Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
A Yeniseigyűlés 38t ütése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. 271 általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Einök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Forgács Miklós! Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos elismeréssel kell lennünk a kormány iránt azért, hogy tiz év után az első költségvetést a nemzetgyűlés elé terjesztette. Én annak összegével, számszerűségével nem kivánok foglalkozni, hiszen ez az a tárca, amelyből részben majdnem az összes többi tárcák is táplálkoznak. Tudatában kell hogy legyen mindenki annak, hogy az elvesztett háború, a forradalmak, stb. után ujabb adónemeket kell kreálnia a pénzügyi kormányzatnak, és el kell ismernünk azt, hogy nem passzióból szavaztuk meg a forgalmi adót és más adónemeket, hanem felborult államháztartásunk követelte meg azt, hogy a kormány uj adónemekkel jöjjön a nemzetgyűlés elé. Elismerem, hogy ezeknek az adónemeknek egyes tételei nem igen kedvező hatással vannak az adófizető polgárokra, de én magam is mindig megnyugtattam őket, hogy ezzel számolnunk kellett, és hogy azokal mindig a teherbíró képességhez fogjuk szabni. Nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel, hiszen megnyugtatott a pénzügyminister ur azzal a kijelentésével — amiről már a künnlévő publikum is meggyőződhetett —, hogy a forgalmiadó-rendszernél általunk annyiszor kifogásolt jutalékrendszert megszünteti. Az adófizető polgárok tulajdonképen nem az adóösszeg nagyságát sokalják egyik adónemnél sem, hanem az azzal járó szekatúrákat és a nagy bürokratizmust. Gaal Gaston t. képviselőtársam már reámutatott arra — és ezt nekem csak ki kell egészítenem —, hogy az ilyen eljárás mennyire terhes az adófizető polgárokra nézve, és hogy az milyen ellenszenvessé teszi az adófizető polgárok előtt az adókivető és adóvégrehajtó közegeket. Mi elismeréssel adózunk a pénzügyminister urnák azért, hogy a forgalmi adónál a jutalékrendszert megszüntette, azonban bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy itt ne méltóztassék megállani, mert bizonyos fokig ezen a téren még mindig varinak anomáliák, amelyeket minden körülmények között meg kell szüntetni. Csak egy példát hozok fel ennek illusztrálására, hogy meggyőzzem a pénzügyiminster urat arról, hogy az adókivető és az adó ellenőrzésével megbízott közegek, az u. n. fináncok — nem mondom, hogy mindig rosszhiszemüleg, lehet, hogy pusztán tévedésből — szintén legtöbbször követnek el hibát. Ha az adófizető polgár, talán tudatlanságból is, valamilyen mulasztást követ el az adózás terén, mingyárt ráfogják, hogy adócsalást követett el és rögtön a legnagyobb bírságot róják reá. Az egyenlő elbánás elvéből kiindulva kérem a pénzügyminister urat, hogy ugyanilyen büntetést szabjon ki a végrehajtó közegekre is, ha tudva, indokolatlanul üldöznek adóalanyokat. Ha adómorált követelünk az adófizető publikumtól, akkor joggal megkövetelhetjük, hogy az adóvégrehajtó közegek is tartsák be az adómorált. (Helyeslés a, jobboldalon.) Mit tapasztalunk a forgalmi adó terén? Az egyik választómmal, névszerint Nóvák Istvánnal, megtörtént az, hogy fuvarba ment és lerótta érte a forgalmi adót, de fuvarját urasági fuvarnak minősítették, pedig az csak mezőgazdasági fuvar volt. Ez a Nóvák István a következő évben, bár a lova megmaradt, fuvart már nem végzett s mégis a finánc arra való hivatkozással, hogy az előző évre forgalmi adót fizetett fuvar után, az idén is megrótta ugyanazzal az összeggel fuvar után. Már most mit tehet az a szegény ember egyebet, mint hogy elmegy a községházához és községi bizonyítványt kér az elöljáróságtól, amely bizonyítja, hogy ő fuvart soha, senkinek nem teljesített. A bizonyítványt el is fogadják, el is engedik forgalmi adóját, de ugyanakkor — s ez jellemzi a mi adminisztrációnkat — négy fizetési ivet kap. Az egyikben arra hívják fel, hogy a forgalmiadó-birság kiszabása elleni fellebbezéséhez csatolt községi bizonyítvány bélyeghiánya miatt fizessen 1 korona 80 fillért aranyban; a másodikban felhívják arra, hogy a forgalmi adó megfizetése ellen beadott panaszához csatolt községi bizonyítvány bélyegilletéke fejében fizessen 1 korona 80 fillért aranyban; a harma^ dikban felszólítják arra, hogy a forgalmi adó megfizetése elleni panasz.Jbélyegilletéke fejében fizessen 1 korona 20 fillért aranyban; végül a negyedikben arra szólítják fel, hogy a forgalmiadó-szabálytalanság miatt kirótt pénzbírság elengedése tárgyában beadott fellebbezés bélyegilletéke fejében fizessen 11 korona 60 fillért aranyban. A községi bizonyitvány alapján tehát elengedték neki a 180.000 korona forgalmi adót, de fizetett összesen — amellett, hogy járkálnia kellett ide-oda —185.000 koronát bélyegilleték és más egyéb címeken. Ez csak egy eset, Annak a forgalmistának — mert nálunk így nevezik —, annak a fináncnak községi elől járósági bizonyitvány nélkül is el kellett volna fogadnia valónak azt, hogy ez az ember nem fuvarozott és meg kellett volna őt kim élni attó 1 , hogy az elöljárósághoz járjon bizonyitvány kiállításáért, és hogy hozzám is eljöjjön panaszával. Hiszen az a vasúti költség is ujabb 180.000 koronájába került, amely akkor merült fel, amikor panaszával hozzám jött és azt mondotta, hogy nem az összeg bántja, hanem az igazságtalanság. Ezzel csak arra akarok rámutatni, igen t. pénzügyminister ur, hogy az adófizető polgárok a forgalmi adónál nem azt nehezményezik, hogy azt az adót meg kell fizetniök, hanem az zz;i' járó szekatúrákat. Amikor a kisgazda elmegy fuvarra és kijönnek a fináncok, hogy megróják forgalmi adóval, s a gazda felmutatja a forgalmiadó-könyvét, a fináncok azt nem fogadják el, s megállapítják más egyéb jövedelme alapján, hogy nem annyit vett be. Ha az illetőnek van, mondjuk, 25 hold földje, akkor hogyan lehet elválasztani a forgalmi adó szempontjából az illető gazda fuvarjövedelmét a 25 hold föld jövedelmétől? A vége az, hogy kirónak rá ennyi és ennyi millió korona forgalmi adót és azt mondják neki, hogy tessék ezt megfizetni! Az emberek már megunják a folytonos fellebbezést. Ugyanez áll az iparosra nézve is. Tudjuk, hogy gazdasági pangás van minden téren. Tudomásom van arról, hogy például egy olyan asztalos, aki vásárra készít bútorokat és r elmegy egyik vásárról a másikra, egy-egy vásáron nem tud eladni csak egy-egy darabot, r s azt a pénzt, amit ezért az egy-két darabért kap, még aznap megeszi és odafizeti fuvarba. Ezzel szemben, ha, mondjuk, ötször-hatszor elviszi ugyanazt a bútort vásárra, ugyanannyiszor kell neki forgalmi adót fizetni, úgyhogy amikor egy közönséges falusi helyen használt széket el tud adni, forgalmi adóban már nem három százalékot fizet, hanem a butor árának a felét kell odafizetnie forgalmi adóban. Ez rettenetes elkeseredést szül. Meg kellene ke:-;<>*
