Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

À nemzetgyűlés B8Ö. ülése 1925. tát kellene felhivni arra, hogy napközi ottho­nokról m gondoskodjanak a gyerekek szá­mára, hogy azok a hat-hétéves gyerekek, akik reggel iskolába mennek és este mennek haza, különösen télen, meleg ételt kapjanak. Általá­ban az a megfigyelésem, ép az elemi iskolák­kal kapcsolatban, hogy itt hiába van az ország nagy jóakarata, j.tt voltaképen hiányzik a tár­sadalom közreműködése, pedig a társadalom közreműködésének ; megszerzése [nagyon fon­tos volna és erre súlyt^ kellene helyezni. Ebben a tekintetben az egyházaknak, a lelkészeknek, szóval a faití vezetőségének jut szerep, hogy azt lehetővé tegyék. Azt hiszem, hogyha a szülők és a társadalom részéről ez a támoga­tás meglesz, ugy az iskola a maga feladatait teljesíteni is fogja tudni. Mivel a minister urnái azt tapasztaljuk és ezt tapasztalja mindenki, aki a politikai szim­pátiától vagy antipátiától függetlenül alkotja meg Ítéletét, ezt tapasztalják azok, akik el­fogulatlanul itélik meg működését, és ezt látják a szakkörök is. amelyek meg vannak győződve arról, hogy a minister ur nagy hozzáértéssel kezeli ezeket a kérdéseket, mivel, ismétlem, mindnyájan azt tapasztaljuk, hogy a minister ur a szűk viszonyok között mindazt megteszi és elő teremti, ami emberileg csak lehetséges, hogy a reábízott feladatokat elvégezze: ennek a nagy munkának elismeréséül a költségve­tést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől-) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Szives elnézését kérem a t. Nemzet­gyűlésnek, hogy nem járok el egészen a ház szabályok szellemében, de megígértem az elő­adó urnák, hogy nem fogom a tanácskozóké­pesség megállapítását kérni és igy, ezen jo­gommal nem élek. Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló rövid időt olyan témának szenteljem, amely téma öt év óta — amióta a nemzet­gyűlés ülésezik ebben a teremben — még itt tárgyalva nem volt. Báró Forster Gyulának, ai vallás- és ta­nulmányi alap ellenőrző bizottsága elnökének jelentése szerint 157.569 kat. hold az a földbir­tok, amelyet a kultuszministerium kezel, s ezenkívül néhány milliárdra tehető az az ösz­szeg, amely ingóságokban, mint a vallás- és tanulmányalap céljaira szolgáló vagyon, ugyancsak a kultuszministerium kezelése alatt áll. Tudvalevő, hogy ennek az alapnak ellen­őrzése a múltban egy 1880. évi királyi leirat alapján egy 15, utóbb pedig 18 tagra kiegészí­tett bizottság ellenőrzése alatt áll. Ez a bizott­ság háromévenként újíttatott meg. Ennek a bizottságnak hatásköre tulaj donképen letelt már 1919. évi október hó 31-én. Azóta ennek az ellenőrző bizottságnak a helyzete labilis, mert az ellenőrző bizottság a kultuszminister ur felkérésére folytatta működését ós az egyes elhalt vagy lemondott tagok helye a kultusz­minister által felkért tagokkal egészíttetett ki. Ez a kérdés ma elsősorban azért válik ak­tuálissá, mert, mint köztudomású, a vallás- és tanulmányi alap részére a kultuszminister ur két tranzakcióval megszerezte a Nemzeti Hi­telintézet részvényeinek többségét és ezáltal a Nemzeti Hitelintézet tiüajdonképen a vallás­os tanulmányi alap pénzintézete lett. Engedtessék meg, hogy aggályaimnak ad­jak kifejezést az irányban, hogy ez a bank­szerű működés, az én szerény nézetem szerint, ellentétben áll azokkal az alapelvekkel, ame­lyeket ugyancsak az 1880. évi királyi leiratból évi február hó 2Ö-án, pénteken. 1^3 lehet megállapítani, mert ez a leirat rendelke­zik arról is, hogy a vallás- és tanulmánvi alap pénze mibe fektethető, amikor elrendeli," hogy (olvassa): „Az alapítványi alapok csupán kama­tozó állami kötvényekbe, földtehermentesitő­kötvényekbe és a Magyar Földhitelintézet zálogleveleibe fektethetőségére vonatkozólag 1866. évi január 25-én kibocsátott elhatározá­sunkat, amely szerint közalapokból kölcsönök csak ritka, kivételes esetben adhatók, ezentúl is érvényben fentartjuk; mindazonáltal azon esetben, ha rendkívüli körülmények között, tel­jesen közművelődési célok előmozdítása céljá­ból, kölcsönökre vonatkozó kérelmek merülné­nek fel, ezek elintézése előtt, amennyiben a kölcsönök megadatnak, mindenkor és minden esetben meghallgatandó a bizottság véle­ménye". Tehát, amikor hivatkozás történik erre. és meghatároztatik, hogy mibe fektethető a val­lás- és tanulmányi alap nénze, akkor azt hi­szem, ebből senki sem tudja kiolvasni azt, hogy ay, alap célja az lenne, hogy kereskedelmi vagy pénzügyi vállalatokat szerezzen meg. (Ugy van! ügy van! a balközépen.) De különösen ellen­tétesnek látszik az egész leirat szellemével az, hogy az ellenőrzőbizottsági tagok — akik hi­vatva vaunak arra. hogy a kultuszministert ennek a nagy vagyonnak kezelésében ellen­őrizzék és ellenőrzésükről jelentésüket a ma­gyar királyhoz megtegyék — most ebbe a vál­lalatba, mint igazgatósági tagok, részben be­kerüljenek, mert ezt a vállalatot a kultuszmi­nister kezelése alatt lévő vállalatnak kell te­kinteni. Mindenesetre furcsa helyzetbe kerül­nek azok, akik a kultuszmini sterrel szemben az ellenőrzést gyakorolják, ha bekerülnek ebbe a vállalatba, amely részvény többségénél fogva tulajdonképen a kultuszminister vezetése alatt álló vállalat. Ez teljesen összeférhetetlen do­log. Ezt nem tartom összeegyeztethetőnek. Nem akarom azt mondani, bogy ez immorális, nem is osztom ezt a nézetet, de ennek a kér­désnek elbírálásánál különböző szempontok lehetségesek. Nem kutatom az összeférhetet­lenséget, nem kutatom azt, hogy a leirat szel­lemével ez összeegyeztethető-e vagy sem, de nekem is megvan az én lelkiismereti felfogá­som. Hogy mások lelkiismeretbeli felfogása mit diktál, azt én reájuk bízom, mert tisztelem mindenkinek lelkiismeretbeli meggyőződését. (Kiss Menyhért: Sok ráfér a lelkiismeretére! — Zaj.) Felmerül azonban az a kérdés is, hogy ha a leirat szerint az ellenőrzőbizottsági ta­goknak — kivéve az előadót, akinek a leirat állapit meg évi 6000 korona tiszteletdíjat és 1000 korona irodalmi átalányt — mint ilyenek­nek, működésük díjtalan, amint ezt a leirat is határozottan megemlíti, akkor, mint a Nemzeti Hitelintézet igazgatósági tagjai, tulajdonképen annak a vagyonnak hovaforditágánál működ­nek közre, amely vagyonnak kezelését ők el­lenőrzik és, habár közvetve is, de igazgatósági tantiémeket kapnak és így mindenesetre díja­zásban részesülnek, pedig a leirat szellemével ez nem fér össze — mert annak szószerinti szavai igy hangzanak (olvassa): „A bizottság tagjai tisztüket díjtalanul teljesitik, kivéve az előadót" —, már pedig, mint emiitettem, én ezt mindenesetre nem tartom egészen helyén­valónak. De vizsgálni vagyok bátor azt is, hogy a Nemzeti Hitelintézetnek működése minden körülmények között garancia-e arra, hogy az alapok vagyoni állaga megóvatik. Tudjuk azt, hogy az utóbbi időben nagyon sok pénzintézet, 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom