Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-380
Á nemzetgyűlés 380. ülése 1923. m bánya-és kohómunkások között volna 50%, s az orvosi foglalkozásban maradna a 0*2% körül, ha a vas- és fémmunkások sorában lenne 60—70%, és kereskedelmi téren nem ütné meg" népessége arányszámának megfelelő percentet sem, ha a mezőgazdasági munkások, a kőművesek, a cselédek sorában keresnék meg olyan nagy arányszámban mindennapi kenyerüket, mint amilyen arányszámban élvezik a bankdirektori jövedelmeket, s ha aztán ezekre a statisztikai adatokra támaszkodva állana elő valaki a zsidóság sorából és azt mondaná, ime ezek a sta~ tisztikai adatok azt mutatják, hog-y a zsidóság jogtalanul vissza van szoritva, el van nyomva, vájjon egy ilyen felszólalót gyülöletszitással vádolták volna-e a zsidóság részéről! Én meg vagyok győződve, hogy nem. Ha pedig ez nem jelentett volna gyülöletszitást, akkor a másik oldalra nem áll már a quod júai justum, alteri aequum elve? Vagy ha a főiskolai numerus elajísust szükségesnek tartani és elfogadni egyet jelent a gyűlölködéssel, akkor; azok a másfajtáju numerus claususok, amelyek ugyan törvényben kodifikálva nincsenek, de annál pontosabban és annál kérlelhetetlenebbül érvényesülnek a zsidóság részérőla a kereszténység ellen, és sokkaLelőbb megvoltak, mint az 1920 :XXV. te, vájjon ezek a másfajta numerus claususok szintén a gyűlölködésből erednek? Azt mondják talán, hogy nincsenek ilyen numerus claususok? Rámutatok arra, hogy nézzük meg a kereskedelmet, a nagyipart, a pénzgazdálkodást, vizsgáljuk meg annak szellemét, a benne tevékenykedők poziciói szerint, az éhbéren dolgozók és a profitban duskálkodók, a vezetést és a testi munkát végzők elhatárolása szerint és akkor tényleg az a „veszély fenyeget bennünket, hogy usry fogjuk találni, hogy itt nincs numerus clausus, nincs valamiféle arányszám szerint való érvényesülése a keresztény elemnek, hanem van teljes és abszolút kizárólagosság a zsidóság jayára. Vagy nem érvényesit-e ilyen abszolút kizárólagosságot a szociáldemokrata szakszervezeti vezetőség, amelyLen, hogy jelentékeny zsidó befolyás érvényesül, csak nem fogja senkisem tagadni. És nem érvényesitenek-e ilyen, kizárólagosságot olyan munkásokkal szemben, akik a maguk keresztény meggyőződést feladni nem hajlandók, hanem más, keresztény szellemű szervezetekben akarják a maguk gazdasági érdekeit érvényesíteni? Érvényesitik ezt a keresztényszocialista munkássággal szemben és azzal a munkássággal szemben, amely egyáltalában még kívül vau a szakszervezeteken. Azt hiszem azonban, hogy élénk tiltakozást váltana ki, ha valaki azt merné állitani, hogy ezeknek a numerus clausus-szerü állapotoknak magyarázata, ind'itó oka és forrása az ellenünk irányuló gyűlölet. De ha ezt ebben az esetben nem lehet állitani, szerény nézetem szerint nincs jogosultsága ennek a felfogásnak velünk szemben sem!« De nemcsak jogosultsága nincs ennek az állitásnak, a gyűlölködéssel való folytonos vádaskodásnak a numerus clausus körüli harcban, hanem nem is célravezető. A harc célja szerintem csak az lehet, hogy meggyőzzük a numerus clausus pártolóit arról, hogy ez a törvény helytelen, hogy ezt a törvényt meg kell változtatni. De hogyan lehessen az embereket meggyőzni álláspontjuk helytelenségéről és így a numerus clausus ellen forditani, ha ezeknek jóhiszeműségét előre is kétségbevonjuk és a tárgyilagos megfontolásra való képességüket vi február hó 20-án, pénteken. 169 előre is elvitatjuk? Hogyan lehet embereket kérdések tárgyilagos megvitatására megnyerni — embereket, akiket előre is meggyanúsítunk azzal, hogy őket azonban csak gyűlölködés, csak bosszúvágy, csak nép kegyhajhászat és más efféle alacsony indulatok vezetik, akiket ahelyett, hogy az igazság fegyvereivel meggyőzni akarnánk, legyőzni és kiteríteni iparkodunk és az útszéli mocskolódás, a gúny, és rágalmak özönével s az embervadászat minden nemével üldözünk? Én azon a véleményem vagyok, hogy igy nem lehet eszméket tisztázni, igy nem lehet az embereket politikai véleményük megváltoztatására rábírni és épen ezért felhivom a figyelmét azoknak, akik ugy vannak meggyőződve, hogy a numerus clausus törvényét nem kellett volna megcsinálni, vagy ha már meg"csinálták, nem ugy kellett volna megcsniálni, ahogy az^elsŐ nemzetgyűlés ezt törvénybe iktatta, illetőleg, akik szerint, ha akkor szükség' is volt rá, most már nincs rá szükség, vagy nem a fennálló formában van rá szükség, hogy ezt a meggyőződésünket ne méregbe mártott tollal és ne gyűlölettől lihegő szóval és boszuszomjas lélekkel hirdessék, mert hiszen akkor ugyanazt a hibát követik el, amellyel — a kifejtettek szerint alaptalanul — a másik oldalt vádolják, másrészt pedig felidézik ennek a hibának a reakcióját, vagyis a túlsó oldal objektivitásának gyűlölködésbe fordulását és előre is lehetetlenné teszik a békés megértés kialakulását. Emellett elkövetik azt a nagy taktikai hibát is, hogy nemcsak elfeledkeznek a napnak és a szélnek mesebeli versenyéről és annak, tanulságairól, hanem ugy is tüntetik fel magukat, annak a gyanúnak is kiteszik magukat, hogy nem bíznak a maguk igazában és azért veszik igénybe az igazság fegyverei helyett a terror legkülönbözőbb eszközeit. Azt mondják továbbá, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a töryény ellenkezik a tanszabadsággal és hogy kulturellenes. A tanszabadság tudomásom szerint elsősorban a tanítás szabadságát jelenti, ilyen vonatkozásban pedig sérelemről ezzel a törvénnyel kapcsolatban még csak beszélni sem lehet. Amennyiben pedig valaki a tanszabadságon a tanulás szabadságát érti, azzal szemben idézem Bernolák Nándort, aki a numerus claususról szóló vita során erre vonatkozólag a következőket mondotta (olvassa): „Akik csak tanulni akarnak, nem pedig túlzsúfolt életpályákat még jobban telezsúfolni. azokra nézve ez a javaslat semmiféle akadályt nem jelent." Idézem Prohászka Ottokárt, aki rámutatott arra, hogy az egyetemek nem a tudásnak és a műveltségnek kiváltságos tényezői, mert a műveltséghez és a tudáshoz más utón is hozzá lehet jutni, hanem sokkal inkább elsősorban az okleveleknek, a népesitéseknek, a bizonyítványoknak a kiadói, tehát a kenyér biztositói. És hivatkozom Herrmann Miksa t. képviselőtársamra, aki szerint szó sem lehet arról, hogy a numerus clausus a tanszabadság megsértését jelenti és aki rámutatott arra, hogy számtalan példa van arra, hogy a nagy alkotások épen olyanoknak nevéhez füzdődik, akik nem mentek végig a konvencionális nevelésen. És egészen világos dolog — igy folytatta annakidején — hogy a numerus clausus törvényjavaslata nem is azt akarja konstatálni, hogy Magyarországon túlságosan sok az olyan ember, akinek magas képzettsége és tudása van. hanem az ellen r akar védekezni a numerus clausus, hogy túlságosan sok olyan ember legyen Magyarországon, aki tudását csak
