Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925, évi február hó 26-án, csütörtökön. 277 lyes összegeket hoz össze alaptőkének, akkor megérdemelné az illető község-vagy vidék, hogy hitelszövetkezete különösebb módon is meg­segíttessék. Én itt arra gondolnék, hogy a pénz­ügyi kormányzat a vidéki hitelszövetkezetek alaptőkéjét is bizonyos módon üzletrészek jegy­zésével támogatná, természetesen ott, ahol arra a garanciák megvannak. Az alaptőke nagyságától függ, hogy a vi­déki hitelszövetkezet milyen összegű hitelkeret­tel rendelkezik. Az OKH szabályai szerint az alaptőkének körülbelül háromszorosát szokták hitelkeret gyanánt nyújtani. Nagyfontosságú volna tehát, ha a pénzügyi kormányzat kiegé­szitené ezeknek a vidéki hitelszövetkezeteknek az alaptőkéjót, mert ez a" jegyzett üzletrész há­romszorosát jelentené hitelkeret gyanánt. Ami kor én most bizonyos módon az OKH érdekében vagyok bátor szót emelni, nein tudom elhall­gatni, hogy bizonyos aggályos jelenséget is lá­tok az, OKH ügyvezetésében. Nem ismerem belső dolgaikat olyan részletesen, hogy százszázalé­kos kritikát mernék mondani róluk. Engem azonban rendkivül aggaszt az, hogy midőn az OKH a vidéki hitelszövetkezetek számára hitel­keretet nyit, itt igen magas kamatlábat ir elő a vidéki hitelszövetkezeteknek. Például annál a hitelszövetkezetnél Is, ^ amelynél működöm és amelynek ügykezelésébe betekinteni tudok, azt látom, hogy a rendes hitelkeret az OKH-tól 26%-kai érkezik le vidékre, a rendkívüli hitel­keret pedig 32%-kai. Én nem tudom, miért drá­gul meg a Nemzeti Bank által 12-5% kamatláb­bal nyújtott pénz ilyen súlyos mértékben, mire az rendelkezési helyére lesz bocsátható. Midőn a pénzügy minister urnái egy alkalommal mint képviselő, hitelügyek miatt deputációba.n vol­tam, azt mondotta, hogy maga is látja, hogy bizonyos leépítéseket kellene az OKH-nál vé­gezni, mert ez az oka, hogy t. i. ezek a leépíté­sek még nem történtek meg, hogy ilyen magas kamatlábat kell szednie. Rendkivül fontos volna, hogyha az OKH ebben a tekintetben is revideálná álláspontját és amennyire lehet, se­gítene ezen a bajon, mert ha ezen az utón ha­lad és ezen a bajo.n nem tud segiteni, akkor a törvényhozás által számára kontemplált altruisztikus szerepét nem tudja betölteni. 1923 : XXIII, tcikk egyik szakasza által nyújtott kedvezmény módot adott az úgyneve­zett körzeti hitelszövetkezetek létesitésére. Tu­domásom szerint az. öt mezőgazdasági kamara területén hat ilyen körzeti hitelszövetkezet mű­ködik. Az én információm szerint — ismét hoz­záteszem, hogy ámbár hiteles helyről kaptam ezt, nem mernék megesküdni reá, hogy ez igy van és ebben a tekintetben is szerettem volna a pénzügy minister ur figyelmét felhivni — a kör­zeti hitelszövetkezetek voltaképen a közép­és nagyobb birtokosok számára nyújtanak hitelt és ezek hiteligényeit volnának hivatva kielégíteni. Amint ez általában igy van elter­jedve az országban, a kormány a körzeti hitel­szövekezeteket alaptőkejegyzéssel is támogatta, ami a kisemberek hitelszövetkezeteinél nem tör­ténik meg. Azután információm szerint a köz­pont ezeknél a körzeti hitelszövetkezeteknél a 12-5%-os kamatlábhoz csak 3-5%-ot számit hozzá, úgyhogy a közép- és nagybirtok az OKH központtól 16%-kai kapja meg a hitelt, holott a kisemberek, akik mégis csak megérdemelnék, hogy — ha segiteni akarunk rajtuk — foko­zott mértékben az ő igényeik legyenek kielé­gítve: 26—32%-kai kapják meg a központtól ezt | a hitelt. Ez olyan dolog, amely bizonyos aggo­dalmakat támaszt a kisemberekben, rendkivül fontos volna tehát, hogy ezen a bajon segítve legyen. _ ­Egy másik ügy, amelyre vonatkozólag szin­tén intézkedést szerettem volna kérni a pénz­ügyminister úrtól, a szőlőkölcsön ügye. Már a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgya­lásánál többen beszéltek erről a dologról s meg­ígérte a földmivelésügyi minister ur is, hogy tőle telhetően segiteni fog ezen a bajon. Azon­ban a ház a szőlőtermelők felett egyre jobban ég: itt volna a legfőbb ideje, hogy megindulja­nak a tavaszi munkák, ha az üzemi kölcsön lehetővé volna téve. A földmivelésügyi tárca költségvetése tárgyalása alkalmával a két év­vel ezelőtt rendelkezésre bocsátott összeg 40-szeresét voltam bátor, mint a szőlőtermelés mai helyzetével ismerős, kérni, és nagyon óhaj­tanám, hogy a pénzügypúnisterur. ebben a te­kintetben ifi sürgősen intézkednék. Még csak egy dolgot vagyok bátor felemlí­teni, amely annak a keresztény szellemnek szempontjából, amely szellemnek pártom egyik letéteményese kivan lenni a közéletben, igen aggályosnak mutatkozik egy vidéki jelenség te­kintetében. Abban a városban, amelynek kép­viselője vagyok, a Nemzeti Bank fiókot létesí­tett. A város igazán nagy költséggel emeletes épületet építtetett a Nemzeti Bank tisztviselői­nek igényei szerint berendezve. Méltóztassék el­képzelni,' mit jelentett ez 1924-ben! A legna­gyobb kényelemmel berendezve létesítette ezt a palotát Gyöngyös városa a Nemzeti Bank ot­tani fiókjának. Amikor aztán megjelent a cen­zorok névsora, akik a hiteligényeket lesznek hivatottak Gyöngyösön kielégíteni, abból azt láttuk, hogy Gyöngyös városának közgazdasá­gát nyolcan képviselik ebben a 12 tagból álló eenzurátusban. Engem soha az életben nem vezetett lár­más antiszemitizmus — ezt nem tartottam okos dolognak —, bizonyos mértékben azon­ban mégis szükségesnek tartottam; azt, hogy az arány, a proporció minden dologban meg­legyen. (Szomjas Gusztáv: Numerus clausus!) Talán nem is a numerus clausus, de mégis számunknak, anyagi helyzetünknek megfelelő elhelyezkedést jogosan várhatunk. Mégis a között a nyolc ember között, akik Gyöngyös városát képviselik ebben a cenzori intézmény­ben, csak három keresztényt találtam. (Szom­jas Gusztáv: Rossz véleményük van!) Én tu­dom azt, hogy az ottani fióknak derék vezető­sége van s igy ez talán nem fog a hitelügyek­nél semmiféle veszedelmet jelenteni, nekem azonban, mint képviselőnek, igen nehéz azután az olyan bankpolitikát és az olyan pénzügyi kormányzatot képviselnem, amelyben ez lehet­séges. Én tudom, hogy a pénzügy minister ur ártatlan ebben, azt hiszem azonban, a Nemzeti Bank központi vezetőségében valaki nem ár­tatlan ebben a dologban. Hogy ez megtörtén­hetett, azért voltam bátor a minister ur figyel­mét erre felhivni, mert hiába mondja magát mindkét párt akár százszorosan is keresztény pártnak, ha a valóságban azután épen a Legfon­tosabb kérdésben az a keresztény elem igy je­lenik meg, akkor -sohasem hiszik el nekünk, hogy őszintén szolgáljuk a keresztény irány­zatot. Ezeket voltam bátor a pénzügyi tárca költ­ségvetésénél röviden elmondani. Pártom egyéb­ként a legteljesebb bizalommal viseltetik a pénzügymiuister ur iránt s ezért az ő költség­vetését elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki iGyörgy jegyző: Tamássy József! NAPLÓ xxx. •h\

Next

/
Oldalképek
Tartalom