Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
294 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hő 26-án, csütörtökön. Imre képviselő tette szóvá, aki azt kivánta, hogy a létszámcsökkentésnél két elvet érvényesítsek, egyrészt vegyem figyelembe a kvalifikációt, másrészt pedig ne nyugdíjaztassam a kiszolgált tisztviselőket. Ami az elsőt illeti, ennek r komoly értelme nem volna, hiszen az egész állami adminisztrációban alig páran vannak olyanok, akik engedéllyel kerültek kvalifikációhoz kötött állásokba és ha odakerültek, valószínűleg rászolgáltak erre munkájukkal, ami épen azt mutatja, hogy kiváltak és ezeket elbocsátani tulajdonképen a legnagyobb igazságtalanság volna. (Ugy van.) Azt a szempontot azonban osztom és érvényesítjük is, hogy a kipróbált, kiszolgált tisztviselők nem bocsáttatnak el. Nem áll az, amit itt Szabó József t, képviselő ur mondott, hogy deklasszifikáltattak a tisztviselők, hanem ellenkezőleg, előlépések történtek. Akkor látja ezt élesebb formában a képviselő ur, ha elmegy a vidéki városokba, ahol konstatálhatja, hogy míg azelőtt egy vidéki városban egy-két méltóságos ur volt, most esetleg száz is van. (Szabó József: Azért mégis leminősítették őket!) Ez nem leminősités! Ilyenkor kell, hogy épen a kipróbált munkaerő, amennyire csak lehet, rendelkezésre álljon és ezt természetesen bizonyos fokig figyelembe is vesszük. Szabó József igen t. képviselő ur kifogásolta, hogy a nyugdijasokat kirekesztettük a legközelebb esedékes segélyből. Nekünk lett volna a legkedvesebb, ha a nyugdijasokat is tudnók részesíteni ebben a segélyben. Itt azonban épen az a baj, hogy nekem nemcsak az a 200 millió nem áll rendelkezésemre, amelyet Straxisz igen t. képviselőtársam volt szives említeni, hanem az én tulajdonképeni bevételeim azok, amelyek a deficit fedezetén kívül rendelkezésemre állanak, ezek kell hogy megadják a későbbi időkre is a bázist arra. hogy egy egyensúlyozott állami költségvetést és államháztartást fenn lehessen tartani. Én is remélem azonban — amint a ministerelnök ur is mondotta —, hogy eljön majd az az idő, amikor a nyugdíjasokon is segiteni tudunk. Végeredményében nekünk az a hivatásunk, hogy olyan tisztviselői létszámhoz jussunk, amely az ország mai viszonyainak megfelel. Ezt keresztül kell vinnünk, akár akarjuk, akár nem. Azt is tudomásul kell venni, hogy a két év letelte nem jelenthet itt megállást, nem jelentheti azt, mintha a szanálás idején túl nekem további leépítésre nem volna szükségem. Nem ugy értem, hogy további létszámcsökkentés stb. szüksés:es, hanem igenis költségvetésileg folyton redukálni fog kelleni a kiadásokat éveken át, mert csak akkor fogjuk tudni a kiadásokat csökkenteni és a tisztviselői fizetéseket is rendezni. Ha azután itt ezenfelül még marad bevételi felesleg, méltóztassék megnyugodva lenni az igen t. képviselő urnák, hogy bárki lesz kormányon, bárki lesz a pénzügyminister, sohasem fog megfeledkezni a nyugdíjasokról sem. Méltóztassék megengedni, hog-y röviden a hitelélet köréből felvetett pár kérdést említsek. Bréhr Imre igen t. képviselő ur kérdezte, hogy tulajdonképen miket tervezek az illetékekre, az aranymérlegre stbire nézve. Erre vonatkozólag nem nkai-ok most részletekbe belemenni, csak annyit mondhatok, hogy kijelentettem, hogy ezt olyan kérdésnek tartom, melyet gyorsan el kell intézni. Az appropriáeiós javaslatban kérek erre felhatalmazást és garantálom, hogy a felhatalmazási javaslat szentesítése után három nappal az intézkedések meg is fognak történni. (Helyeslés.) Megszüntetni kívánom azokat az abszurd illetékeket, melyek ma jelentkeznek és rendkívüli nehézségeket támasztanak a hitelélet szempontjából. Csak pár példát hozok fel. Ha külföldi kölcsönt akarok felvenni, 2% illetéket kell váltóbélyegben lefizetni. Ezt le fogjuk szállítani 0-4%-ra. Ezáltal visszatérünk a normális állapotokhoz. A jelzáloghitel szempontjából, ami a legfontosabb, a bekebelezési illetéket esetleg egészen el fogom törölni (Élénk helyeslés.), vagy pedig legalább is csak olyan mérsékelt dolgot kívánunk megtartani, amely semmiféle különös terhet nem fog jelenteni. (Neubauer Ferene: Vissza kell térni a békebeli állapotra!) Általában véve tehát ezeket a könynyitéseket mi a magunk részéről meg fogjuk tenni az egész vonalon. Ami az a ranymérleg kérdését illeti, én most nem megyek bele abba a vitába, amely ebben a tekintetben folyt, csak arra akarok rámutatni elsősorban, hogy a rendelettervezet elkészült s hogy tényleg felmerült a belértékelés gondolata. En a jövő hét folyamán mindkét megoldást az érdekeltségek elé viszem, s majd akkor meglátjuk, mi fog leszűrődni, mint helyes és okos megoldás. Mindenesetre bármelyik fogadtatik el a kettő közül., egyre már most rámutathatok és ebben megnyugtathatom Paupera igen t. képviselőtársamat: Én nem vallom azt az elvet — mint mondják —, hadd hulljon a férgese. Nem lehetséges így eljárni, hanem tényleg óvatosan kell kezelni ezt a kérdést. Az a vállalat, amely tisztán konjunkturális alapon létesült, amelynek nincs gazdasági bázisa, amely nem illeszkedett bele szervesen a gazdasági életbe és ezért most életképtelenné vált, tényleg olyan férges valami, amelynek el kell puszjulnia, de óvatosan kell kezelni a megoldást azon vállalatok szempontjából, amelyek jórészt a viszonyok hatása alatt gyengültek el. Remélem, minden megoldásnál meg fogom találni azokat a módozatokat, amelyek ezeknek életképességét előmozdítják és megadják nekik a módot az átcsoportosításra, az átalakulásra; itt lesz nagy szerepe annak, szintén az illetékekkel kapcsolatban, hogy az illetékmentességet akarjuk keresztülvinni az úgynevezett fuzionálásoknál. {Helyeslés.) Ismételten szóvá tették a Nemzeti Bank kérdését. Leszögezhetem, hogy a Nemzeti Bank működésének megítélését általában helyesen fogták fel az egyes képviselő urak. Többet nem tudok mondani, mint amit a múltkor is mondtam, hogy egy olyan intézménnyel állunk itt szemben, amely egész Európa előtt megérdemli az elismerést. (Ugy van! jobb felől.) Itt nincsenek olyan megszorítások, amilyeneket méltóztattak mondani. Pár adatot hallottunk arranézve, hogyan nyújt hitelt, de mondhatom, mérlegelve a rendkívül nehéz gazdasági helyzetet, amellett, hogy a valutapolitikát a legszebben folytatja, igenis mérlegeli a gazdasági szempontokat is és ebben a válságos helyzetben segítségére siet a közgazdaságnak. Én annak az egyéniségnek a személyében, aki ma ezt az intézetet vezeti, találom a legnagyobb garanciát erre (Helyeslés.), mert egy európai szaktekintéllyel, sőt egy világszaktekintéllyel állunk itt szemben, akire — mint ismételten mondottam — csak büszkék lehetünk. (Helyeslés.) A Pénzintézeti Központ kamatpolitikáját is szóvá méltóztattak tenni. Erre vonatkozólag csak ennyit mondhatok: különösen én voltam az, aki a Pénzintézeti Központot, épen mivel állami jelleggel is bír, arra szorítottam, hogy olyan kamatpolitikát folytasson, amely tulajdonképen kihatással van az egyéb kamatpolitikára is. Természetesen ennek is vannak ha-