Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-379
152 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökö-i. a kultuszminister urat, legyen kegyes, tegye ezt megfontolás tárgyává. Annyi sok szépet csinált már ő, hogy talán ezt is meg fogja valósítani, ha sokat emlegetjük. ITgy is arról beszélünk folyton, mi legyen a polgári iskola betetőzése. A legpraktikusabb dolog az volna, ha a négy osztályú polgári iskola tetejébe tennénk a négy osztályos mezőgazdasági iskolát, hogy az a kisebb gazda, akinek nem gazdatisztre van szüksége, hanem aki önmaga akar gazdálkodni, a fiát ebbe az iskolába járassa. Nem akarom a nemzetgyűlés türelmét hosszabban igénybe venni, csak néhány dolgot akarok még elmondani, melyeket sérelmesnek látok. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy csak hat óráig beszélhet. Méltóztassék tehát beszédének anyagát ugy beosztani, hogy hat órára befejezhesse. Csöngedy Gyula: Mingy árt befejezem és leszek bátor határozati javaslatot is benyújtani. Csak három-négy kérdést szeretnék röviden egy-két szóval érinteni. A tanítóképzés reformjáról nagyon sokat lehetne beszélni, mert a mai tanitóképzés ellen sok kifogás merülhet fel. Őszintén megvallom, képtelen vagyok megérteni, miért jó nekünk az ötesztendős képezdei tanfolyam. Látom kint a vidéken, hogy a mi tanítóinknak azért nincs becsületük és tiszteletük, azért nem tudnak maguknak poziciót teremteni, azért nincs tekintélyük, mert négy középiskolát és azelőtt négy, most öt tanfolyama képezdét végeztek. Minden más középiskolát végzett ember csak ugy váll veregetve beszél velük. Ez az embert elkeseríti. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a tanitók a középiskola nyolc osztályát elvégezzék és azután menjenek két évig pedagógiumba, ahol pszichológiát, módszertant eleget tanulhatnak és igy az általános műveltséget is megszerezhetik. Azt méltóztatnak mondani, hogy akkor talán senki sem. megy tanítónak. Én még nem láttam olyan foglalkozást az életben, amire ne akadt volna ember; nem akarok drasztikus hasonlatokat mondani, de azt hiszem, nincsen olyan pozíció a világon, amelyre jó fizetésért ember ne akadna. Én ebben a kérdésben a« következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): „Hivja fel a nemzetgyűlés a kultuszminister urat, hogy terjesszen a nemzetgyűlés elé sürgősen törvényjavaslatot az elemi iskolai tanitóképzés reformjáról olyan irányban, hogy a képzőbe csak középiskolát végzett ifjak vétessenek fel s a képző csak két évfolyamú legyen, ahol főleg a módszertanra és lélektanra fordittassék nagyobb figyelem." A másik kérdés, amelyről szólani kívánok, ugyanezzel a kérdéssel van összefüggésben; a tanítóságnak sérelme ez, amelyet az utóbbi időben nagyon sokszor előfordult esetek kapcsán vagyok bátor előhozni. Ma meg van vonva az elemi iskolai tanitó házi fegyelmezési joga. Ez olyan komoly dolog, hogy enélkül a tanitó alig tud exisztálni; minden kicsinységért — egy arculcsapásért vagy egy tény ér beütésért — a bírósághoz viszik a tanítót, igy a biró egy T másután itéli el a tanítókat. Ha ezt tovább fentartjuk, hogy a. humanizmus szent nevében azt követeljük, hogy az a gyerek meg ne aláztassék egy nyakoncsapással vagy tenyérbeütéssel, ez a nevelésnek lesz kárára. Pedig tekintetbe kellene venni azt a körülményt is, hogy a szülők maglik is ma nem lélekkel és szellemmel, hanem tenyérrel és büntetéssel nevelik gyermekeiket. Lehetetlen tehát, hogy a tanitó a legkisebb testi fenyítést se alkalmazhassa a gyermekekkel szemben, mert különben a bíróság elé kerül. Megtörtént, hogy egy járásbiró azt inijöndotta egy tanitónak, aki egy gyermeket nyakonvert azért, mert azt kiáltotta neki: „Pali! Szervusz Pali!", s akit e miatt a gyermek szülei bepereltek: „Tanitó ur, ha én lettem volna a maga helyzetében, én is nyakonvágtam volna azt a gyereket, mégis, sajnálatomra, kénytelen vagyok elitélni". Ezen a helyzeten tehát változtatnunk kell. Határozati javaslatopiií erre vonatkozólag a következő (olvassa): „Adjon be a kultuszminister Ur törvényjavaslatot a nemzetgyűléshez, amelyben kérje a tanítóság számára a házi fegyelmezés jogának visszaállítását". (Helyeslés.) Harmadik határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): „Hivja fel a nemzetgyűlés a kultuszminister urat, hogy minél előbb nyújtson be a Ház elé törvényjavaslatot az elemi iskolák tananyagának, tantervének és.- tanrdő beosztásának gyakorlatiasabb reformja tárgyában." (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a javaslatomat most nem tudom megindokolni, talán máskor lesz erre időm. Az utolsó kérdés, amelyet bátor vagyok a kultuszminister ur figyelmébe ajánlani, — s amelyet már mások is szóvátettek, — az, hogy óriási nagy hátrány, és valamiképen nagy differencia van a gyógypedagógiai tanárok és az elemi iskolai tanitók fizetése között. Erre nézve a következőket kérem (olvassa): „Kérje meg a nemizetgyülés a kultuszminister urat, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a gyógypedagógiai tanárok státusának rendezésére, amely szerint e státus tagjai az összes közszolgálati éveik betudásával az automatikus előlépés biztosítása mellett 1—5 évi szolgálattal a X., 6—10 évi szolgálattal a IX., 11—16 évi szolgálattal a VIII., 17—23 évi szolgálattal a VII., és a 24. szolgálati évtől a VI. fizetési osztály megfelelő fokozatába soroztassanak; néhány vezető állást betöltő egyén számára pedig nyittassák meg az V. fizetési osztály." Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Csöngedy Gyula: Ezennel befejezem. Miután egyébként a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést elfog*adom. (Éljenzés és taps jobbfelől. Szónokot bőbben üdvözlik.) Elnök: A vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatomat megtenném, Móser Ernő képviselő ur mint a külügyi' bizottság előadója kivan jelentést tenni. Móser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel van szerencsém a külügyi bizottság jelentését a Svájccal 1924. évi június hó 18-án Budapesten kötött békéltetési eljárás és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről, továbbá a Dunai Állandó Vizügyi Bizottság műszaki hatáskörére és (működésére vonatkozó szabályzat jóváhagyása tárgyában 1923. évi május hó 27-én Párizsban kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével annakidején napirendre tűzetni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni 5 és, ha hozzá méltóztatnak járulni, az osztályok mellőzésével annakidején napirendre fognak tűzetni. (Helyeslés.)