur sem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a, részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nemi (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltaival), annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatok során fogok előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a Német Birodalommal J923. évi november hó 6-án kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalás alá kerülő két adóügyi egyezmény nemzetközi szerződés jellegével birván, igen hasonlít az előbb letárgyalt és elfogadott törvényjavaslathoz. Ugyanaz a tárgya lóvén a két törvényjavaslatnak, nagy általánosságban közös az indokolásuk és a tartalmuk is. A háború után az adóterhek az összes államokban emelkedvén, természetszerűleg: fokozott figyelemmel kell kisérni ezt a körülményt azért, hogy a kétszeres adóztatás egyes vállalatoknál és természeti személyeknél, amelyeknek, illetőleg akiknek mindkét államban érdekeltségük vau. katasztrofális természetűvé ne váljék és az illető gazdasági egységek megsemmisülését ne vonja maga után. I)e talán még ennél is fentosabb érv az az indok, amelyet a pénzügyi bizottság is különösen hangsúlyoz beterjesztő jelentésében, hogy a forradalmak előtt, alatt és után,^ igen erősen elterjedt az adótól való menekülés célzatával a mobil vagyonoknak az ország' területéről való kivitele. Ez az érv talán még fontosabb, mint az első, mert az első inkább a magánosok érdekeit, mig a második az államkincstárnak igen jogos és méltányos szempontjait veszi tekintetbe. Ez volt az a két főok, amely pénzügyi kormányzatunkat arra birta, hogy tárgyalásokat kezdjen természetszerűleg elsősorban a szomszédos államokkal, igy a Német Birodalommal és az Osztrák Köztársasággal. Mindkét állammal sikerült a megegyezést megkötnünk és csak örömmel üdvözölhetjük a pénzügyi kormányzatnak ezt az intencióját, annál is inkább, mert tudomásunk szerint a jugoszlávokkal és a románokkal való szerződés is olyan stádiumban van már, hogy az a legrövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé kerül. Rátérve az elsősorban tárgyalandó német egyezmény részletes ismertetésére, legyen szabad előrebocsátanom azt, hogy az ilyen egyezmények igen detailirozott és aprólékos rendelkezéseket tartalmaznak, amelyeknek részletes ismertetése nem lehet feladatom. Ennélfogva "évi március hó 3-án, kedden. - 33(3 esak az általános elveket szögezem le, amelyek a következők: Az egyenes adók tekintetében az első elv a territorialitás elve, amelynek lényege az, hogy mindazoknál az adóknál, amelyek valamely állam területével kapcsolatosak — s itt főképen az immobil dolgokról, igy a bányákról, épületekről, földterületekről van szó —, a területiség elve irányadó, vagyis annak az államnak van joga adóztatásra, amelynek területén az illető adótárgy fekszik. Kényesebb és nehezebb a mobil tőkék megadóztatása, amire nézve azonban szerény véleményem szerint igen szerencsésen megtalálta az egyezmény a helyes utat, amennyiben azoknál a vagyonoknál és jövedelmeknél, amelyek nincsenek kötve a szerződő államok valamelyikének területéhez, a lakhely, illetőleg a székhely szerjnti adóztatás elvét vezeti _ keresztül. Speciális rendelkezés itt a dunai hajózást illetőleg az a rendelkezés, hogy nem ugy, mint eddig, az egyes hajózási vállalatok üzlettelepei szerint fogdák ezentúl megadóztatni az illető vállalatokat, hanem az illető vállalatok székhelye szerint. Ez különösen a Magyar Folyamés Tengerhajózási Részvénytársaság szempontjából fontos, amely életrevaló és igen szép fejlődés előtt álló vállalatunkra óriási teherként nehezedett az, hogy a szomszédos, újonnan megalakult államok valóságos büntető adóztatás alá vonták ezt a vállalatot, ami az ő gazdasági eredményeit egészen kétségessé tette. Nagyon jó rendekezés van az egyezményben a különleges esetekre vonatkozólag. Ez a rendelkezés ugyanis kimondja azt, hogy a mindig előforduló, de előre nem látható eseteket a két állam pénzügyministerei kölcsönösen egyezségileg megállapíthassák, illetőleg rendezhessék, amire már előre is megadjuk a ratifikálást a javaslatban. A halálesetre szóló illetékeknél ugyanazok az elvek az irányadók, amelyek az egyenesadóknál. Ezeknél is az ingatlanokra nézve a territorialitás elve nyer alkalmazást. Az ingókra vonatkozólag pedig egymás mellett álló illetékességi, illetőleg hatásköri okok állapittatnak meg. Az első ilyen ok az örökhagyó lakhelye, a második az örökhagyó állampolgársága és a harmadik, az ingóvagyon fekvési helye. Egészen különös intézkedése a szerződésnek — és ezzel be is fejezem a szerződés ismertetését — a nemzetközi jogvédelemre vonatkozó intézkedés, amely az adóügyi egyezmények torén egészen új intézkedés. Ez egyelőre csak a német egyezményben van benne; az osztrák egyezmény ebben a tekintetben csak általános elvi kijelentéseket tartalmaz. A szerződésnek erre vonatkozó részét csak örömmel üdvözölhetjük, annál is inkább, mert —- ismétlem — úttörő természetű ebben a tekintetben. Az adótól való menekülés gondolata vezette itt a pénzügyi kormányzatot, illetőleg annak illusztris kiküldöttjét, aki ezeket az egyezségeket megkötötte, és azt hiszem, hogy ha ezt a lépést tovább folytatjuk és a többi államokkal, elsősorban pedig azokkal, amelyekkel mégis bizonyos gazdasági Összeköttetésben vagyunk, sikerülni fog ilyen adóügyi egyezményeket kötnünk, akkor az adótól való menekülésnek igazán tioikus, a legutóbbi évtizednek nagyon jellegzetes és eléggé el nem ítélhető jelensége tényleg ki lesz küszöbölhető a nemzetközi életből. A jogsegélyre vonatkozólag már tisztán esak megemlítem, hogy itt a szerződés a kézbesítésre a megkeresések teljesítésénél kényszer-