Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 38L ülése 1925. Magyarországon. (Ugy vamJ) Egészen bizonyos, hogy a tömegizlés kielégítésére pályázó filmirodalom ma már egyenesen a pornográfiának legfeneketlenebb mocsarába süllyedt volna. (Ugy van!) Sajnálattal kell azonban megállapítanom. hogy ugyanez a figyelem, ellenőrzés és cenzúra nincs a színházakra is kiterjesztve, pedig* bizonyos fokú etikai ellenőrzésre, bizony, sajnos, ott is nagy szükség volna. Annak a színháznak, amely a kultúrintézmény névre számot tart, bizonyos nevelő hatása van a maga közönségére. A színház ugyanis normális körülmények között magához tudja nevelni' a közönséget. Ma azonban, sajnos, ép ennek ellenkezőjét látjuk. Azt tapasztaljuk, hogy a színházak — elsősorban a magánszínházak — ma az ő törzsközönségüknek Ízlésétől dirigáltatják magukat. Már pedig ina a színházakból a tisztviselő osztály, a komoly középosztály anyagi okok miatt teljesen kiszorult és megmaradt törzsközönségnek a kis, közép és nagy plutokráciának tömege, amely azután a színházakban nem a maga kulturszomjának kielégítését akarja elj érni, hanem — bocsánatot kérek, talán kissé triviális a kifejezés — egyszerűen gusztust akar csináltatni magának a színházban egy jó vacsorához, vagy egy jó éjszakához. Ezen az utón haladva a színpadi irodalom hihetetlen mélységekbe fog zuhanni, ha vétót nem kiáltunk, tilalomfát nem állítunk az ilyen fejlődés elé, ha a színpadok teljesen a maguk törzsközönsége ízlésének kielégítésére fognak fokozatosan berendezkedni. Tudomásom szerint a nyolcvanas évek végén, amikor a Vígszínház színpadán először mutattak be ágyat, ezt országos felháborodás fogadta és követte. A mai időben pedig, sajnos, a színpadon bizony egész bordélyházakat mutatnak be még pedig felvonások egész során keresztül. Nem kell nagyon fejtegetnem, hogy ennek micsoda rettenetes destruáló hatása van a nagyközönségre, de mindenekfelett arra a mérhetetlen irodalmi kárra kell rámutanom, ami ennek révén a színpadi'irodalom fejlődésében mutatkozik. A mai színművek egyetlen és monoton témája tudvalevően a szerelem, amely lehet motívuma a leggyönyörűbb, a legkiválóbb bohózatnak, színműnek, tragédiának egyaránt, azonban a szerelemnek az a formája, amit a mai színpadi irodalom kultivál, a színpadot egyszerűen a szexuális bűntényeknek és házasságtörő botránykrónikáknak közönséges mutatványos bódéjává alacsonyítja. (Ugy van!) Hogy ebben a miliőben, ebben a légkörben a magyar népszínmű — gondoljunk a Falu Rosszára —, a társadalmi és történelmi szinmti fejlődést egyáltalán nem mutat, sőt sajnálatos visszafejlődést lehet benne megállapítani, az természetes, és épen ilyen természetes az is, hogy ez az atmoszféra' az Egressy Gáborok és Blaha Lujzák kitermelésére a magyar színpadot ma és a közeljövőben — ha így haladunk — teljesen alkalmatlanná teszi. Az én tiszteletteljes kérésem a kultuszmi nister úrhoz az volna, hogy erre a problémára méltóztassék az eddiginél nagyobb gon- ! dot fordítani, mert hiszen ő a színházaknak, j egyáltalán a színpadi irodalomnak nemzeti ! szelleméért és annak etikájáért szintén felelős i tényező és kérem, méltóztassék megfontolás j tárgyává tenni, vájjon nem lehetne-e a német ! birodalom példájához hasonlóan, ahpl a szinházi cenzúra megvan, a filmcenzurát a szin- ! padokra is etikai vonatkozásban kiterjeszteni. I (Élénk helyeslés.) '• j Elnök: Kivan valaki szólani? (Senki sem.) ' évi február hó 25-én, szerdán. 229 Ha szólni

1 senki nem kivan, a vitát berekesztem. A kultuszmiiúster ur kíván szólani. Gr. Klebelsfoerg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az a kérdés, amelyet Maday Gyula igen t. barátom megpendített, igen nehéz kérdés. Mindezideig a kultuszministeriumnak művészeti szempontokból hatósági joga ebben a tekintetben alig van. A belügyministeriumnak van ezen a téren erkölcsrendészeti hatásköre és joga (Egy hang jobb felől: Nem elég!), a kultuszministerium csak észlelheti a dolgokat és esetleg figyelmeztetheti a belügyi kormányt a szüksé ges intézkedések megtételére. Eddig a kultuszmi nisterium perhorreszkálta azt épen a színház szabadsága szempontjából, hogy e részben magának felhatalmazást kérjen a messzemenő ellenőrzésre. Ha azonban azt kellene látnunk, hogy a színpad révén aggodalmas motívumokat visznek bele a közönségbe, akkor tényleg rá kényszerítenének bennünket arra, hogy megfontolás tárgyává tegyük, nem kellene-e e tekintetben is valamilyen lépést tennünk. Mindenesetre nehéz szívvel válnék meg ezen a téren attól az iránytól, amelyben a magyar törvényhozás 1848-ban megindult, t. i. a teljes szabadság irányától és csak akkor határozhatnám el magamat a belenyúlásra, ha azok a valóban igen aggodalmas szimptomák, amelyek itt felmerültek, továbbra is felmerülnének és ha a színházak saját maguk nem gyakorolnák azt az egyedül hatékony cenzúrát, amelynek gyakorlását a magyar színigazgatók belátásától, hazafiassá gátol és erkölcsi érzésétől igenis elvárom. < Elnök: Az előadó ur nem kivan szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 23. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik a második rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Egyéb kiadások. 2. rovat. Képzőművészeti célokra (vásárlásokra és támogatásokra stb.) 36.750. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. Iparművészeti célokra (vásárlásokra ég támogatásokra) 10.000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. rovat. Zeneművészeti célokra 13.530. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 5. rovat. Szinművészeti célokra 115.580. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 6. rovat. Az állami színházak fen tartási költségeire 1,150.000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): II. Műemlékek Országos Bizottsága. 7. rovat. Személyi járandóságok 12.970. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 8. rovat. Dologi kiadások 730. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 9. rovat. Közlemények kiadására, szakkönyvtár gyarapítására és egyéb műemléki célokra 7.070. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Az 1881:XXXIX. te. oltalma alatt álló műemlékek és milleniumi emlékművek fentartására, ásatásokra és ezzel kapcsolatos kiadásokra 9.920. Elnök: Elfogadtatik. 33*