Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

À nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-én, pénteken. 315 des bevételek. I. Só jövedék. 1. rovat. Sóeladás 14,837.400. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa): II. Mesterséges édesítőszerek állami egyedárusága. 2. rovat. Mesterséges édesítőszerek eladása 240.000. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa): III. Osztálysorsjáték. 3. rovat. Az osztálysorsjátékból folyó jövedelem 146.000. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa): 14. cím. Állami épületek. Kiadás. Rendes kiadások. I. Állami hivatali épületek. 1. rovat. Személyi járandóságok 11.500. Elnök: Elíogadtaük. Csik József jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 79.640. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa): 3. rovat. A budapesti állami alagút fentartási költségei 98.000. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa); 4. rovat. A budapesti Szalay uecai pénzügyi palota fentartási költségei 60.000. Elnök: Elfogadtatik. Csik József jegyző (olvassa): II. Wekerle állami munkástelep. 5. rovat. Személyi járandóságok 70.980 korona. — Tamássy József! Tamássy József: T. Nemzetgyűlési Méltóztassék megengedni, hogy ennél a tételnél a Nemzetgyűlés és az igen t. pénzügyminister ur szives figyelmét, felhívjam azokra a visszás állapotokra, amelyek a Wekerle állami munkástelepen a lakbér tekintetében ezidőszerint fennállanak. Arról van szó ugyanis, hogy mig az egész ország területén a lakbérek — mint méltóztatnak tudni — az 1924 : IV. te. által egységesen vannak szabályozva, még pedig olymódon, hogy az 1917. évi lakbérek bizonyos százaléka állapíttatott meg lakbér fejében, addig itt, a Wekerle-telepen a péuzügyministerium egy egészen kivételes intézkedést léptetett életbe, nevezetesen azt, hogy az 1917. évi lakbéreket egyszerűen közel kétszeresükre emelte fel, t. i. azokat a lakbéreket, amelyek 1917-ben 220, illetve 260 aranykoronát tettek ki, 400 aranykoronára, azokat a lakbéreket pedig, amelyek 330 koronát tettek ki, 550 aranykoronára emelte fel és igy a felemelt bérek után az emiitett törvény alapján állapittatik meg a negyedévenként kiróható százalék. Ha ezt as? intézkedést közelebbről vizsgáljuk, nem téveszthetjük szem elől azt, hogy a pénzügyniinisternek ez az intézkedése csaknem kivétel nélkül állami alkalmazottakat snjt. Ugyanis a telepnek, amelynek 28.000 a lakosa, legalább 90—95%,-a állami üzemekben dolgozik, postás, vasutas, állami gépgyárban dolgozó munkás, akik az államtól, mint munkaadótól csak az 1917. évi béreknek megfelelő lakbérjárandóságot kapják, ellenben az államnak, mint háztulajdonosnak, az 1917. évi béreknek kétszeresét tartoznak, mint lakók fizetni. Még kirívóbb ez az igazságtalanság, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a lakóknak ennek folytán kétszeres kincstári haszonrészesedést is kell fizetniök, tehát az állam kétszeres haszonrészesedést fizettet velük, vagyis dupla haszna van a lakókból. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy minden mellékjárandóságot, amely az alapbérhez igazodik, szemétfuvarozás stb. szintén duplán kell fizetniök, be kell látnunk, hogy ezekkel az emberekkel szemben igen súlyos igazságtalanság történik. Én a magam részéről ilyen körülmények között is be tudnám NAPLÓ xxx. látni a lakbér felemelésének szükségességót, ha azt látnám, hogy az itt felemelt nagyobb jövedelem arra szükséges, hogy a telep fentartási költségeire szolgáljon. Ha azonban nézem a költségvetés idevonatkozó tételeit, a következőket látom. Személyi járandóságokra fordittatik 70.800 korona, dologi kiadásokra 88.100 korona, tehát összesen 158.900 aranykorona, ezzel szemben csupán a lakbérből befolyó jövedelem évi 200.000 koronát tesz ki, tehát többletként mutatkozik 41.100 korona. Én annyira fontosnak tartom azt, hogy az állam! üzemeknél minél nagyobb jövedelmezőségre törekedjék az állam, annál inkább elhibázottnak tartom azt, hogy ennél a telepnél, amelynek építésénél a legtávolabbról sem az volt a cél, hogy az haszonhajtó állami beruházás legyen, jövedelmezőségre törekszik a kincstár Ennek a telepnek a létesítésénél elsősorban Wekerle Sándornak, aki ezt a telepet megteremtette, de a törvényhozásnak is egyedül és kizárólag az volt a célja, hogy az állami tize mek munkásai olcsó és jó lakásokhoz jussanak. Én a magam részéről tehát nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminister urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ez a telep ebben az eredeti rendeltetésében továbbra is meghagyassék. És én azt hiszem, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur maga is be fogja látni, hogy nem helyes az, hogy az állam saját magával szemben, mint háztulajdonossal szemben más elveket, más mértéket és szabályokat alkalmaz, mint minden polgárával szemben, mint például a háztulajdonosokkal szemben, különösen akkor, amikor saját alkalmazottait sújtja az ilyen rendelkezés. Én arra kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a következő határozati javaslat elfogadása által ennek a telepnek eredeti jellegét továbbra is fentartani. Határozati javaslatom a következő (olvassa): „Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a kispesti Wekerle állami munkástelep szociális jellegét, mint aminőnek a telep megteremtője, Wekerle Sándor, Magyarország volt ministerelnöke szánta, a jövőben is fenn kívánja tartani és utasitja ehhez képest a kormányt, hogy a telepen a lakbéreket legfeljebb olyan magasan szabja meg, hogy a telepből befolyó bevételek a telep fentartási költségeit meg ne haladják". Ennek elfogadása nem zárja ki, hogy a telep fentartási költségei ne magából a telep jövedelméből legyenek fedezhetők, amire különben az államnak mai helyzetében szüksége van. Méltóztassék megengedni, hogy tegy más, a Wekerle-telep ügyével kapcsolatos kérdésre egészen röviden rámutassak. A háború kitörése megakadályozta a Wekerle-telep teljes kiépítését, ami annál sajnálatosabb, mert a telep továbbépítéséhez minden szükséges anyag a háború kitörése alkalmával az államnak rendelkezésére állott. Ennek az építési anyagnak — értem elsősorban a téglaanyagot — bizonyos része a háború legvégén, közvetlenül a háború befejezése után értékesíttetett, egy egész kis rész pedig a telepen beépitésre került. Jelenleg is azonban még 12 millió darab homoktógla áll az államnak rendelkezésére. Ez a 12 millió tégla 10 esztendő óta teljesen szabadon áll, minden őrizet nélkül óriási halmokba van rakva, kitéve az időjárás és egyéb viszontagságok következtében a teljes pusztulásnak. Á telep nagyszámú gyerekserege ezen a téglarakáson tanyázik, és pusztítja azt. Még nagyobb örömére szolgál ez a körülmény azoknak, akik azt a téglát teljesen szabadon dézsmálhatják, de annál nagyobb megbotránkozá46