Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
232 À nemzetgyűlés 381. ülése lfo kezesi, a toborzási rendszert életbeléptéim voltunk kénytelenek. A győztes hatalmak nem elégedtek meg azzal, hogy országunkat úgyszólván az életképtelenségig megcsonkították, hogy az általános leszerelés jelszava alatt teljes mértékben lefegyverezték, hanem — tekintet nélkül arra, hogy az úgynevezett utódállamok bármelyike is nemcsak hadseregének létszáma, de különöis, nemcsak hadseregének létszáma, de különömienket messze felülhaladja, — arra is köteleztek, hogy az eddigi általános hadkötelezettségi rendszer helyébe a toborzási, az önként jelentkezési rendszerre térjünk át. A trianoni békeszerződés imperativ rendelkezései alapján az 1921 : XLIX. te. 2. §-a az ilyen módon toborzott honvédség létszámát 35.000 főben állapitja meg, amely keret ugyanezen törvény 5. §-a értelmében semmi körülmények között át nem léphető és kizárólag önként jelentkezés, toborzás utján egészittetik ki. A törvény 8. Í-& a szolgálati időt tizenkét évben állapit ja meg. Ezen, összesen 35.000 főnyi létszám megoszlása az 1922:111. te. 1. §-a értelmében: 1750 tiszt, 2334 főnyi altiszt és 30.914 főnyi legénység, amelynek létszámában a Ludovika Akadémia hallgatói is betudatnak. Ezen adatok felsorolása kapcsán két sajnálatos körülményre kell rámutatnom. Az egyik az, hogy a győztes hatalmak a magyar honvédség létszámának megállapításánál az annyira hangoztatott leszerelést a legszélsőségesebben vitték keresztül oly mértékben, hogy a honvédség engedélyezett létszáma nemcsak, hogy mindenféle támadó háború vitelére tesz bennünket képtelenné, de sőt teljesen védtelenné tesz minket egy esetleg bármilyen igaztalanul, ellenünk folytatott háború sora a is. A másik sajnálatos körülmény, amelyre szintén kénytelen vagyok rámutatni, az, hogy a toborzási, az önként jelentkezési rendszer a magyar nép mentalitásával nem egyezik meg. Ezzel szemben a magyar nép ősi hagyományai alapján bizonyos ellenkezéssel, bizonyos idegenkedéssel viseltetik és hogy ennek következtében mihamarább bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a toborzás, az önként jelentkezés utján a magyar honvédségnek még azok _a szűk keretei sem lesznek betölthetők amely szűk keretek a trianoni szerződés értelmében engedélyeztettek. Minden erővel oda kell tehát hatni, hogy helyébe mielőbb az általános hadkötelezettségi rendszer lépjen. Ezek mellett a sajnálatos tények mellett kötelességem egy örvendetes körülményre is rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) T. i. bármennyire is ellenkezik a toborzás, az önként jelentkezés a magyar nép mentalitásával, ezen kis hadsereg, a jelenlegi honvédség szelleme, gondolkozásmódja át van itatva a magyar honvédség; ősi hagyományaival; a tisztikar és a legénység, a katonai fegyelem és a hazafias kötelességtudás olyan magas fokon áll, amelyre minden magyar ember csak a legnagyobb büszkeséggel tekinthet. (Helyeslés.) De nem is lehet ez máskép. Amely hadsereg előtt a magyar honvédségnek, a magyar katonáknak a világháború során tanusitott heroikus teljesítményei, a 48-as honvédek óriási küzdelmei sokszorosan nagyobb ellenséggel szemben, a Kákócziak, a Zrínyiek és a Hunyadiak teljesítményei állanak* ez a hadkell, hogy az ő érzéseiben hazafias, gondolkozásmódjában nemes, tetteiben bátor legyen, sereg — rekrutálódjék bármilyen módon is —. \ évi február hó Éőén, szerdán. amelyre hazája mindenkor, a legnehezebb helyzetben is komolyan és nyugodtan számithat. Amilyen szűken szabta meg a trianoni békeszerződés ezen hadsereg kereteit, ugyanilyen szigorúan gondoskodik és vigyáz az entente úgynevezett ellenőrző bizottsága arra, hogy ezen nagyon is szűk keretek semmi körülmények között túl ne léptessenek. Épen ez a körülmény oka azután annak, hogy ezek a szűk keretek között mozgó tételek csak a legszűkebben elégségesek arra, hogy a honvédségnek jelenleg meglévő keretei fentartassanak. Arról, hogy ezen honvédség keretein belül talán a jövőre kiható és a honvégségre nézve fontos beruházások eszközöltessenek és hogy a honvédség a jövőben fejlesztessék, sajnos, a mai költségvetés keretei között gondolni sem lehet. A honvédség ezen egész lényegére kiható változtatás, sajnos, lehetetlenné teszi számunkra azt, hogy összehasonlítást tegyünk a legutolsó békeévek aranyköltségvetésével, hiszen azóta nemcsak a honvédség keretei változtak, hanem megváltozott alakulásának módja is, amihez természetszerűleg idomulnia kellett a jelenlegi költségvetésnek is és igy, sajnos, az összehasonlításra tudajdonképen egyedül és kizárólag az 1923/24. évi költségvetés szolgálhat. Hogy azonban mégis némi fog*almunk legyen arról, hogy milyen szűk keretek között mozog ez a jelenlegi költségvetés, hogy milyen szűkkeblűén lettek megállapítva az egyes tételek, legyen szabad nagyon röviden összehasonlítást eszközölni az 1914/15. évi. tehát az utolsó aranyköltségvetés előirányzatával, megjegyezvén, hogy a régi honvédség békelétszáma 40.000 főnyi volt, ez azonban tüzérséggel, műszaki csapatokkal, vezérkarral nem bírt, mig a mai, 35.000 főnyi létszámban mindezek már benfoglaltatnak. amely körülmény természetesen az egyes költségvetési tételekre nézve lényeges befolyással van. Az 1914/15. évi költségvetési előirányzat kiadásainak főösszege 102,844.145 aranykoronát tett ki, amiben a nyudijak 5,360.000 koronával szerepeltek. Ezzel szemben a mai költségvetés kiadásainak főösszege 76,370.000 koronát tesz ki, amiben azonban a nyugellátások 18.792.921 koronával szerepelnek. Szerepel továbbá a jelenlegi költségvetésben a toborzott hadsereg zsoldja is, amely tétel természetszerűleg a régi honvédség költségvetésében nem szerepelt és amely a jelenlegi költségvetés egyik legjelentékenyebb tételét képezi. Ez az egyszerű összehasonlitás mutatja a legszembetűnőbben, hogy milyen szűkkeblűén lettek megállapítva a íelenlegi költségvetés egyes tételei. Meg; kell jegyeznem, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló Í924. évi IV. te. 2. §-ához tartozó B. melléklet szerint az 1924/25. évi költségvetési évre netto 71,800.000 aranykorona állapíttatott meg a honvédség személyi kiadásainak és egyéb szükségleteinek fedezésére, tehát 14,222.851 aranykoronával több, mint a jelenlegi költségvetésben, ami magvarazatat abban találja, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával megállapítást nyert, hogy a honvédelmi tárca ilyen magas összeggel való dotálása a költségvetés egyensúlyának fentartása mellett, illetve annak lelboritasa nélkül fenn nem tartható. Ha figyelembe vesszük a honvédelmi tárca 1923/24. évi költségvetési előirányzatának nvngdijak nélküli összegét, a 62,023.609 aranykoronát, akkor megállapíthatjuk, hogy a honvédelmi tárcánál az 1924/25. költségvetési évre előir>iny-