Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsber«; Kunó vallás- és közoktatásügyi minister; T. Nemzetgyűlés! BarlaSzabó t. képvselő ur szóvá tette a klinikai gyógydíjak ügyét, a budapesti klinikák állapotával kapcsolatban. Ez igen nehéz és igen komplikált kérdés. Méltóztatnak tudni, hogy a háború alatt — majdnem mondhatni: elvileg — állami épületeken javításokat nem eszközöltek. A felszereléseket némileg még kiegészítették. Akkor jött azután az oktobrizmus és kommunizmus, amely idők alatt a klinikákat részben^ kirabolták. Amint méltóztatnak tudni, a fehérneműek eltűntek és igy tovább, úgyhogy a klinikák igen nehéz helyzetbe jutottak. Mikor én a kultuszministeri széket elfoglaltam, mondhatom, rendkívül sivár állapotokat találtam ezen a téren. Iparkodtam azután épen Kállay volt pénzügyminister urnái, aki a kultúra kérdései iránt nagy megértéssel viseltetik, kisebb összegeket kieszközölni. így pl. egv időben, mikor az még számottevő összeg volt, a műegyetem bizonyos felszereléseire egy milliárdot és jelentős összeget a budapesti egyetem filozófiai és orvosi karának is. Ez azonban mind nem volt elégséges,; a fehérneműt állandóan pótoljuk, és a jövőben is pótolni fogjuk a felszereléseket. Ami^ a gyógy díj felemelését illeti, ez nagyon nehéz kérdés. Nekem, mint kultuszmini sternek, természetesen óhajtanom kell a gyógydíjak felemelését, mert ez megadná a módját annak is, hogy jobb felszerelésről gondoskodjunk, ami minden minister legfőbb ambíciója. Számolnom kell nzonban bizonyos szociális szempontokkal is

v Hiszen azok is, akik az egyetemekről véleményt mondanak.^és az egyetemeket mint antidemokratikus intézményeket állítják szembe pl. a népiskolákkal, nem tudják, hogy mi egy egvetem orvosi fakultása, mert hiszen az ambulancia a legszociálisabb intézmény, amelyei el lehet képzelni. Ott naponta a betegek tizezrei fordulnak meg és nyernek ingyen ellátást azok, akiket tömegnek szoktak nevezni. A kórtermekben pedig nemcsak a legszegényebb néposztály, hanem épen a középosztály nyer ápolást, az a középosztály, amelyet én a magyar szociálpolitika szempontjából leginkább gyá molitandónak tartok. Itten megvan az a nehézség is, hogy amig a szegényebb néposztályokat a gyógydíjakkal sokszor nem lehet megfogni, mert vagyontalanságuk révén kisiklanak a hatóságok kezéből, addig azt a csekély fizetésű tisztviselőt, akinek nincs fizetési előlege, mindig meg lehet fogni a fizetésénél ugy, hogy egy igen számottevő gyógydíjemeléssel talán épen azt a társadalmi réteget sújtanánk, amelyet kimélni akarunk, és épen olyan esetben, amikor az a legnagyobb kíméletet igényli, t. i. betegség esetén. Én tehát kijelentem készségemet arra, hogy a klinikai gyógydíjakat emelni fogom és ily irányú utasítást is adtam, viszont azonban ez az emelés nem mehet odáig, hogy ujabb elviselhetetlen terheket rójunk a középosztályra, (Barla-Szahó József: Csak a vagyonosokra! — Zaj.), amit azt hiszem valamenynyíen kerülni akarunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 3. rovatot elfogadni, igen vagy nem'? (Iaen!) A nemzetgyűlés a 3. rovatot elfogadja. Következik a 4. rovat. Láng János jegyző (olvassa): Pasteurintézet és kórház dologi kiadása 45.100. Elnök: Elfogadtatik. Következik az 5. rovat. évi február hó 25-én, szerdán. 211 Láng János jegyző (olvassa): A Horthy Miklós kollégium dologi kiadásai 31.310. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! A Horthykollégium létesítésére vonatkozó felhatalmazást, ezt a jogforrást kerestem a költségvetésben, kerestem az indokolásban, amelynek alapján az létesült, Ennek a kollégiumnak elsősorban meg kellett volna jelölni a célját és szükségességét, meg kellett volna jelölni elhelyezését és általában fel kellett volna tüntetni a létesítés tényálladékát minden vonatkozásban. (Nagy János előadó: Előadtam!) Nem ugy, ahogy azt én gondolom, igen t. előadó ur! (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor nem hallotta!) De igenis hallottam, de csak érintette a létezését és üdvös működését. Egyébként pótolhatja, helyesbitheti igen t. képviselőtársam az előadását. Amennyire én a költségvetésben olvasni tudok, megállapítom, hogy ez a költségvetés kapcsolatra mutat az 1923—24. évi költségvetések között, de az 1923—24. évi költségvetést a nyilvánosság és ez a nemzetgyűlés soha sem látta. (Élénk ellentmondások jobb felől. — Nemes Bertalan: Szét lett osztva!) Lehet, hogy a kormánypárt tagjai látták. (Felkiáltások jobbf lől: Meakavtukl Szét lett osztva!) Az 1923—24. évi költségvetési Nagy tévedés! (Felkiáltások jobbf elől: Nyomtatásban megkaptuk! Füzetekben kaptuk mea!) Nagyon tévednek az igen t. képviselő urak! Egy sommázat volt kiosztva, egyéb semmi. (Nemes Bertalan: De. igenis, ki volt osztva 10 füzetben!) Nem volt kiosztva: Erre én jobban emlékezném, mint önök. (Nemes Bertalau: Talán akkor hiányzott a képviselő ur! — Zaj.) Nem szoktam soha! Akkor ezekből a padokból a lehető legélesebb kritikát mondottam az ellen, hogy az irodaigazgató urnák kabá+ja zsebében volt egy sommázat és erről azt jelentették, hogy itt a Ház asztalán fekszik. (Felkiáltások jobbf elől: Kiosztották!) Különben ne polemizáljunk erről a kérdésről. Azt hiszem, az igen t. minister ur errenézve is felvilágosítást fog nekem adni. A kollégium elnevezése ellen is kifogásom van. Nem időszerű az, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem háztartása körébe bevonjuk a kormányzó ur nevét. Én elismerem — de elismeri mindenki —. hogy a kormányzó ur történelmet csinál abban a magas pozícióban, amelyet most betölt, de várjuk meg a. történelmet, mert ma még a munka folyik, várjuk meg tehát, amig ezt a folyamatos munkát befelezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem háztartása körében a kollégiumnak más nevet kellett volna adni, mert a mostani a katholikus társadalom éles kritikáját váltotta ki minden irányban, amelynek a nemzetgyűlésen hangot adni kénytelen vagyok. (Nemes Bertalan: Szabad ezt igy felfogni!) Engem mindenki ismer arról, hogy a felekezetekkel szemben türelmes ember vagyok. De amikor a kollégium át nem gondolt elnevezését a legféltettebb katholikus intézmény kö^e^öl idehozom, nemcsak a magam meggyőződésének adok kifejezést, hanem az egész katholikus társadaloménak. Módja lesz az igen t. minister urnák a kollégium létesítésére, szükségességére, jelentőségére és fontosság-ára megadni a választ, de az elnevezés tekintetében be kell látnia hibáját. Más egyetemen, a Ferenc József Tudományegyetemen is látunk ehhez hasonlót, de ottan nagyon elbujtatva. Ezeket meg kellett jegyeznem, fel kellett emelni szavamat azért, hogy a katholikus társadalom megnyugtatására az igen t. minister urnák módot és alkalmat adjak. NAPLÖ xxx. ;n