Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20-án, pénteken. 189 aki a tudományt műveli, annak kell hogy hazája legyen". Valóban találó definició. Most méltóztassanak elképzelni, hogy olyan ember létemre, akinek igenis van hazája, találkoznom kell a^ diáksággal és konstatálni azt, hogy egyikéről másikáról csak ngy leri a nyomorúság. Segíteni mit tudok gyenge erőmmell Mégis van egy hatalmas felemelő erő, s ez a magyar tanári kar ereje. Amikor az igazságot kezdem hirdetni és rámutatok arra, hogy a technikának nincs hazája, de a technikusnak kell hogy hazája legyen és nemcsak azért dolgozik, hogy az ő szegény létét fentartsa, hanem főleg azért, hogy összeállva ugyanannyi szegény, de törekvő emberrel előbbre akarja vinni nemzetét és hazáját, akkor ezek a fiuk elfelejtik a nyomorúságot, követnek engfm a tudomány birodalmába, s akkor boldog vagyok szerény hivatásomban. Csak arra kérem önöket, ha az egyetemek kérdését elbirálják, tekintsenek vissza mindezekre a szempontokra és legyenek igazságosak. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Forgács Miklós jegyző: Bárczy István! Bárczy István: T. Nemzetgyűlés! Nem kivánonij hosszú időre igénybe venni a t. Nemzetgyűlés türelmét, azonban a közoktatásügyi és kulturális dolgok iránti rokonszenvem és érdeklődésem váltja ki' belőlem annak a szükségnek érzetét, hogy a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Mint ellenzéki ember nem ellenzéki beszédet mondok, mert örömmel kénytelen vagyok bevallani azt, hogy a közoktatásügyi minister ur politikáját, különösen tárcája keretében eddig elért eredményeit és sikereit, az ország érdekében kielégítőknek találom (Helyeslés jobbfelől), sőt beismerem azt fa, hogy kívánatos volna, hogy a többi tárcák is hasonló buzgósággal és hasonló eredményeket felmutató munkássággal láttatnának el. Különösen" célzok a közgazdasági ügyekre, amelyek sokkal intenzivebb kormánytevékenységre szorulnának rá, mint amilyet eddig tapasztaltunk. De most közoktatásról lévén szó, magam részéről abban a vitában, amely itten kifejlődött abban a tekintetben, hogy vájjon inkább a főiskolákról vagy a népoktatásról kell-e gondoskodni, nem akarok részt venni, mert azt tapasztaltam rendszerűit, hogy azok a korszakok és intézmények, azok a törvényhozások és kormányok, amelyek azt latolgatták, hogy az ilyen kérdések egyikét vagy másikát tartsák-e foirtosabbnak, nem sokat produkáltak. Az igazi kulturérzék abból áll, hogy mindenütt meg kell tenni, amire szükség van, a népjólét terén épugy, mint a középfokú oktatás, a szakoktatás, a művészi és a felsőbb oktatás terén. (Úgy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezeket egymással szembeállítani teljesen meddő dolog, mert hiszen, nem arról van szó, hogy amit az egyiktől elveszünk, azt odaadjuk a másiknak, hanem arról, hogy mindenütt meg kell tenni 1 azt, ami az ország mai helyzetében a rendelkezésre álló eszközökkel megtehető. Ami a főiskolákat illeti, én ebben a tekintetben is a minister ur álláspontján állok, t. i. helyeslem azt a politikát, amelyet ő ezen a téren követett. Helyeslem a vidéki egyetemek felállítását nemcsak azért, mert már előbb ezt elvileg elintézték: ha most kellene ezt megcsinálni, megcsinálnám a magam részéről, mert annak nagyon sok okból jelentőségét látom. Jelentősége nemcsak abban a tekintetben yan, hogy a tudományosságnak nagyobbmérvben való terjesztése magában véve ilyen elnyomott országban eléggé fontos, de az egyetemeknek a vidéki városokba való kitelepítését helyesebbnek és kívánatosabbnak tartom azért is, hogy minél inkább helyezkedjék át a súlypont a vidéki városokra, mert a vidéki városok életviszonyai sokkal alkalmasabbak a főiskolai ifjúság nevelésére, mint épen a fővároséi. Németország kulturális «nagy fellendülésének egyik okát én abban . látom, hogy ők már régen felismerték ennek jelentőségét, s a német kis egyetemeknek óriási részük van a német kultúra és tudományosság páratlan fejlődésében. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezenfelül csak röviden utalok arra, hogy a vidéki egyetemeknek legfontosabb hivatása az, hogy az egyetemi' tanárság terén is szukreszcenciát neveljen. Hogy egy talán sántikáló hasonlattal éljek, a budapesti egyetem e tekintetben olyan mint a Nemzeti Színház, amely az ország első színművészeti intézete, mint ahogy az egyetem az első tanintézete. A Nemzeti Szinházban a művészek természetszerűleg bizonyos idő alatt elöregszenek, s őket nem lehet oly módon kezelni, münt — mondjuk — a magánszínházakban, amelyek ezt a kérdést tisztán csak pénzügyi szempontból kezelik, haneim ezekkel a művészekkel szemben bizonyos regardra, elnézésre van szükség, ha már idősebbek is. Ugyanez áll az egyetemre nézve is. Ha csak egy egyetem van, a régi érdemes professzorok betöltik helyeiket, és az ifjabb generációnak nincs módja az érvényesülésre, de — amint a minister ur i's kijelentette — ez arra is befolyással van, hogy a fiataloknak a tudományos pályára való lépésében hiányzik az a stimuláló momentum, amelyre szükség van, hogy valaki erre a — mondjuk — gazdaságilag hátrányos pályára adja magát. Ezenkivül a vidéki egyetemeknek rendkívül nagy jelentőségük van az illető város s a város egész környékének, sőt egész kerületeknek, nagyobb területeknek jövő kulturális fejlődés«; tekintetében is. Ha megfigyeljük, észrevehetjük, hogy az alatt a rövid idő alatt i's, amióta vidéki egyetemeink fennáll anak, nemcsak az illető város közönsége körében van fokozódó érdeklődés a művelődésbeli dolgok iránt, irodalmi és tudományos kérdések iránt, hanem ez az érdeklődés kiterjed még messzebb levő területekre is. Ennek pedig nagyon nagy jelentősége van az ország jövendő kulturális életében. De még tovább megyek, t. Nemzetgyűlés, Itt vannak például az orvosi egyetemek, melyek jelentősége messze felülhaladja a többi egyetemekét i's. (Igaz! Ugy van!) Nemcsak azért, mert az ottani klinikák egy nagy terület betegeit mintaszerű módon gyógyítják, hanem egyszersmind az orvosképzés tekintetében is nagyon nagy jelentőségük van ezeknek az egye' temeknek, és — mint a minister ur is emiitette — épen az ottani klinikák ma a legmodernebb kli'nikái az országnak. Azt hiszem, ez már magában is megérné, hogy ezek az egyetemek létesüljenek, ha egyéb okok, egyéb támasztó pontok nem is volnának ebben a tekintetben. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a yita, amely ma, amikor az ország ilyen sanyarú anyagi viszonyok között van, felmerült, egykét év múlva már teljesen meg fog szűnni, mert az ország közvéleménye meg fog győződni arról, hogy a közoktatási politika helyes 2& 4-
