Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

296 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. 10. a magyar királyság és az osztrák köztársasággal kötött trianoni és St. Germain en Laye-i békeszerződések alapján Nyugatmagyarországtól Ausztriához csatolt területeken volt alkalmazottakkal, nyugdíjasokkal, özvegy ekkelés árvákkal szemben követendő eljárás tárr gyában 1924. évi január hó 12-én kötött államszerződés becikkelyezéséről; 11. a német birodalommal 1923. évi november hó 26-án kötött r adóügyi szerződések becikkelyezéséről és végül 12. az osztrák köztársasággal 1924. évi november hó 8-án kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről a pénzügyminister törvényr javaslatai. A napirendhez Csik József képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Csik József: T. Nemzetgyűlés! A mai napirenddel kapcsolatban szociális életünknek egy rendkivül aktuális problémájára óhajtom a nemzetgyűlés figyelmét röviden felhivni. Nevezetesen nap-nap után előfordul, hogy gyárakban, műhelyekben bizonyos világnézethez tartozó munkások a másik világnézethez tartozó munkásokat állandóan molesztálják, munkájukban akadályozzák, sőt azt követelik, hogy azok a gyárból távozzanak. (Patay Tibor: Szép dolog!) Ez a munkaszabadság egyenes arculosapása és csak sajnálattal lehet konstatálni, hogy ezek az atrocitások főleg ama szakszervezeti munkások részéről követtetnek el, akik leghangosabb szószólói az emberi szabadságnak. (Ügy van! Ugy van! jobb felöl.) Már a belügyi tárca költségvetésénél emiitettem azt, hogy pl. a soroksári-uti fegyvergyárból azért kellett egy munkásnak távoznia, mert a forradalom leverésében, mint a nemzeti hadsereg egyik katonája részt vett (Felkiáltások: Gyalázat!) Ezt egy jogállamban tűrni nem lehet. (Helyeslés.) Azt hiszem valamenynyiünk óhaját fejezem ki akkor, amikor, azt mondom, hogy ezeknek az atrocitásoknak egyszersmindenkorra megfelelő törvénnyel véget kell vetni. (Általános helyeslés.) Én egy izben voltam bátor egy indítványt, illetőleg törvényjavaslatot ezeknek az atrocitásoknak megszüntetése céljából a nemzetgyűléshez beadni, az ki is nyomattatott és szét is osztatott. Én mély tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy ennek az inditványomnak, illetőleg törvényjavaslatomnak megokolását a napirend egyik pontjául felvétetni kegyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Elismerem, azoknak az indokoknak helyességét, amelyeket az igen t, képviselő ur felhozott arra vonatkozólag, hogy ennek a kérdésnek tárgyalása aktuális lenne, mégis kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az elnök ur napirendi javaslatát elfogadni. Megindokolom ezt azzal, hogy közben van egy-két napi szabad időnk, amikor is foglalkozhatunk más törvényjavaslatokkal, s ezek a törvényjavaslatok, amelyek tárgyalásra várnak, rendkivül sürgősek; egyrészt olyanok, amelyek a hiteléletre vonatkoznak, másrészt gazdasági jelentőségűek a külfölddel való viszonylatban. Ezt követőleg jön az appröpriációs javaslat, amelyet a költségvetés teljessége szempontjából szintén el kell intéznünk. Azután lesz talán idő foglalkozni azzal az indítvánnyal is, amelyet Csik József képviselő ur előterjesztett Elnök: Tekintettel arra, hogy a házszabályok rendelkezései értelmében minden inditévi február hó 26-án, csütöriökmi. ványt Írásban kell benyújtani, mivel pedig a képviselő ur inditványát nem nyújtotta be Írásban, azt nem létezőnek tekintem. Eszerint az elnöki -napirendi javaslat meg nem támadtatván, megállapítom, hogy azt a Ház elfogadta. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A házszabályok 205. §-ának c) pontja alapján Gaal Gaston képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A költség vetés általános vitájának tárgyalásához a házszabályok 202. §-a értelmében ma reggel, amikor a Házba bejöttem, feliratkoztam a javaslat ellen negyediknek. Előttem volt felirva Meskó Zoltán, Beck Lajos és Strausz István képviselő ür. A javaslat mellett elsőnek volt felirva Biró Pál képviselő ur. Mivel tegnap az előadó ur végezte felszólalását, ma először természetesen a javaslat ellen feliratkozottakat kellett a házszabályok értelmében felhivni. Felhívták az elnöki emelvényről először az elsőt, majd a másodikat, azután a harmadikat; először tehát Meskó Zoltán képviselő urat, majd Beck Lajos, azután Strausz István képviselő urat, akik után pedig rám került volna a sor. Mivel azonban tudtam, hogy Biró Pál. képviselő ur múltkori felszólalásomra reflektálni kíván, szükségét éreztem annak, hogy utána szólalhassak fel, hogy amennyiben ő reflektál az én múltkori felszólalásomra, én is reflektálhassak az ő mai felszólalására; ezért nevemet töröltettem. Ennek következtében a jegyző felhívta a javaslat mellett feliratkozott első szónokot, Biró Pált. Én Biró Pál képviselő ür beszédének végén kimentem egy időre, s közben felhívták Dréhr Imre képviselő urat, mert az ellenzéki oldalon nem volt felírva senki. Amikor bejöttem, rögtön jelentkeztem, hogy az ellenzéki oldalon engem írjanak fel. Ennek természetes következménye az lett, hogy Dréhr Imre képviselő ur után én következtem sorra, amint hogy az első felírás értelmében is én következtem volna sorra. Szóval a baloldalról senkinek jogát abszolúte nem tángáltam, mert rajtam kivül abban az időben a javaslat ellen egy lélek sem volt feliratkozva. Mármost: ellene iratkoztam fel a javaslatnak! Akik beszédemet végighallgatták, ki is állithatják a bizonyítványt arról, hogy ellenzéki beszédnek elég ellenzéki volt. Különben a túloldalról azok részéről, akik a javaslatok mellett iratkoznak fel, akárhányszor hallottunk ellenzéki beszédet, csupán a konklúzióban volt a különbség, amennyiben a túloldalon felirt szónokok a nagy ellenzéki beszéd után azt szokták mondani, hogy elfogadják a javaslatot. Én pedig, az ellenzéki oldalon feliratkozott szónok, kritikám után, tekintve azt a felfogásomat, hogy a költségvetést és indemnitást még egy szociális kormánynak is megszavazom — mert nem a kormánynak, hanem az országnak szavazom meg —

K ebből kifolyólag felszólalásomnak végén kijelentettem azt, hogy a javaslatot különben elfogadom. Ez volt röviden a történelmi szituáció. Ezután a mélyen tisztelt elnök ur a következő kijelentést tette. (Olvassa): „T. Nemzetgyűlés! Nem hagyhatom szó nélkül azt a téayt, hogy a képviselő ur ellene iratkozott fel a javaslatnak, s végeredményben mégis elfogadta. Kénytelen vagyok ezt szóvá tenni a házszabályok 202. §-a értelmében, amely szerint a képviselő urak a javaslat ellen, vagy mellette iratkoznak fel, felhívás sorrendje pedig az, hogy felváltva az ellene és mellette feliratkozott képviselők szoríttatnak fel. Rendes körülmények között ez a szavaim elején emiitett eljá-