Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-377
A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hó 17-én, kedée 1. Î7 Forgács Miklós jegyző (olvassa): 14. cím. Földbirtokrendezési szolgálat és gazdasági műszaki hivatal. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 251.885. Elnök: Elfog-adtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 2.090. Elnök: Elfogadtatik. Forgáes Miklós jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Református kovácsházai telepkezelőség dologi kiadásaira és telepleszámolási költségekre 420. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. A Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége igazgatási és kezelési költségeire 580. Elnök: Elfogadtatik. Forgáes Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. Kegyúri és közterhekre 11.660. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. rovat. Perköltségekre és vegyesekre 140. Elnök: Elfogadtatik. Forgáes Miklós jegyző (olvassa): 5. ( rovat. Földbirtokreform végrehajtásának előniozditása érdekében szükséges kiadásokra 5.500. Elnök: Elfog-adtatik. Strausz István: T. Nemzetgyűlés ! Schandl Károly államtitkár ur felvilágosítását Papp egyetemi tanár ur tudományos munkájára nézve köszönettel tudomásul veszem és tudomásul veszem az igen t. ministerelnök ur felvilágositását is a nemzetközi vámkikötőre,^ valamint a Duna szabályozás rendezésére nézve. Itt azonban kénytelen vagyok megjegyezni, sőt hangsúlyozottan kiemelni, hogy azokat a momentumokat, amelyek a kormányt arra indították, hogy ezeket az építkezéseket átvigye a mhiisterelnökséghez... Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat fig3 r elmeztetni, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólani. A képviselő ur a földbirtokreform végrehajtásának előmozdítása érdekében szükséges kiadásokhoz iratkozott fel s igy reflexiókat megelőző felszólalásokra, melyek nem a tárgyra vonatkoznak, nem tehet. Strausz István: A költségvetés indokolásában kellett volna ezeket kifejteni, akkor nem merült volna fel közöttünk a polémia. A rendkivüli átmeneti kiadások 5. rovatánál feltűnőnek találom, hogy amikor ebben a rovatban a földbirtokreform végrehajtásának előmozdításáról van szó, akkor 5500 koronát irányoz elő a t. földmivelésügyi minister ur a rnult évi költségvetésnek ugyanezen célra előirányzott 98.007 koronájával szemben. Ne méltóztassanak akkor panaszkodni — mint az általános vitában sokan tették —, hogy a földbirtokreform végrehajtása akadozik. Én a földbirtokreform végrehajtásának nehézségeit nem abban látom, hogy ki méltóztatott emelni a t. földmivelésügyi minister urnák az általános vita során, hogy az ÜFB-t nagyon megköti az, hogy neki a földbirtokrendezés eseteit is perrendszerű alapokon kell tárgyalnia. Ez a perrendszerű tárgyalás érdeke a megváltást szenvedő uradalmaknak, de még nagyobb érdeke az igénylők tárgyilagos kielégítésének.^ Ha t. i. a földbirtokreform keretében nem érvényesitenék a perrendszerti tárgyalás követelményeit, akkor még sokkal több igénylőt zárnának ki a földbirtokjuttatás jótéteményéből, mint az jelenleg történik. Egyébként nem helyeselhetem, hogy a magas bíróságot ilyen szempontokból ebben a Házban egy minister megbírálja és működését kritika tárgyává teszi. Ezen magas bíróságnak megkritizálására ilyen szempontból még az igazságügymin ister ur sem illetékes és hivatott. Az a maga bírói feladatkörét mondhatom, tökéletesen végzi, teljesítményei páratlanok és én annak csak egyik vezetőjére, Börcsök Andor másodelnök úrra gondolok, aki mint biró is (Kiss Menyhért: Derék ember!), de mint tisztviselő is példaképen áll előttünk. (Ugy van! Ugy van! — Kuna P. András: Éljen Börcsök!) Nincs ebben az országban hozzá fogható funkcionárius, aki mindenét áldozza ezért az ügyért és az országért. (Temesváry Imre: De a többi is nagyon jó!) Ne méltóztassék, tisztelt földmivelésügyi minister ur, félreérteni, azért hozom ide ezt a kérdést, mert azok a kijelentések, amelyeket a t. földmivelésügyi minister ur az általános vita során a bíróságra nézve tett, a népben tévhitet támasztanak. Meginog bennük a bizalom a bíróság iránt és azt hiszik, hogy ez a magas bíróság csak a nagyuradalmak érdekeit szolgálja. Én talán illetékes vagyok annak a, megállapítására, hogy ezt a bíróságot sem jobbról, sem balról befolyásolni nem lehet. Az én kerületemben 15 nagybirtok van — talán egy kerületben sincs annyi — és egy esetben sem észleltem azt, hogy a bíróság valamelyik oldalra hajlott volna. Azt sem észleltem, hogy ne minden erejével iparkodott volna dűlőre juttatni a földbirtokreform ügyét az én kerületemben. Az ország más részeiben is jogosulatlan, ha a bíróság ellen panaszt emelnek és ez csak abból eredhet, hogy a bíróságot a maga szervezetének összetételében és felfogásában helytelenül ismertették ineg. Ezen a téren sok hiba történt, amely félrevezette a népet, úgyhogy most már nem bíznak sem a minister urban, sem a bíróságban. A minister ur hivatali elődje, néhai Szabó István — aki iránt nagy tisztelettel viseltetem —, ebből a székből hangoztatta a novella tárgyalása alkalmával, hogy ő az igénylőknek ügyésze. Ez a kijelentés a szélrózsa minden irányába, a legirisebb kunyhóba is eljutott, és utána a nép szinte precesszióval ment a földmivelésügyi ministeriumba, nyalábszámra vitte oda a kérvényeket, mert az a tudat alakult ki a szegény népben, hogy a bírósággal szemben a földmivelésügyi min ister ium az ő ügyüket diadalra segíti. Később, mikor a viszonyok kifejlődtek, mikor a félrevezetett nép látta, hogy ez csak politika volt, hogy reményeit csak felcsigázták és érezte, hogy csalódott, elfordult a nép legnagyobb része a kormánytól és elfordult a bíróságtól is, és a bizalma megszűnt. (Schandl Károly: Az már nem! — BarlaSzabó József: Igen szépen megy a dolog! — Kuna P. András: Lehetetlen helyzet! Ahol nincs, nem lehet adni!) Azért beszéljük itt meg ezt a dolgot. Azt hiszem, hogy kijelentésemet sem a minister ur, sem a képviselő urak nem fogják félreérteni, mert én csak a jó ügyet akarom szolgálni és azt akarom, hogy a népet mi vezessük (Helyeslés), nehogy ő maga csináljon magának politikát, ami sok vidéken már észlelhető, mert ebből nagy bajok származhatnak az országban. Én a földmives nép iránt lelkesedem és annak boldogitásáért és szebb jövőjéért minden erőmet, minden munkámat feláldozom. De viszont sohasem mondok neki olyant, amit nem tudok teljesíteni. (Élénk helyeslés.) Inkább kevesebbet igérek, de többet teszek. Ez vezesse a maga feladatkörének megoldásában a t. földmivelésügyi minister urat is. (Csontos Imre: Az a kérNAPLÓ XXX. ;:
