Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20-án, péntekm. 193 kétfajta gimnáziumnak az alsóbb osztályokban. Legyen szabad nekem — lehet., hogy ez csak fixa ideám és tévedek ebben —- ismételten hangsúlyoznom azt, hogy ma is azt gondolom, a leghelyesebb volna, ha a görög nyelvűek és a modern nyelveknek tanítása a felső négy osztályban fakultativ lenne. Hozzáteszem, lehet hogy tévedek, a minister urnák sokkal szélesebb látókörrel méltóztatik ezt a dolgot megítélni, adja Isten, hogy neki, az ő álláspontjának legyen igaza a magyar kultúra érdekében. Méltóztassanak megengedni, hogy egy helyi érdekű dologban is. amely engem, mint az egri egyházmegye tagját, érdekel, teljes őszinteséggel kitárjam szivemet az igen t. kultuszminister ur előtt. Az egri egyházmegyének 850.000 katholikus hive van és ugyanezen a területen 450.000 protestáns hivő lakik. Egész életemben mindig távol voltam attól, hogy bármi féltékenységet érezzék vagy nem nemes versenyhez adjam oda magamat vallási szempontból. Ifin arra törekedtem és ennek a néhány mondatnak is. amit most mondok, az a célja, hogy a legteljesebb egyetértés uralkodjék a különböző vallásfelekezetek között. (Helyeslés.) Azonban ha valami fáj nekünk, katholikusoknak, ezt szabad őszintén megmondani és arra orvoslást kérni, ámbár előre kell bocsátanom, hogy a történtekben a minister ur részéről abszolúte semmi célzatosságot nem látok. A mi egyházmegyénk területén 6 katholikus jellegű középiskola és 6 protestáns jellegű középiskola van. Ezek közül, amidőn a középiskolák leépitésére törekedett a minister ur, 3 katholikus és 2 protestáns jellegű iskolának megszüntetését irta elő az egyik ministeri rendelet. Azóta, ugy tudom, sikerült már a hajdúnánási és a karcagi protestáns iskolák tekintetében véglegesen állást foglalni, úgyhogy az Ottani gimnáziumok megmaradhatnak. Most egy igazán, már a külföldön is ismert vidéknek, Mezőkövesd vidékének érdekében szólalok fel. Ennek a Mezőkövesdnek egyszerű matyó népe, amely a maga művészete révén nemcsak az országban, hanem az országon kívül is ismeretessé vált és amely eddig csak a kubikusokat és cselédeket szállította az országnak, már eddig is a legnagyobb áldozatokat hozta kir. kath. gimnáziumáért. A minap kaptam értesítést, hogy a gimnázium környékét maga a község 300 milliós költséggel rendbehozta. Azonkivül a gimnázium udvarán a tanulóifjúság számára teljesen modern uszodát létesített, ami aizt hiszem, ritkaság az országban. Minden felsőbb támogatás nélkül már néhány évvel ezelőtt 74 gyermek számára konviktust állított fel, szóval a legmesszebbmenő áldozatokat hozta. Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogy ennek a jó mezőkövesdi matyó népnek kívánságát méltóztassék honorálni és a gimnázium feje felől a Damokleskardot elvenni, anélkül azonban, hogy elviselhetetlen ujabb terheknek magukra vállalását méltóztatnék tőlük kívánni. Otthon, a magam munkakörében vezetője v r agyok az iparos- és kereskedő tanonciskolának is. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom afelől az üj szervezet és tanterv felől, amelyet a kültuszministerium a múlt év folyamán kibocsátott. Pusztán két gondolatnak kivánok hangot adni, amikor erre a kérdésibe is bátor vagyok kiterjeszkedni. Az egyik az, hogy az iparostanonciskolák talán a legtöbb helyén az országnak kegyelemkenyéren élnek, más iskolák épületében húzódnak meg. Ez nagyon zavaróan hat az órabeosztásra és minden tekintetben akadályozza, hogy ezek az iskolák elérjék azt a celt, amelyet szolgálniok kellene az iparosoknak és kereskedőknek kulturális emelésére. Arra kérem a minister urat, méltóztassék gondoskodását kiterjeszteni arra, hogy esetleg az iskolafentartó tényezőket talán állami támogatással is segítve, arra méltóztatnék szorítani, hogy önálló épületekben helyezzék el ezeket az iskolákat, mert amig nincsenek ezek önálló épületben, addig kevésbé tudják céljukat elérni. Tudom, hogy ezt nem lehet azonnal megtenni, de próbáljuk a Jövőj; munkálni, hiszen szabad nekem a jövő szempontjából is ilyen kívánságot előterjeszteni. A másik, sokkal nagyobb baj az, hogy azok, akik ezekben az iparos- és kereskedőtanonciskolákban tanítanak más foglalkozás közben — rendesen elemi iskolákban —, agyonfáradt, agyoncsigázott emberek. (Upy van!) Ezt tudják azok, akik tanitottak elemi iskolákban. Fiatalabb éveimben én is tanítottam, s mondhatom, sokkal síüyosabb volt elemiiskolában három órát megtartani, mint négy órát főiskolában tanítani, mert sokkal jobban kimeríti az ember idegeit. Hogyan kívánjunk ezektől az agyoncsigázott erőktől jó munkaerőt'? E tekintetben fontos volna — bár tudom, hogy ezt sem lehet azonnal megtenni —, ha önálló foglalkozású tanerőket adnánk ezeknek az iskoláknak, és ezzel kapcsolatos volna az, hogy ezek a tanerők erre a feladatra megfelelő tanfolyamokon legyenek kiképezve, mert ha ilyen tanfolyamokon nem nyernek megfelelő kiképzésjt. akkor nem tudják feladatukat kellőképen betölteni. Ezeket kivántam, összesüritve mondanivalóimat, a t. Nemzetgyűlésnek előadni. Most pedig legyen szabad annak a pártnak nevében amelyhez tartozom, s amely párt immár két és fél éve kiséri figyelemmel a t. minister ur törekvéseit, nagyrabecsülésemet, tiszteletemet és elismerésemet nyilvánítóin, a minister ur iránt, annak kijelentésével, hogy mi a kultuszminister ur szerepléseit a legnagyobb büszkeséggel kisérjük ás a magyar kultúra szempontjából szerencsének tartjuk, hogy széles, tudományos alapon álló látókörével ő viszi a magyar kultúra ügyét, s ebben a nagy munkájában készséggel támogatjuk. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs jobbfelől és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Forgács Miklós jegyző: Lendvai István! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Hosszas hallgatás után, amelyre nemcsak testi gyengélkedés és szomorú családi körülmények kényszer i tettek, hanem egyúttal az a reménytelenség, az az idegbénító reménytelenség is, amely előbb-utóbb el kell fogja minden pusztába kiáltónak lelkét, lelkiismeretem felszólalásra kényszerit. Felszólalásra épen a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál. Nemcsak azért, mert az ország közoktatásügye az ország és a nemzet életének egyik életidege és mert épen az ország közoktatásügye az, amelynek terén elkövetett, azt mondhatnám, évszázados mulasztások a legszomorubban bosszulták meg magukat ennek a nemzetnek életében, hanem egyúttal egy más motívum folytán is. Azért, mert a magyar Alföldnek egyik városa, Kossuth Lajos városa, épen egy író és költő embert küldött ide a magyar nemh zetgyülésbe a maga csöndes Íróasztala mellől, aki tehát bizonyos érdekeltséget és külön jogosultságot érez ahhoz, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcához hozzászóljon.
