Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. tási ágnak, amikor azok a csapatok elhelyezésére feleslegesekké váltak, maga a honvédelmi igazgatás alig rendelkezik már olyan épülettel, amely erre a célra átalakítható volna. Ha valahol mégis valamelyes helyet találunk a laktanyákban, azt átalakítjuk most már tiszti és altiszti lakácsokká, úgyhogy ezúton igyekezzünk ezen a bajon segíteni. (Helyeslés.) A laktanyák tatarozása kérdésében jelenleg több várossal megbeszélések és alkudozások folynak olyan irányban, hogy a laktanyatulajdonos városok térítés nélkül adják át a honvéd kincstárnak a laktanyát 40 évi, illetőleg bizonyos évi használatra s ezzel szemben a honvédségi közigazgatás vállalja annak fentartását. • Ez, azt hiszem, olyan kivezető ut, amelyre egy pár város eddig is már örömmel lépett rá. A térítések kérdésében már voltam bátor a múlt évben egy törvényjavaslatot előterjeszteni, amelyben a téritések "Bizonyos valorizálását vettük kilátásba, és ebben a törvényjavaslatban az volt meghatározva, hogy a honvédelmi minister a pénzügyministerrel egyetórteleg állapítja meg a valorizáció kulcsát. Mielőtt azonban ezt a törvényjavaslatot tárgyaltattam volna, természetszerűleg tájékozódni kívántam a laktanya-tulajdonosok igényeiről, hogy ebhez tudjam aztán mérni esetről-esetre a valorizáció megállapítását. S itt I aztán olyan kívánságok merültek fel és olyan óriási valorizálást kívántak, hogy csak egy példát említsek, a régi békebér tízszeresét kívánta egy város aranyban, úgyhogy világos volt. Hogy ezt a törvényjavaslatot hiába fogadjuk el, mert ezzel célt elérni nem fogunk. Most azon az alapon állok, hogy amelyik laktanya-tulajdonos elfogadja ezt az egyességet, annak a lakbérrendeletekben megállapított mindenkori lakbérhányadot térítem meg. (Szomjas Gusztáv: Nem csendőrségi laktanyákról van szót) A csendőrségi laktanyák a belügyminister ur hatáskörébe tartoznak, én itt most csak a katonai laktanyákról beszélek. Azt hiszem, hogy ez is bizonyos megnyugvást fog kelteni és bizonyos átmeneti könnyebbséget fog jelenteni a laktanya-tulajdonosokra. Végül itt a csapatok címénél még megemlítem, hogy a múlt évben mint teljesen uj intézményt, felállítottunk egy altisztnevelő- és képző-intézetet, amely jelenleg a jutási táborban van elhelyezve, és amelynek a, célja az, hogy a hivatásos altisztikar pótlásáról gondoskodjunk (Helyeslés.) jobb és előre nevelt elemek utján. (Helyeslés.) A legnagyobb örömmel jelenthetem, hogy ez az újítás minden várakozásomon felül vált be. Tervbe volt véve egy négy évfolyamból álló nevelő-intézet, amelynek első évfolyamába egyelőre ötven fiút akartunk felvenni, azonban oly számos volt a jelentkező és oly sok volt köztük aránylag a magasabb előképzettségű egyén — volt köztük akárhány olj^an is, aki négy vagy öt gimnáziumot végzett —, hogy az eredeti tervet megváltoztattuk és egyszerre három évfolyamot állítottunk fel, az elsőt, másodikat és harmadikat — a tudományos előképzettséghez viszonyítva —-, úgyhogy 1926-ban már ez az altisztnevelőintézet, azt hiszem, egészen elsőrendű anyagot fog az altisztek pótlá sara a honvédségnek juttatni. (Helyeslés.) A 4. címnél a Ljidovika-Akadémiánál igazán nem sok mondanivalóm van. Itt csak azt akarom röviden megemlíteni, hogy míg a háború előtt két hadapród-iskolából és a Ludovika-Akadémiából összesen évente 300 tiszti évi február hó 25-én, szerdán. 239 egyén jutott a honvédségnek, és ezzel pótolták a honvédség tiszti állományát, addig ma, amikor az egész tisztnevelés tisztán a LudoyikaAkadémiára van bazirozva, ez az intézet évente 150 tiszti utánpótlást szolgáltat a hadsereg részére. Elhangzott itten az a megjegyzés, hogy a Ludovika-Akadémián a 600 növendék mellett — t. i. négy évfolyamban az összállomány 600 akadémikus — túlnagy a tan- és a nevelő-személyzet száma. Ha ezt nem katonai szemmel nézzük, hanem mondjuk polgári nevelő-intézetekkel hasonlítjuk össze, akkor ez feltétlenül helytálló. Azonban méltóztassék meggondolni azt, ho_gy a Ludovika-Akadémián nem egyirányú szakképzés folyik, hanem gyalogsági, lovassági, tüzérségi és műszaki tisztek lesznek kiképezve, tehát természetszerűen minden fegyvernemnek külön kell hogy legyenek ott oktatói. Azonkívül a teljes tudományos képzettséget^ adjuk meg nekik és a teljes katonai képzettséget is, amihez megint külön-külön egyén szükséges, mert hiszen az csak természetes dolog, hogy például a világtörténelem tanára, akinek tudósnak kell lennie, valószínűleg nem lesz egyszersmind egészen elsőrendű zászlóaljparancsnok is. Ezek azok az okok, amelyek aránylag mindenesetre nagyobb tanszemélyzetet, nevelőszemélyzetet követelnek meg ennél az intézetnél, mint amennyi valamely hasonló polgári intézetnél szükséges volna. A Ludovika-Akadémiával kapcsolatban térek rá arra, amit az előadó ur már szintén szíves volt megemlíteni, t. i. a katonai havidíjasok rangosztály-számozásának helyesbítésére. Egészen helyesen mondta az igen t. előadó ur, hogy a rangosztály-átszámozás tulajdönképen onnan indult ki, hogy a mai kis honvédséghez képest nagyon sok volt a tábornoki rendfokozat. Olyan tábornoki rendfokozatok is voltak, amelyek csak a háború alatt keletkeztek — yezérezredesi rendfokozat —, amire egyáltalán nincs többé szükségünk. Csak természetes volt, hogy ez a rendfokozat töröltetett és hogy ennek következtében a rangszámok helyesbittettek. Itt csak arra akarok rámutatni épen a Ludovika-Akadémiával kapcsolatban, hogy ez a rendezés még nem. tette volna szükségessé azt, hogy a hadnagyi rangfokozatot töröljük. Az a körűimén} 7 , hogy a hadnagyi rangfokozatot töröltük, a lapokban is meglehetős vita tárgya volt, és a legnagyobb meglepetésemre általában inkább mint szomorú eseményt pertraktálták. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szemben rámutassak az intézkedésnek tulajdonképeni okára. Amint méltóztatnak tudni, a LudovikaAkadémia ma már nem középiskola, ^ hanem egyetemi rangú intézmény. Csak érettségit Jett egyének juthatnak a Ludovika-Akadémiába, ahol még négy évig a legszigorúbb katonai fegyelem alatt intézetben tartva képezik ki őket. Az Akadémia növendékéi tehát a középiskola elvégzése után úgyszólván még négy egyetemi évet végeznek. Anomália volt fentartani azt a helyzetet, hogy a végzett növendékek, dacára annak, hogy úgyszólván az egyetemi képzettségnek megfelelő képzettséggel rendelkeznek, inéfris, amikor az Akadémiából kilépnek, a XI. fizetési osztálynak megfelelő rangosztályba kerültek, amelyben pedig a polgári szakokban egyetemet végzett urak sohasem helyezkednek el, hanem mindig legalább a X. fizetési osztálynál kezdik. De a megélhetési és a fizetési viszonyok is szükségessé tették, hogy azt a fiatal