Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. anyagkérdéseket rendezni, hanem a munkáskezekben rejlő értéket is biztosítani kell és épen ezért szabályokat kell felállítani, amelyek a munkás és munkaadó közötti viszonyt rendezik. Úgyszólván 6 esztendeje mar, hogy utána vagyunk a forradalmaknak, mégis a villamos vasutak ügyvitele még mindig labilis alapokon nyugszik, még mindig törvények és szabályok nélkül vezettetik. Most legutoljára az elmúlt év október 31-én megjelent ugyan egy szabályzat, az úgynevezett szolgálati szabályzat, ez azonban az alkalmazottak megkérdezése és véleményének meghallgatása nélkül lépett életbe s most az alkalmazottaknak nincs módjukban, hogy erről a szolgálati szabályzatról, amely sérelmes pontokat is foglal magában, véleményüket elmondhassák. Néhány héttel ezelőtt a villamos vasuti alkalmazottak egy szakgyülést kívántak tartani a régi Országházban, ezt a nagygyűlésüket azonban, amelyen ezzel a szolgálati szabályzattal kívántak foglalkozni, valamint azokkal az illetmény- és nyugdíjszabályzat-tervezetekkel, amelyekről hallunk, bölcs rendőrhatóságunk betiltotta. Előbb ugyanis megkérdezte a vállalat igazgatóságát, vájjon helyesnek tartja-e azt, hogy az alkalmazottak ezekben a kérdésekben állást foglaljanak, és miután a munkaadó, a villamos vasutak igazgatósága ugy nyilatkozott, hogy nem tartja szükségesnek, hogy az alkalmazottak ebben a kérdésben felfogásukat kifejezésre juttassák, a rendőrség betiltotta a gyűlést. Hol juttassák kifejezésre panaszaikat, sérelmeiket az érdekeltek, ha gyűlésüket betiltják, ha nem adnak módot arra, hogy ilyen szabályzatokkal szemben, amelyben végeredményben mégis csak róluk intézkednek, véleményüket elmondják? Épen ezért kénytelen vagyok ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé hozni, bár a házszabályok nem adnak módot arra — de nem is akarok a Ház szive s türelmével visszaélni —, hogy ezekről a szabályzatokról, a már életbeléptetett szabályzatról, valamint a tervezetekről véleményemet elmondjam. Kívánságom csupán az, hogy a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívjam erre, hogy — amint a törvénykészitésnél is mindig meghallgátja az érdekeltségek véleményét— ez esetben i is adjon módot arra, hogy a villamos vasuti J alkalmazottakat is hallgassák meg, mielőtt akármilyen szabályzatot, amely reájuk Jelent kötelezettségeket és terheket, életbeléptetnének. Életbeléptették a szolgálati szabályzatot, de ezek után sem tudják a villamos vasuti alkalmazottak, hogy vájjon közalkalmazottak-e, vagy pedig egy privát kapitalista társaság alkalmazottai-e. A szabályzat 3. Va ugyanis kimondja, hogy a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnoknak tekintendő a villamos vasuti alkalmazott, de viszont a tekintetben, hogy a közhivatalnoki, közalkalmazotti jogokat is biztosítsák számukra, a szolgálati szabályzatban semmit sem találunk. Nem megyek végig az összes szakaszokon, nem boncolom ezt a szabályzatot, de nagyon érdekes a 4. § is, amelyből nem tudom megállapítani azt. vájjon ez a szolgálati szabályzat a háborús éveket, amelyeket az alkalmazott a harctéren, vagy bevonulva a katonaságnál töltött, be akarja-e számítani nyugdíjjogosultság tekintetében, vagy nem; be akarja-e számítani szolgálati éveiket, vagy nem, mert ebben a tekintetben nagy homály takarja az egészet és ebben maguk az alkalmazottak sem tudnak tisztán látni. Tudják azt, hogy nyugdíjilletméévi február hó 25-én, szerdán. 251 nyékre azoknál, akik a háború alatt bevonultak, az illetmény 3%-a helyett 6%-ot vonnak le, de nem tudják, hogy e külön kötelezettségükkel szemben milyen jogokra támaszthatnak igényt. Nagyon sok részletét nem ismertethetem a szolgálati szabályzatnak részben a házszabályok miatt, részben azért sem, mert a t. Ház figyelmét sem akarom túlságosan igénybe venni, de mint mondottam, igen sok kifogásaik, panaszaik vannak az alkalmazottaknak, amelyeket feltótlenül a kereskedelemügyi minister ur megszivlelésébe ajánlok és kérem, adjon módot az érdekelteknek arra, hogy véleményeiket elmondhassák. Nagyon érdekes a szolgálati szabályzatnak az a része is, amelyből a munkaidő kérdése nem állapitható meg. Azt mondja ugyanis a szolgálati szabályzat, hogy az alkalmazott minden idejét — tehát a munkaidőt — tartozik a vállalat rendelkezésére bocsátani; rendkívüli esetekben a munkaidőn kivül is tartozik a vállalat rendelkezésére állani, de hogy mennyi a rendes munkaidő, s hogy az pl. 8 óra, vagy ennél több, vagy ennél kevesebb, ennek szabályozása a szolgálati szabályzatból kimaradt. Ha végigtanulmányozzuk a szolgálati szabályzatot, arra a konklúzióra jutunk, hogy ebben terhek vannak, amelyek a villamos vasuti alkalmazottakat sújtják, de jogok nincsenek, amelyek részükre védelmet kellene, hogy biztosítsanak. Épen ezért ez ellen óvást emelünk és kérjük a kereskedelemügyi minister urat, hogy adjon módot a szolgálati szabályzat módosítására. Még inkább kétségbeejtő és még inkább aggodalmat kelt a villamosvasúti alkalmazottaknál az az illetményszabályzat-tervezet, amely ugyan még nincsen hivatalosan életbeléptetve, s amelyet még senkisem ismer hivatalosan, de tudott dolog és nyílt titok, hogy ez az illetményszabályzat-tervezet, amely már ki is van nyomva s amelynek csak a kereskedelemügyi minister ur által való jóváhagyását várják, fog életbelépni. Ha ez igy, ahogy van, életbelép, akkor a villamos vasuti alkalmazottak között teljes joggal a legnagyobb felháborodást fogja kivátaltani. Ugyanis a régi állapotokkal szemben ahelyett, hogy javulást jelentene, nagy visszaesést eredményez, ami pedig egyáltalában nem kívánatos. Ez a visszaesés elsősorban magában az illetményben jut kifejezésre. Az eddigi rendszer az volt, hogy a szolgálati évek alapján minden alkalmazott abban az illetményfokozatban, amelybe besoroztafik. elérte a legmagasabb fokot. Ezt elérte a villamos kocsivezető 14, a kalauz pedig 15 év után. Kezdő fizetése vol "kében 1250 aranykorona, amely 15 év után ^dOO koronára emelkedett. Most az igazgatóság uj rendszert akar életbeléptetni és nem a szolgálati évek alapján akarja az alkalmazottak számára biztositani ezt a fizetést, hanem fizetési fokozatokat állapit meg; ezt ugyan részben automatikusan elérik a villamos vasuti alkalmazottak, amit azonban békében 15 év alatt értek el, azt ezután csak 30 év alatt fogják elérni. Ez olyan óriási visszaesés, amelyet szociálpolitikus és egyáltalában az, aki a munka megbecsüléseért harcol és küzd, el sem tud képzelni és el sem fogadhat. Súlyosbitja ezt a szabályzatot az, hogy ezt a fokozatot is csak az esetben éri el a villamos vasuti alkalmazott, ha etekintetben az igazfiratóság őt előmozdítja, illetőleg, ha az előhaladása elé akadályokat nem gördit. Mert az illetményszabályzat szerint joga van akadályokat görditeni, amennyiben a 7. § kimondja, hogy az NAPLÓ xxx 3i